2019. febr. 27.

20. szám – "Más evangélium" – Kitekintő c. rovat

„Más evangélium” 

Tanulságos volt átolvasni a szokásos év eleji ökumenikus imahét anyagát. Január 20-tól 27-ig tartott az imahét ebben az évben. Az Evangélikus Élet 2019. január 13-ai száma közli a nyolc napra szóló vezérfonalat. Indonézia keresztény közösségei készítették az alapszöveget, felekezetközi munkacsoportban, amit a Keresztény Egységet Előmozdító Pápai Tanács és az Egyházak Világtanácsa által közösen kijelölt bizottság véglegesített. Az imahét vezérgondolata 5Móz 16,20, amely Károli Gáspár fordításában így hangzik: „Igazságot, igazságot kövess, hogy élhess!” 
Az alábbiakban idézem, hogy a nyolcadik napra szóló anyag miként foglalja össze, mi mindenről volt szó előzőleg az egyes napokon: „Az imahét a Krisztus-hívők egységéért nyolc napjának magyarázatain keresztül felidézett számos nehéz élethelyzetet, amelyekkel foglalkoznia kell a világnak: így a kapzsisággal, az erőszakkal, a kirekesztéssel, a kizsákmányolással,
a szegénységgel, a környezetszennyezéssel, az éhséggel, az emberkereskedelemmel. Ezek olyan kihívást jelentenek, amellyel minden kereszténynek szembe kell néznie.” 

20. szám – Gyermeknevelés/Milyen dolgokat ne hagyjunk rá a kisgyermekekre? – A Bizonyságtételeket olvasva c. rovat

Gyermeknevelés 2. rész 

Milyen dolgokat ne hagyjunk rá a kisgyermekekre?  
Sok családban a gyermek jól neveltnek látszik a szigorú fegyelmezés hatására, de amikor kikerül az irányítás alól, képtelen lesz önállóan gondolkodni, határozni vagy cselekedni. Ezek a gyermekek olyan sokáig éltek vasszabályok között, hogy nincs önbizalmuk az önálló cselekvéshez vagy saját vélemény alkotásához. Nem engedték nekik, hogy maguktól gondolkozzanak és cselekedjenek, pedig erre lett volna szükség. Amikor elkerülnek szüleiktől, és egyedül kell megállniuk, könnyen befolyásolják őket mások a rossz irányba. Jellemük nem lesz igazán szilárd. Sohasem voltak olyan helyzetben, hogy csak magukra támaszkodva, azonnal kellett volna cselekedniük, ezért gondolkodóképességük nem fejlődött ki kellőképpen. Olyan sokáig voltak szüleik abszolút irányítása alatt, hogy teljesen rajtuk csüggnek: szüleik gondolkoznak és döntenek helyettük. (...) 
A szigorú nevelés mindig szellemileg és erkölcsileg gyenge embereket szül, ha nem társul hozzá kellő ösztönzés az önálló gondolkodásra és cselekvésre, s ha a fiataloknak nem alakul ki ezáltal a biztonságérzetük, megismerve saját képességeiket. Annak következménye, hogy nem nevelést, hanem csak „idomítást” kaptak, az állatok fegyelmezéséhez hasonlóan, majd akkor lesz látható, amikor egyedül kell megállniuk a világban. Szüleik és tanítóik akaratukat nem irányították, hanem durva fegyelmezéssel és erőszakkal leigázták. (Gyermeknevelés, A fegyelmezés c. fejezetből – 41.)


(...) Nem szabad hagyni, hogy a gyermekek kinyilvánítsák dühüket, nem szabad megengedni nekik, hogy a padlóra vessék magukat, csapkodjanak, sírjanak, csak azért, mert valamit megtagadtak tőlük, ami nem lett volna jó számukra. Szomorú voltam, amikor láttam, milyen sok szülő elkényezteti gyermekeit ilyen téren. Az anyák elnézik gyermekeiknek a dühkitöréseket, úgy tekintik, hogy el kell szenvedniük ezt, és nem tulajdonítanak neki nagy jelentőséget. Pedig ha egy rossz dolog egyszer megengedett, annak ismétlése is lesz, az ismétlések eredménye pedig a megszokás, amely által torzul a gyermek jelleme. (...) 
Mikor kell megdorgálni a gonosz lelket? – Sokszor láttam kicsi gyermekeket magukat dobálni, sikítozni, ha akaratukat valamilyen módon keresztezték. Ez az az alkalom, amikor a gonosz lelket meg kell dorgálni. Az ellenség meg fogja próbálni, hogy uralkodjon gyermekeink elméje felett, s mi talán engedjük neki, hogy akarata szerint formálja őket? Ezek a kicsinyek nem képesek felismerni, milyen lélek befolyásolja őket, ezért a szülők kötelessége, hogy igazságot és ítéletet gyakoroljanak helyettük. Szokásaikat gondosan kell figyelni, a gonosz hajlamokat megfékezni, s lelküket a jó szeretetére sarkallni. Minden erőfeszítésünkkel ösztönözzük arra a gyermekeket, hogy csiszolják személyiségüket. (Gyermeknevelés, az Alapvető tanítások c. fejezetből – 13.) 
Csendesség uralkodjék az otthonban! – Tanítsátok meg gyermekeiteknek, hogy alá kell vetniük magukat a törvénynek! Ne engedjétek, hogy azt gondolják: mint gyerekeknek, joguk van akkora lármát csapni a házban, amekkorát csak akarnak. (...) 
Ha a gyermekeknek megengedik, hogy otthonukban tiszteletlenek, engedetlenek, hálátlanok és durcásak legyenek, akkor az ő bűnükért szüleik lesznek a felelősek. (...) 

Addig hagytátok, hogy mindenért sírjon, amit meg akart szerezni, hogy végül ez teljesen szokásává vált. Engedtétek, hogy az apja után sírjon, sőt füle hallatára emlegették többször is, hogy „szegény, hogy sír az apja után”, míg végül szándékosan kezdte az ilyen jeleneteket. Csak lenne nálam három hétig, meglátnád, hogy megváltozna! Megértetném vele, hogy az én szavam törvény, és kedvesen, de határozottan elérném célomat. Semmiképpen nem vetném alá magamat a gyermek akaratának. Bizony, sok teendőd van még ezen a téren, és sokat veszítettél azzal, hogy e dolgot már előbb nem vetted kézbe. (Gyermeknevelés, az Alapvető tanítások c. fejezetből – 14.) 

20. szám – Az 1888-as üzenet szíve 1. rész – Hit általi megigazulás rovat

Az 1888-as üzenet szíve (I. rész) 

Az elmúlt években (évtizedekben) – pontosabban 1985 óta – közösségünkben különös hangsúlyt kapott a hit általi megigazulás üzenete. Hálásak lehetünk, hogy a jó Isten nagy kegyelmét ismerhettük meg e tanítás felfedezésével. Azóta gyakran szóltunk róla szószékekről, értekezleteken, testvéri beszélgetésekben. Robert J. Wieland Az 1888-as üzenet c. könyvét is bizonyára sokan olvasták, Bibliakörökön elemezhettük, s ez mindig megelevenítő örömhírként hathatott ránk. Azonban a ’88-as üzenet kezdeti különös lelki áldásait ma már gyakran csak nosztalgiával emlegetjük. Azóta inkább csak „felelevenítjük” a korábban felrázó, őszinte megtéréseket eredményező felismeréseket, úgymint a testtélétel, a főpapi szolgálat, a megszentelődés, az igazzá válás mély bibliai összefüggéseit. Ne vegyük tiszteletlenségnek, ha egy műszaki hasonlattal szeretném megvilágítani, hogy a ’88-as üzenetről szóló evangéliumot miként lehet „ortodoxiává” csontosítani, ahogy a reformáció „forradalmi” felismeréseit is azzá tette a „szárdiszi gyülekezet”. 
„A szárdisbeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az, akinél van az isteni hét lélek és a hét csillag: Tudom a te dolgaidat, hogy az a neved, hogy élsz, és halott vagy. Vigyázz, és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak; mert nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek. Megemlékezzél azért, hogyan vetted és hallottad; és tartsd meg, és térj meg. Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek hozzád.” (Jel 3,1–3) 
A ’88-as üzenet minden elemét egy tökéletes „szerkezetként” építettük fel. Minden „csavart” a helyére illesztettünk. A szerkezet működési elvét, „mechanikáját” is jól megértettük, és „a használati utasítást” is fejből el tudjuk mondani. Azt is felismertük, hogy ha a szerkezet egyik eleme nem odavaló, illetve nem „eredeti anyagból van”, az nem illeszkedik helyesen az „egészhez”, így működésképtelen a gépezet. Az utóbbi időben gyakran elővettük, újra és újra megcsodáltuk egy-egy fő elemét ennek a csodálatos „rendszernek”. Azonban a tapasztalat mintha azt mutatná, hogy e „gépezet” minden tökéletessége ellenére sem működik – sem személyes, sem közösségi életünkben. Mi hiányozhat belőle? Hiszen minden „alkatrész” a helyén van! Talán csak egy „apróság”? Az üzemanyag, ami a szerkezetet mozgásba hozza, életet „lehel” belé? Mi az az „üzemanyag”, ami erre képes? 

Isten szeretete? 
„Az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szentlélek által, aki adatott nékünk.” (Rm 5,5)

20. szám – "Elvégeztetett!" – Az Ige mellett rovat

Az Ige mellett
„ELVÉGEZTETETT!”
„Mikor azért elvette Jézus az ecetet, mondta: Elvégeztetett!
És lehajtván fejét, kibocsátotta lelkét.” (Jn 19,30)
 

Az evangéliumi beszámolók szerint Jézus összesen hét alkalommal szólalt meg a kereszten. Ezeket a rövid mondatokat „Jézus hét szavának” is nevezzük. Bár ilyen állapotban lélegezni is alig lehetett, és rendkívüli erőfeszítést igényelt minden egyes szó kiejtése, Jézus – küldetéséhez hűen – a kereszten is „az örök élet beszédét” (Jn 6,68) szólta. Jézus hét szava közül az utolsó előtti, az „Elvégeztetett!”, különösen nagy jelentőségű. A János evangélista által megörökített egyszavas mondat közvetlenül Jézus halála előtt hangzott el, egy másik Lukács által lejegyzett mondattal együtt: „Atyám, a Te kezeidbe teszem le az én lelkemet.” (Lk 23,46) A Jézus élete c. könyv (756. o.) figyelemre méltó részleteket tár fel a két utolsó „szó” elhangzásának körülményeiről: „A sötét homály hirtelen felemelkedett a keresztről, és tiszta trombitaszóhoz hasonló hangon, amely mintha az egész teremtett világmindenségen áthangzott volna, Jézus így kiáltott fel: »Elvégeztetett!« (Jn 19,30) »Atyám, a Te kezeidbe teszem le az én lelkemet.« (Lk 23,46) Fényesség vette körül a keresztet, és a Megváltó arca a nap fényéhez hasonló dicsőséggel ragyogott fel. Azután lehajtotta fejét a mellére, és meghalt.” 

Mi az „elvégeztetett” szó jelentése? 
A görög teleó ige szenvedő (passzív) alakját használja János evangélista, aminek jelentése: beteljesedik, megvalósul, befejeződik, célba ér. A hozzá hasonló alakú telos főnév jelentése: vég, cél, tökéletesség. Noha a legtöbb fordítás az „elvégeztetett” kifejezést használja, a „beteljesedett” jobban visszaadja a szó eredeti jelentését. Jézus szava tehát nem a vereség, a feladás kifejezése volt, hanem sokkal inkább a győzelemé. E szó kimondása tulajdonképpen Jézus győzelmi kiáltása volt, ami a megváltás tervének beteljesedését, célba érkezését jelezte. 
Ebben a tanulmányban ennek az egy szónak a jelentőségét tekintjük át a továbbiakban. Először azt vizsgáljuk meg, mi mindenről mondhatjuk el, hogy beteljesedett, célba ért Jézus kereszthalálával, utána pedig e győzelem kihatásait, következményeit, gyümölcseit vesszük számba. 
Mi minden teljesedett be Jézus Krisztus kereszthalálával? 

20. szám – Az Ige mellett – Messiási prófécia-e az Aggeus 2:6-7?

Messiási prófécia-e az Aggeus 2,6–7-ben foglalt kijelentés? 

Az igeszakasz értelmezése erősen vitatott, különösképpen a mai magyarázók részéről. Amikor az alábbiakban kifejtjük Aggeus könyve 2,6–7 tényleges üzenetét, egyben bepillantást nyújtunk a Sola Scriptura Teológiai Főiskola keretében működő Biblia-fordító revíziós műhely munkájába. Érzékelhetővé válik, hogy milyen alapos körültekintésre van szükség e munka során, és milyen nagy felelősség állást foglalni a vitatott kérdésekben a revízió során. 

 A Biblia-versek szövege a ma közkézen forgó magyar fordításokban 
A Károli-fordítás 1908-as revíziójában – amely ma a leginkább ismert és használt, elsősorban a protestánsok között – ez olvasható: „Mert ezt mondja a Seregek Ura: Egy kevés idő van még, és én megindítom az eget és a földet, a tengert és a szárazt. És megindítok minden népet, és eljön, akit minden nép óhajt, és megtöltöm e házat dicsőséggel – azt mondja a Seregek Ura.” 
A Kecskeméthy István által 1890–1940 között készített fordításban, amit az erdélyi Koinónia Kiadó 2009-ben újra kiadott, a szöveg a következő: „Mert így mondta a Seregek Ura: Még egy kicsi, és én megrázom az eget és a földet, és a tengert és a szárazat. És megrázok minden nemzeteket, és eljön minden nemzetek gyönyörűsége; és megtöltöm ezt a házat dicsőséggel, azt mondja a Seregek Ura.” 
Az úgynevezett IMIT-Biblia, az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat által 1897 és 1906 között készített, részenként kiadott, héber–magyar nyelvű Biblia szerint: „Mert így szól az Örökkévaló, a Seregek Ura: Még egy keveset, és én megrendítem az eget és a földet, a tengert és a szárazföldet. Megrendítem mind a nemzeteket, és ide jönnek drágaságai mind a nemzeteknek; megtöltöm e házat dicsőséggel, mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura.” (Ezt az IMIT által készített fordítást újból kiadta a Makkabi Kiadói Kft. 2008-ban.) 
Az új fordítású (először 1973-ban kiadott) katolikus Bibliában így szól ez az igeszakasz: „Igen, ezt mondja a Seregek Ura. Még egy kis idő, és megrendítem az eget és a földet, a tengert és a szárazföldet. Megrendítem mind a népeket, és ideáramlik minden népnek a kincse. Betöltöm ezt a templomot dicsőséggel – mondja a Seregek Ura.” 
A Magyar Bibliatársulat által először 1975-ben kiadott, majd 1995-ben és 2014-ben revideált új fordítású Bibliában (az úgynevezett ökumenikus Bibliában) ez olvasható: „Így szól a Seregek Ura: Még egy kevés idő, és megrendítem az eget és a földet, a tengert és a szárazföldet. Megrendítek minden népet, és elhozzák kincseiket a népek, ezt a házat pedig megtöltöm dicsőséggel – mondja a Seregek Ura.” 

2019. febr. 26.

20. szám – Köszöntő

Már-már megszokott megállapítás: „az idők jelei egyre sokkolóbban hathatnak ránk”.
Jelen számunk híreit, a világ eseményeit szemlélve tényleg szinte megrémülhetnénk, milyen közel kerültünk az „utolsó felvonáshoz”. Mielőtt azonban – természetes reakciónk alapján – megrémülnénk a világban zajló események láttán, és egyfajta „pánikszerű” állapotba kerülnénk készültségünket látva, érdemes felidéznünk a negyedévi tanulmányunkban megszólaló 7. kürtszót, melyhez a megjegyzés felszabadító magyarázatot fűz.
Miként is tekintsünk a végidő próféciáinak ilyen mértékű, gyors és szinte „számlálhatatlanul” történő beteljesedésére?
„A hetedik angyal szavának napjaiban, amikor kürtölni fog, akkor bevégeztetik [célba ér] Isten titka, úgy, amint [előre] tudtul adta ezt az örvendetes hírt szolgái, a próféták által.” (Jel 10,7)

„Most már csak a hetedik angyal kürtölésének napjai vannak hátra, amikor diadalmasan lezárul, célba érkezik Isten megváltási terve! Ezt a hatalmas örömhírt, ezt a változhatatlan isteni végzést erősíti meg Krisztus az esküjével (Jel 10,6). A megváltás tervének befejezése a 7. angyal kürtölésének napjaiban történik meg. A »hetedik angyal szavának napjai« (Jel 10,7) kifejezés arra utal, hogy a hetedik angyal kürtölése nem egyetlen esemény, hanem egy korszakot ölel fel. Fontos mondanivalót hordoz az eskü szövegének utolsó része is: »Úgy, amint [előre] tudtul adta [Isten] ezt az örvendeteshírt szolgái, a próféták által.« Egyrészt arra utal ez, hogy a végidőben megsokasodik és felgyorsul a próféciák beteljesedése, csakúgy, mint Jézus első eljövetelének az időszakában. Minden pontosan úgy fog történni, ahogyan az Úr előre megmondta a próféták által. Jelentőségteljes, hogy az euangelizzo (jó hírt, örömhírt mondani) ige szerepel az eredeti szövegben. Nem félelmetes, hanem örvendetes hír tehát, hogy a végidő határvonalához érkezett a történelem! Az örökkévaló evangélium része az erre vonatkozó híradás. Örülni kell annak, hogy elvégzett dolog: Isten hamarosan véget vet a bűn uralmának, beteljesíti megígért, végső, diadalmas, teljes szabadítását.”

Mindezeket látva és megértve, bizonyára egy még mélyebb személyes és közösségi önvizsgálatra is „megszólítást” kaptunk!


Túrmezei Erzsébet: Újévi kérés

„Isten erejével a mázsás teher könnyű, 
mint a szalmaszál – nélküle mázsás súly a szalmaszál is.”
 (Luther)

Láttam, Uram!
Egyik béna volt, a másik aszott, sárga...
vagy nem volt lába...
De a Te fényed hullt a betegágyra!
Hitükkel elrejtőztek Nálad,
és úgy hordozták mázsás terhüket
a Te erőddel, mint a szalmaszálat.

És láttam szalmaszál alatt roskadókat,
Mert mázsás teher
könnyű, mint a kis szalmaszál, Veled.
De nélküled
a szalmaszál is mázsás súly lehet.

Új évbe indulok,
és nem tudom, mi vár rám.
Csak azt tudom: velem vagy, nem hagysz árván.
Csak azt tudom: utam már kijelölted
Mint bízó gyermek, járhatok előtted.
Te mérsz ki bút, örömöt, munkát, terhet,
s irgalmad mindegyikbe áldást rejtett.

Csak egyet adj: hogy cél iránt haladjak,
hogy szalmaszálak alatt ne roskadjak!
És ha szereteted mázsás teherrel
tenné próbára ezt a gyenge vállat –
segíts úgy vinni mázsás terhemet
a Te erőddel – mint a szalmaszálat.

20. szám – Adventi hangverseny Csepregen – Tapasztalatok c. rovat

Adventi hangverseny Csepregen

„Nem nékünk,Uram, nem nékünk, hanem a Te nevednek adj dicsőséget,
a Te kegyelmedért és hűségedért.”
(Zsoltárok könyve 115,1) 

Az idén lesz tíz éve, hogy a szombathelyi gyülekezetből kiválva helyi szinten, Csepregen éli hitéletét és végzi munkáit gyülekezetünk. Az első években a gyülekezeti házunkban tartott előadások alkalmain kezdetleges kis kórusunkkal sikerült színesíteni az igei gondolatokat. Erdész Gábort kértük fel, hogy fogja össze és fejlessze lelkes kis énekkarunkat. Titokban arra vágytunk, hogy legalább egyszer mi is énekelhessünk az általunk oly színvonalasnak tartott Győri Advent Kórusban. Vágyódásunk rövid időn belül meghallgatásra talált. Mondhatnám, azért, mert Istennél semmi sem lehetetlen, de ennek érzékeltetésére más isteni jóakarat megjelenítése illik, méghozzá az, hogy maga az Úr is ezt szerette volna. Meggyőződésem, hogy a nekünk adott képességeket nem véletlenül kaptuk. 
Amint lehetővé vált a Győri Advent Kórussal való munka, máris igényeltük, hogy a településünkön élő embereknek is szervezzünk műsorokat. Így indult el 2011-ben – az azóta már hagyománnyá vált – karácsonyi fellépésünk a Csepregi Művelődési Központban.
Mivel viszonylag kicsi a településünk, eleinte rengeteg előítélettel kellett megküzdenünk. A személyes meghívásainknak kezdetben alig páran mertek eleget tenni, s akik eljöttek, azokon is látszott az előítélettől való félelem. A közönség száma, összetétele idővel változott. Egyet viszont elmondhatunk: akik meghallgatták az évek során műsorainkat, mindig belső megelégedéssel tértek haza. 
Idővel egy másik jelenség is kibontakozott, ami sokkal szomorúbb volt, mint a külső nehézségek. Közösségünk belső válságai nem kímélték kórusunkat sem, és a Jelenések könyvében olvasható első szeretet elhagyása is veszélyeztette az általunk megnyilvánulható áldások lehetőségét. A munkát viszont nem lehetett abbahagyni, mivel a város kulturális vezetése részéről természetes igény alakult ki az advent első vasárnapjára eső koncertjeinkkel kapcsolatban. A városi rendezvénytervbe már jó előre beírták a Győri Advent Kórus fellépéseit. Így érkeztünk el 2018. év végéhez, amikor újból meg kellett szerveznünk a műsort.

Ahogyan növekedtem Megváltóm ismeretében, úgy növekedett lelkemben a reális valóságok fájdalmának elviselése. Ezért volt az, hogy nem csüggedtem a hosszú és bonyolult szervezés alatt, ami jócskán vegyítve volt a saját figyelmetlenségeimmel is. Kórusunk kicsi, megtépázott csoportja kissé hasonlított a pásztor nélkül való juhokhoz, és mentő ötletként jött a gondolat, kikkel lehetne színesíteni-gazdagítani a fellépést. Így esett a választás kedves és lelkes ifjainkra, akik felkérésünkre mindent bevállalva, készségesen jöttek. Köszönet és hála illeti a távolról érkezett kórustagok segítőkészségét is. Eszembe jutott az a szombathelyi fuvolatanár is, aki két éve családjával el tudott jönni zenei táborunkba. őt is meghívtam. Testvéreimmel együtt esedeztünk a mindenség Urához, hogy részünkről meglegyen az a lelkesedés, hit, máshol nem tapasztalható öröm, igaz élet, ami a legtermészetesebb módon, mégis áttörő erővel szólhat a hallgatósághoz. „Nem nékünk, Uram, nem nékünk, hanem a Te nevednek adj dicsőséget, a Te kegyelmedért és hűségedért.” (Zsoltárok könyve 115,1) Mindemellett pedig – egymást lelkesítve – hívtuk és hívtuk az embereket. 
Esedezéseink meghallgattattak. A koncert előtt csak jöttek és jöttek az emberek. Már nem félve, mint az első években, hanem örömmel, emelt fővel, felvállalva, hogy a mi műsorunkat látogatják. Megtelt a terem. Mi pedig énekeltünk, zenéltünk, és valami hihetetlen közösségben voltunk velük. Úgy, mint azok, akik egyek Isten szemében. Isten Igéje áthasította a korlátokat, felszínre hozta az egyén legtitkosabb kínjait, és választ adott a mások előtt fel nem vállalt kérdésekre. Az ottani légkör lehozta a mennyet. Úgy voltunk együtt, hogy közben mégis minden egyes ember azt élhette át, hogy ott állhat a kegyelem királyi széke előtt. Ott, ahol nem kell félni, ott, ahol hihetetlen őszinteséggel lehet gondolatokat megfogalmazni, ahol nem kell szerepet játszani. Ott állhattunk Isten előtt, és senki nem érezte magát többnek, jobbnak másnál, de kisebbnek és kevesebbnek sem, hiszen, ha valahol, akkor a Magasságos előtt igazán, valóban és félreérthetetlenül tisztává válhat az ember. Krisztusunk ott és akkor megmutathatta kedvességét és jóságát. 

Ami aztán történt, az pedig a menny határtalan utómunkája: Csepreg város utcáin, egészségházában, gyógyszertárában, iskoláiban, középületeiben és családi házaiban az emberek egymás között hirdették azt, amit ott tapasztaltak: Isten felé való bizalmukat. 
Ugye, nem baj, ha a másik, talán ennél is nagyobb, de szemmel és füllel alig érzékelhető hatást is leírom a történtekről? A kórustagok és a zenészek szívében rég nem látott új fények gyúltak, melyekre építhet már az isteni Lélek. Olyan aprócska átgondolások, amelyeknek megteremtésével jogalapot szerzett a menny a megváltás munkájának bevégzésére. Bennünk és általunk. 

Molnárné H. Jutka (Csepreg, 2019. január 16.) 

2018. dec. 3.

Az Eleki Életmódközpont 2019-es turnusai

A 2019-es év turnusainak időpontjai

DÁTUM 2019.
TURNUS 
Január 14–24.
Betegturnus
Január 27. – február 1.
Képzés (betelt)
 Február 11–21.
Betegturnus
Március 4–14.
Betegturnus
Április 1–11.
Betegturnus
Április 14–19.
Képzés 
Április 29. – május 9.
Betegturnus
Május 20–30.
Betegturnus
Június 10–20.
Betegturnus
Június 30. – július 7.
Életmódtábor
Július 15–21.
Biblia-tábor
Július 29. – augusztus 8.
Betegturnus
Augusztus 19–29.
Betegturnus
Szeptember 9–19.
Betegturnus
Szeptember 30. – október 10.
Betegturnus
Október 21–31.
Betegturnus
November 11–21.
Betegturnus
December 2–12. 
Betegturnus

2018. okt. 29.

19. szám – Zenei tábor 2018. – Táboraink c. rovat

ZENEI TÁBOR (Orfű, 2018)

Szeretnénk beszámolni az idei zenei és Biblia-ismereti táborunkról, melyben – a korábbi évekhez hasonlóan – folyamatosan tapasztaltuk Isten segítségét. Újból megláthattuk, hogyan alakítja Isten az eseményeket, miként vezet bennünket, azt kérve tőlünk, hogy bízzunk meg őbenne. 
Több mint húsz éve tartunk zenei táborokat az ország különböző pontjain, igazodva közösségünk lehetőségeihez, elvárásaihoz. Pest megye (Nagykovácsi, Budapest), majd Somogy megye (Törökkoppány) után közel húsz éven át a Zemplénben (Bózsván) tartottuk nyári táborunkat. Ahogy erről már korábban is beszámoltunk, hosszabb keresés után, három évvel ezelőtt találtuk meg az újabb helyet, Orfűt.
 Megtapasztaltuk, hogy Isten nagyon megsegített bennünket, valóban minden szempontból alkalmas helyre vezetett. A környezet is magával ragadó: a Mecsek lábánál, festői környezetben lévő, négy tó szegélyezte Orfű az ország páratlanul szép fekvésű faluja. Négy település egybeolvadásából jött létre, melyek közül a tekeresi rész egyetlen utcából áll, a végén egy nagy kiterjedésű tóval. Itt találtunk táborhelyet, a tó szabad strandjától három percre. Orfű-Tekeres patinás házaival, rendezett portáival éppoly szemet gyönyörködtető, mint tava, amely hatalmas víztükrével, parti lugasaival végtelen nyugalmat áraszt. A víz és a hegyek együttes látványa pedig még inkább fokozza az amúgy is lenyűgöző összhatást. Az, hogy a legnagyobb melegben naponta többször is megmártózhattunk, úszhattunk e tó hűs vizében, különösen nagy áldásnak tűnt, amelyben másutt nem volt részünk.

Az elmúlt évekhez hasonlóan együtt terveztük a Biblia-ismereti és a zenei tábort. Közös megtartásukra Orfűn is lehetőségünk nyílt, két egymás melletti panzió párhuzamos bérlésével. Az egyikben még az összes táborozó egyidejű étkeztetését is sikerült megoldani napernyők, hűs fák árnyékában a szabadban, illetve az ebédlőben – ráadásul úgy, hogy már az első alkalomtól kezdve vihettünk szakácsokat, akik vegán ételeket készítettek nekünk. A helyi személyzetnek is nagyon ízlettek ezek az ételek, sokat tanultak a vegán főzésről. Vendég zenészeink is hálásak voltak, hogy annyi ismeretre tehettek szert az egészséges táplálkozásról, az általuk nem ismert, de ízletesnek bizonyult fogások elkészítéséről. 
Az épületek halljaiban, a közösségi termekben, az étkezőkben is tarthattunk próbákat, egymástól jól elkülöníthető módon, mindkét tábor területén. Nagyon hálásak vagyunk azért is, mert az idén nemcsak az orfűi hangverseny megtartására, hanem az összpróbák idejére is megkaptuk a Medvehagymaházat, ahol nagyon jó körülmények között készülhettünk fel a táborzáró hangversenyekre. 
Az első évben gondot okozott, hogy nem volt egy akkora hely, ahol az egész tábor egyszerre kényelmesen elfért volna, de már tavaly és idén is a helyi önkormányzat rendelkezésünkre bocsátott egy nagy sátrat, így az előadásokat szép természeti környezetben, jó levegőn, kényelmesen tudtuk megtartani. Vendéglátóink figyelmességét tapasztaltuk az említetteken túlmenően a táborok kialakításánál is: mindkettő nagyon barátságos a szépen rendbe hozott, rusztikus épületekkel, kemencés belső udvarral, sok virággal, füves szabad területekkel. Könyveink árusításához is sikerült megfelelő, állandó helyet találni. 

19. szám – Toleranciatábor 2018. - Táboraink c. rovat

MOZGÁSSÉRÜLT TÁBOROK


„Tartozunk pedig mi, az erősek, hogy az erőtlenek erőtlenségeit hordozzuk,
és ne magunknak kedveskedjünk.” (Rm 15,1)

Az idén ismét – lehet, utoljára – a seregélyesi táborban kaptak lehetőséget a Tárt-Kapu Alapítvány által megszervezett mozgássérülttáborok.

Beszámolóm elején a kezdeti akadályokról írok. Olyan akadályokról, amelyek mindig más formában ugyan, de felütik a fejüket, hogy próbára tegyék hitünket, türelmünket, tehát a Gondviselőbe vetett bizalmunkat. A második turnus kezdő időpontja előtt egy héttel azt a hírt kapta Edina, hogy nem tudják számunkra kiadni a táborhelyet a vízszolgáltatásban felmerült súlyos akadályok miatt. Víz nélkül pedig nincs főzés, ivás és fürdés. Hogyan is lehetne visszamondani egy pár hete édesapját gyászoló, teljesen kiszolgáltatott barátunknak a várva várt alkalmat? Mit mondhatnék én is a Parkinson-kórban szenvedő néhai katonatisztnek, vagy a hosszú, gyötrelmes életet maga mögött tudó ismerősömnek, akiket egész év elejétől lelkesítettem, hogy velem eljöhetnek ide? Hogyan lehetne elkedvetleníteni kedves beteg ismerőseinket, akiknek ez az egy hét egész évben az öröm és felüdülés forrása? Hosszas tusakodás, kitartó imádság, szervezőnk többszörös telefonos párbeszédei s egy iskolaigazgató jóakarata végül körvonalazták Gondviselőnk messzeható terveit. Seregélyesre gyűlt a várakozó, lelkes csapat július 8-án.

„Tartozunk pedig mi, erősek...”

19. szám – Dombay-tavi gyerek- és ifjúsági tábor 2018. – Táboraink c. rovat

A  DOMBAY-TAVI GYEREK- ÉS IFJÚSÁGI TÁBOR 2018-BAN 

„Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok őt segítségül, amíg közel van.” (Ésa 55,6) 
Ez volt az idei gyerek- és ifjúsági táborunk meghívójában a mottónk, ezzel is jelezve a szülőknek és a gyerekeknek, hogy táborunk idén is Biblia-tábor lesz. Együttlétünket az idén is a Lámpás Gyermeknevelési és Ismeretterjesztő Alapítvány nevében és szervezésében hirdettük és tartottuk meg, 2018. június 25-e és 28-a között (négy nap, három éjszakával). 
A szervezésben az alapítvány elnökén és feleségén kívül mások, így a fiaim is részt vettek. Különösen Dávid fiam aktivizálta magát, aki bibliai vetélkedős kérdőíveket is készített az egyik nap programjához, amelyet a harmadik napon tartottunk, és ami bizonyára emlékezetes maradt sokak számára. Az egész táborozás tanítási alkalmaira négy csoportot hoztunk létre: az ovisok és az elsősök feleségemmel, Ritával; a 2–4. osztályosok Farkasné Cserpán Beáta tanítónő vezetésével tanultak; az 5–7. osztályos tanulók velem voltak; az ifjúsági csoportba a 14–20 évesek kerültek, de volt néhány idősebb is közöttük. A fiatalokat Farkas Ádám lelkésztársam és Bakk Zalán Levente gyülekezetvezető tanították. Örömteli számunkra, hogy az idén már egy 15–16 fős ifjúsági csapatunk is volt. Az elmúlt évek táboroztatási munkája révén és az Úr kegyelméből visszatérő táborozó gyerekek közül többen már kamaszok vagy ifjak lettek, és jövőre is terveznek jönni. 
A táborozók több mint felét a fiaim osztálytársai és ismerős gyerekek alkották, ideértve alapítványunk elnökének nagyobb családját is. A táborozók kisebbik felét közösségünkhöz tartozó szülők gyerekei tették ki. Így most először állt elő az a kívánatos arány, amikor a hívő szülők gyerekei egy ilyen tábor keretében jó hatással tudtak lenni a nem hívő szülők gyerekeire, pl. a bibliai vetélkedőn, a teremtésről szóló, spontán kialakult asztali beszélgetésnél és a közös éneklések során.

19. szám – Ifjúsági tábor 2018. – Táboraink c. rovat

AZ IFJÚSÁGI TÁBORRÓL

Maroknyi, de annál lelkesebb ifjúság vett részt a 2018-as ifitáborban, Simán. Ha a táborról nagyon röviden kellene beszámolni, akkor azt említeném, hogy a végén a fiatalok csupán egy negatívumot említettek meg: „Kár, hogy ilyen rövid volt.” 
Valóban egy pillanatnak tűnt csak az egész hét. A rövidebbnek tűnő idő jelensége pedig, ezt jól tudjuk, a jó és kellemes együttlétek és események velejárója. 
A szerdai kenuzás a tavalyihoz hasonló élményt hozott, bár ezúttal még izgalmasabbra sikerült. A jó Isten azonban ismét velünk volt, és megsegített minket. A tábor területén összeverődött fiatalok még másnap is a kenutúra élményeiről beszéltek. Az ijedtség mindenkiből elpárolgott, és végül felejthetetlen élménnyé lett.
A délelőtti és esti, bibliai témájú beszélgetéseken alig tudtam megjegyezni, hogy kinek adjak szót, annyian jelentkeztek egyszerre. A szombat délutáni fórum, ahol közösen próbáltuk megfejteni Ábrahám és Izsák történetét, talán az egész hét csúcspontja volt. Az élő, aktív beszélgetések, a közös igekutatás és a kirándulások összekötöttek minket. Pontosabban láthatatlan, erős szálakkal kötött minket össze Isten, és ennek megtapasztalása a mai napig kísér mindannyiunkat. Nehéz volt eljönni a 2018-as ifjúsági táborból... 

Nagy Sándor


19. szám – Családos tábor 2018. – Táboraink c. rovat

CSALÁDOS TÁBOR 

A férjemmel idén már a második családos táboron vehettem részt Kunfehértón, mint könyvevangélista munkatárs. Délelőttönként a környék városaiban végeztünk könyvevangélista munkát, a délutánt a táborozók körében töltöttük.
Az egyik ilyen délután fogalmazódott meg bennünk, hogy milyen jó lenne, ha közösségünk minden kisgyermekes családja egybe tudna gyűlni itt nyaranta. Milyen sok áldást is nyújthat egy ilyen közösségi alkalom. A szülők egymást erősíthetik, tanácsolhatják, a gyermekek barátokat találhatnak, akikkel év közben is tarthatják a kapcsolatot. Minden lehetőség adott a táborban arra, hogy felüdüljön, és a jóban, igazban megerősödhessen szülő és gyermek egyaránt. 
A tábor elhelyezkedése biztosítja a nyugalmat. (Erdőség a szomszédságban, és egy nyaralóutca néhány háza.) Ez a régi ifjúsági tábor nagy, tágas, füves-fás területen helyezkedik el. Kulturált környezetben, 4–5 fős parkettás szobákban kapunk szállást a legtöbben. Néhány faház is van a táborban, de ezek is kulturáltak. A kőházak fedett teraszokkal rendelkeznek, ahol eső esetén is folyhat a fafaragás, a kézműveskedés, a beszélgetés, kisebb-nagyobb körben egyaránt. 

19. szám – Életmódtábor 2018 – Táboraink c. rovat

Az idei nyári táborok eseményeiről, tapasztalatairól

A CELLDÖMÖLKI „ÚJ KEZDET” ÉLETMÓDTÁBOR 
Ebben az évben fontos célkitűzésünk volt egy újabb nyári életmódtábor megszervezése, melynek idejét ezúttal a 2018. július 1–7. közötti időszakra tűztük ki. Felmerült, hogy ismét Zalakaroson tartsuk ezt a tábort, de valahogyan az erősödött meg bennünk, hogy új helyszínt kellene keresnünk. 
Hogy Isten útjai néha kifürkészhetetlenek, azt most is megtapasztaltuk. Tavalyi életmódtáborunkban megismerkedtünk egy házaspárral. Később, 2017 októberében a feleség Marika nevű nővérével eljött Elekre egy betegturnusra. Kiderült, hogy Marika Celldömölk város alpolgármestere, és egy szállodát is üzemeltet ezen a településen. Az Eleken eltöltött tíz nap során jól megismerkedtünk, Isten Igéjére is egyre nyitottabbá vált. Egyik ebédnél a vele való beszélgetés során szóba került a nyári életmódtábor kérdése. Ekkor említette először, hogy szívesen rendelkezésünkre bocsátaná száz férőhelyes szállodáját. Felajánlotta, hogy látogassuk meg. Kifejezte azt is, azért is örülne, ha ezt a helyszínt választanánk, mert így mások is megtapasztalhatnák azt, amit ő itt, Eleken. 
2018. márciusában sikerült ellátogattunk a helyszínre. Először vívódtunk, hogy tényleg megfelelő-e számunkra ez a hely, vagy sem. A szálloda a város szélén állt, egy forgalmas út mellett, a konyha sem tűnt elég nagynak, viszont a szálláshely maga nagyon igényesen volt kialakítva. Később megtudtuk, hogy az épület nemrég, néhány éve esett át egy alapos felújításon. 
Marika látogatásunk alatt végig nagyon készséges volt. Megmutatta a város nevezetességeit, elvitt a lehetséges kirándulóhelyekre, a közeli gyógyfürdő belépőjegyének árát pedig lealkudta 500 Ft/fő/napra. Bejárta velünk a pékségeket, és megmutatta a legolcsóbb zöldség-gyümölcs kereskedést is. Mindezek mellett még felajánlotta, hogy a város mozitermét ingyen használhatnánk a tábor alatt egy egészségügyi témájú dokumentumfilm levetítéséhez, és az azt követő beszélgetéshez. 
Számunkra fontos szempont volt még, hogy a szálloda konyháját mi üzemeltethessük, amibe szintén beleegyeztek, bizonyos feltételekkel. Sok imádság után döntöttünk úgy, hogy ebben az évben itt szervezzük meg a tábort. Bár a helyszín nem volt minden tekintetben ideális, mégis nagyon sok tapasztalatot tartogatott számunkra a jó Isten a tábor idejére. Ott élő testvéreink is nagyon örültek a hírnek, és elmondták, régóta imádkoztak azért, hogy történjen valami a városban. 
A turnus meghirdetése után folyamatosan voltak jelentkezők, június végére majdnem elértük a maximális létszámot. Végül vendégeinkkel együtt 104 ember töltött el egy egész hetet Celldömölkön, a Vasvirág Hotelben. Vendégeink nemcsak Magyarországról érkeztek – tizenhatan Romániából, hárman-hárman pedig Szlovákiából és a Vajdaságból jöttek. 
A helyszín megtalálása után, áprilistól kezdve a programokon is elkezdhettünk gondolkodni. Egyik alkalommal felmerült bennünk, hogy meghívhatnánk kedves ismerősünket, dr. Szabó Zoltánt, a Pécsi Egyetem Dietetika Tanszéke tanárát előadóadóként. Zoltán a növényi alapú táplálkozásról írt tanulmányt az Orvosi Hetilapban, aminek köszönhetően széles körben ismertté vált. Kevés olyan szakember van ma az országban, aki ilyen szinten képviseli a vegán táplálkozást. Felvettük vele a kapcsolatot, és ő nagyon szívesen vállalta a részvételt. Ezzel egyrészt egy színvonalas előadót nyertünk, másrészt a Zoltánnal való mélyebb ismeretséghez is hozzásegített a tábor. 
Végül eljött a tábor kezdete. Vendégeink közül néhányan már 14 óra előtt megérkeztek, s estére megteltek a szobák, végül 19 órakor a nyitó programmal megkezdtük táborunkat.

19. szám – Gyermeknevelés 1. rész – A Bizonyságtételeket olvasva

A Bizonyságtételeket olvasva
Gyermeknevelés 1. rész 
Mielőtt az önző akarat megerősödik 
Kevés szülő kezdi el idejében engedelmességre tanítani gyermekeit. Általában két-három éves korig hagyják őket, s tartózkodnak a fegyelmezéstől, mert azt gondolják, hogy ehhez még túl kicsik a gyerekek. Ám ez idő alatt az önzés megerősödik a kis lényben, s minden egyes nap csak nehezíti a szülők feladatát, hogy győzzenek a gyermek irányításában. A gyermek már nagyon korán megérti, amit világosan és egyszerűen mondanak neki, s kedves, józan irányítás alatt meg lehet tanítani az engedelmességre. Az anyának nem szabad megengednie, hogy vele szemben akár csak egyetlen esetben is fölénybe kerüljön a gyermek. A tekintélyt megőrizve nem lesz szükség túlzott szigorra. A határozott, szilárd kéz és a szeretetről biztosító kedvesség célt fog érni. Ám hagyjuk csak az önzést, indulatosságot és akaratosságot fékezetlenül a gyermek életének első három évében, bizony nehéz lesz utána alávetni az üdvös fegyelemnek! Hajlamai romlottá válnak – csak saját akaratának követésében talál örömet, és a szülői tekintély utálatos lesz számára. Ezek a gonosz hajlamok egyre csak növekednek, egészen a felnőttkorig, amikorra az önzés és az önfegyelem hiánya tetőpontra hág, s kiszolgáltatja őt a földünkön tomboló gonosz hatalomnak. (Pacific Health Journal, 1890. ápr.; Gyermeknevelés c. könyv. IV. – Legfontosabb lecke: Az engedelmesség; 11. A tanítás kezdete: a csecsemőkor c. fej.) 
• 
Sokan tehát kényeztetik gyermekeiket, ugyanakkor mások az ellenkező végletbe esnek, és vasvesszővel próbálnak fegyelmezni. Sem az egyik, sem a másik módszer nem követi a bibliai utasításokat, s mindkettő félelmetes munkát végez. A szülőknek számot kell majd adniuk az ítéletkor arról, miként formálták gyermekeik jellemét. Az örökkévalóságban tárul csak fel annak a munkának az eredménye, amelyet ebben az életben végeztünk. (Bizonyságtételek, IV., 368–369. o.; i. m., VIII. – A legfőbb feladat a jellemépítés; 34. A jellem megromlásához vezető utak c. fej.) 
• 
Az akarat minden erejére szüksége van az embernek, feltéve, hogy az megfelelően irányított. Bölcsen és óvatosan kezeljétek, mint egy szent és drága kincset! Vigyázzatok, nehogy darabokra törjétek, hanem inkább formáljátok és alakítsátok türelmesen, elvek és igaz példák segítségével, mindaddig, amíg a gyermek megbízható felnőtté válik. (Tanácsok szülőknek, 116. o.; i. m., IX. A jellemépítés alapjai; 39. Az akarat fontos tényező a siker elérésében c. fej.) 
• 

Szelíden, de állhatatos erőfeszítéssel kell megalapozni ezt a szokást, így nagymértékben megakadályozható az összeütközés az akarat és a tekintély között. Az ilyen összeütközések sokszor ébresztenek a fiatalok szívében elidegenedést és elkeseredettséget a szülők és tanárok iránt, s ellenállást váltanak ki mindennemű tekintéllyel szemben, legyen az emberi vagy isteni. (Tanácsok szülőknek, 110–111. o.; i. m., IV. Legfontosabb lecke: Az engedelmesség; 12. Váljék szokássá az engedelmesség! c. fej.) 

2018. okt. 28.

19. szám – A tiszta gondolkodás készsége – Hitébresztő rovat

A legfőbb értékről, a „tiszta gondolkodás” készségéről

Péter apostol II. levele 3,1 versét idézem: „Ez immár a második levélírásom nektek, szeretteim, amellyel tiszta gondolkodásotokat... serkentgetem.” 
Mi, a Sola Scriptura Teológiai Főiskola oktatói szintén a tiszta gondolkodást szeretnénk serkenteni hallgatóinkban. Nem a saját bölcsességünk, módszereink által akarjuk ezt elérni. A bibliai stúdiumok révén ugyanis ez mintegy magától megvalósul.
Mit értsünk a „tiszta gondolkodás” fogalmán? Megpróbálom definiálni. Akkor beszélhetünk tiszta gondolkodásról, amikor egy ember – gondolkodása szintjén – a valóság tényszerű megismerésére és elfogulatlan igazságosságra törekszik, továbbá ezen felül a végső igazság megértésére és követésére. A 17. századi gondolkodó és természettudós, Blaise Pascal egyik fontos kijelentése így hangzik: „Igyekezzünk hát helyesen gondolkodni: ez az erkölcs alapelve.” (Gondolatok, 347. töredék) A helyes vagy „tiszta gondolkodásnak” valóban erkölcsi alapja van. Miként serkentik a bibliai stúdiumok a „tiszta gondolkodást”? Mindenekelőtt azzal, hogy elénk tárják ennek az erkölcsi alapfeltételeit. 
Az első alapfeltétel az előítélet-mentesség. A mi magyar előítélet szavunk nagyon kifejező. Arra utal, hogy hajlamosak vagyunk azonnal ítéletet alkotni valakiről vagy valamiről, anélkül, hogy előzőleg tényszerű ismeretekkel rendelkeznénk az adott személy vagy dolog felől.