2016. máj. 30.

11. szám - Tekintsünk Jézusra! - Bizonyságtételeket olvasva

A Bizonyságtételeket olvasva
Tekintsünk Jézusra!

Gonosz időket élünk. Az utolsó napok veszedelmei egyre sűrűsödnek körülöttünk. Mivel a gonoszság elhatalmasodott, sokakban kihűl a szeretet. Énok háromszáz évig járt Istennel. Ma viszont az idő rövidsége sürget, hogy törekedjünk jótettekre. Tényleg arra lenne szükség, hogy Isten napjának borzalmait ecseteljük előttetek, hogy ezzel szorítsunk rá benneteket a helyes cselekedetekre? Előttünk áll Énok esete. Három századon át Istennel járt. Noha romlott korban élt, mikor elhatalmasodott körülötte az erkölcsi szennyeződés, mégis arra szoktatta gondolkodását, hogy Isten iránt legyen odaadó, a tisztaságot szeresse. 
Énok a menny állampolgára volt. Rászoktatta hát értelmét, hogy mennyei vágányon járjon, s isteni dolgok lenyomatát viselte magán. Az a fény ragyogott arckifejezésén, ami Jézus arcán is ott ragyogott. Énokot ugyanúgy kísértések kerülgették, mint minket. Olyan társadalomban élt, amelyik nem szívlelte jobban az igaz tetteket, mint amelyben mi élünk. A légkör, melyet beszívott, bűntől és romlottságtól volt szennyes, ugyanúgy, mint ma; ennek ellenére is szent életet élt. Nem szennyezték őt be korának uralkodó bűnei. Mi is tiszták és romlatlanok maradhatunk. Azon szentek képviselője volt, akik az utolsó idők veszedelmei és romlottságai közt élnek. Mivel hűen engedelmeskedett Istennek, az Úr magához ragadta őt. Azért a hűségesek, akik élnek és megmaradnak, ők is elragadtatnak majd. Az Úr elviszi őket a bűnös és romlott világból a menny tiszta örömeibe.

Isten népe törjön egyre magasabbra, mindig csak előre, a győzelemre. Józsuénál hatalmasabb valaki vezeti ma az Úr népének seregeit. Üdvösségünk parancsnoka maga van köztünk, aki ezt mondta bátorításul: „Íme, én tiveletek vagyok minden napon, a világ végezetéig.” „Bízzatok, én legyőztem a világot.” ő biztos győzelemre vezet bennünket. Amit Isten megígért, bármikor teljesíteni tudja. S a népére bízott feladatot el is tudja végezni általuk. Ha a tökéletes engedelmesség életét éljük, teljesíteni fogja rajtunk ígéreteit. 

Isten elvárja népétől, hogy a világ világosságaként fényeskedjenek. Nemcsak az igehirdetőktől várja ezt, hanem Krisztus valamennyi tanítványától. Egész életmódjuk legyen mennyei. S bár az Istennel való közösségnek örvendeznek, de embertársaikkal mégis érintkezni akarnak, hogy szavaikkal és tetteikkel kifejezésre juttassák azt az Isten iránti szeretetet, mely szívük éltető eleme. Így lesznek a világ világossága, s az általuk közvetített fény nem fog kialudni, se el nem veszi senki. Ám sötétséggé válik ez azok számára, akik nem hajlandók a világosságban járni. De a világosságnak engedelmeskedők, s abban is járók ösvényét egyre fokozódó ragyogással világítja be. 
Isten lelkülete, bölcsessége s jósága, melyet igéje jelent ki, megtestesül majd Krisztus tanítványaiban, és Isten ezzel ítéli meg a világot. ő most annyit vár el népétől, amilyen kegyelmet és igazságot nyújt nekik. Teljesen eleget kell tennünk tehát minden méltányos követelésének. Felelős lényeknek a rájuk ragyogó fényben kell járniuk. Ha nem készek erre, világosságuk sötétséggé válik, és akkora lesz a sötétségük, amennyire a világosságuk is bőséges volt. Isten népére tengernyi fény ragyog, sokan mégsem követik a világosságot, ezért súlyos lelki gyöngeségben szenvednek. 

(Ellen G. White: Bizonyságtételek II. kötet, 16. bizonys., 16. fej.)