2013. okt. 30.

1. szám - Hit általi megigazulás - Töprengések a megújulásról "Akarsz-e gyógyulni?"

Hit általi megigazulás

„AKARSZ-E GYÓGYULNI?”
Töprengések a megújulásról és életünk megváltozásáról

Az elmúlt negyedévi szombatiskola kapcsán 13 héten keresztül volt alkalmunk a megújulás és a reformáció témaköréről gondolkodunk. Félő, hogy a sok-sok nyári program, a gyakran 40 ℃-ot  közelítő kánikula nem kedvezett az Ige tükrében való elmélyült önvizsgálatnak. Bevallom, magam is csak rövidke szabadságom idején tudtam komolyabban kézbe venni és egészében áttanulmányozni füzetünket, és bizony kezdtem „felserkenni az álomból” De hiszen ez is, ez is, ez is rólam, nekem szól! Akkor vajon miért van az, hogy az oly rég óta várt és sokat emlegetett megújulás és reformáció helyett mintha valami természetfeletti álomkór tartana fogva mindenkit?
Ahogy ezen kezdtem töprengeni, egyszer csak, valahonnan nagyon mélyről, belém hasított a kérdés: „Egyáltalán, akarok-e én megváltozni? Akarok-e teljes szívből „megújulni, megreformálódni”? Igazán szeretnék-e más életet élni? Akarok-e a jól ismert, kicsit már „hozzám nőtt” bűneimből, rossz szokásaimból szabadulni? „Akarsz-e gyógyulni?” – szólított meg újra a kérdés, mint még soha. S ahogy e kérdések lelkem mélyéről kezdtek felbuzogni, a megvilágosodás tiszta pillanatai egyre inkább összekeveredtek a keserű felismeréssel és lelkiismeretfurdalással.
Ha őszinte akarok lenni, be kell valljam, nem mindig vágyódom bűneimtől szabadulni. Amolyan kettős viszony fűz bennünket jellemhibáinkhoz, gyengeségeinkhez. Olykor-olykor zavarnak.  Időnként tán még fájnak is.  De van, hogy „úgy elvagyunk velük”, sőt szeretjük őket, esetleg még ragaszkodunk is egy-kettőhöz.  Bár tudjuk, hogy nem tesznek boldoggá, mégis nehéz lemondani róluk. Harag, neheztelés, indulatosság, irigység, sértődöttség, lustaság, anyagiasság, világiasság, mértéktelenség és a többi...
Közben eszembe jut egy régi, tán húsz évvel ezelőtti prédikáció egyik példája, amelyben az igehirdető egy jól ismert operettslágerrel szemléltette e világhoz való ragaszkodásunkat: „Te rongyos élet, lemondani rólad oly nehéz…!”
A Biblia szavai szerint Jézus a szív ajtajánál várakozik, és kopogtat. Miért nem lép be? – Mert a bűnök szeretete bezárta a szív ajtaját.” (Ellen G. White I. Szemelvények, I. 300. o.)

1. szám - Figyelmeztetés az eljövendő csalásokra - A Bizonyságtételeket olvasva

A Bizonyságtételeket olvasva

FIGYELMEZTETÉS AZ ELJÖVENDŐ CSALÁSOKRA

"Voltak pedig hamis próféták is a nép között, amiképpen tiköztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és az Urat, aki megváltotta őket, megtagadván, önmagukra hirtelen való veszedelmet hoznak."
(2Pt. 2:1) 

A jövőben csalások egész sorozatával fogunk találkozni, mi pedig szilárd talajt akarunk lábaink alatt érezni. Erős oszlopot akarunk az építményeinknek. Egyetlen szeg sem mozdulhat el az Úr által lefektetett alapból. Az ellenség hamis elméleteket hoz be, mint például a szentély tagadásának tanát. Ez az egyik pont, ahol a hittől való eltávolodás bekövetkezhet. Hol lelhetünk biztonságra, ha nem az Úr által az utóbbi 50 évben adott igazságokban?

Meg akarlak erősíteni benneteket abban, hogy Krisztus él. Közbenjár érettünk és mindenkit meg fog menteni, aki hitben hozzátér és parancsolatainak engedelmeskedik. De ne felejtsd el, Jézus nem akarja, hogy energiádat testvéreid kritizálásával merítsd ki. Törekedj saját lelked üdvösségére! Azt a munkát végezd, amelyet az Úr bízott rád. Oly sok munkát találsz majd, hogy nem lesz kedved másokat kritizálni. A beszéd tálentumát használd segítségnyújtásra és áldásra. Ha az Istentől kapott munkát végzed, üzenetet fogsz átadni, és megérted majd, mit jelent a Lélek által való megszentelődés.

Ne gondold, hogy Sátán nem tesz semmit. Ne gondold, hogy serege tétlenkedik. Ő és ügynökei itt vannak a földön. Fel kell vennünk Isten teljes fegyverzetét. Ha ezt megtettük, kiállhatunk a magasságban uralkodó lelki gonoszság erejével és fejedelemségével szemben. Ha felöltöttük a lelki fegyverzetet, azt tapasztaljuk, hogy az ellenség csapásai nem érnek el bennünket. Isten angyalai körülvesznek bennünket, hogy megvédjenek. Bizonyságom van Istentől, hogy ez így lesz.

Izráel Úr Istenének nevében kérlek titeket, hogy keljetek az Úr segítségére a gonosz hatalma ellen. Ha ezt teszitek, egy erős, segítő, személyes Megváltó lesz oldalatokon. A gondviselés pajzsa véd majd titeket. Isten utat biztosít számotokra, hogy az ellenség sose győzhessen le benneteket.
(Review and Herald, 1905. május 25.)

Az idézet Ellen G. White: A Szentlélek eljő reátok című könyvéből (augusztus 18.) való.

Zichy Mihály: A rombolás géniuszának diadala c. festmény

1. szám - Igaz gondolatok - Newton, Babits, Melashenko


Igaz gondolatok

Idézetek


„Hallgatni a prófétákra, alapvető jellegzetessége az igaz egyháznak ... [A próféták írásai] tartalmazzák Isten és az ő népe között megkötött szövetséget... Amíg Isten népe megtartja a szövetséget, továbbra is a népe marad, azonban, amikor megszegi azt, többé nem az ő népe, vagy az egyháza, és a »Sátán zsinagógájává válnak, akik zsidóknak mondják magukat, holott nem azok« ... És semmilyen földi erőnek nem adatott hatalom, hogy e szövetséget megváltoztassa.”
(Sir Isaac Newton: Észrevételek Dániel próféciáiról és Szt. János Apokalipsziséről; Ford.: Szabó-Nagy Zsuzsanna Z., D7 Kiadó, Bp., 2012, 20-21. o.)

"Csakugyan úgy volna, hogy ami egyik korban a legszentebb igazság, az a másikban, mint ócska limlom, arra való, hogy szemétbe söpörjék? Szó sincs róla: ami egyszer igaz volt, mindig igaz marad. S ha mindenki ellene cselekszik, akkor is igaz marad. Kétszer kettő négy marad akkor is, ha minden táblára ötöt írnak."
Babits Mihály


  • Jobb megosztottnak lenni az igazság által, mint egynek lenni a tévelygésben.
  • Jobb az igazságot hirdetni, ami előbb megsebez, de aztán meggyógyít, mint a tévelygést hirdetni, ami megvigasztal, de mégis öl.
  • Jobb, ha gyűlölnek bennünket az igazságért, mint ha szeretnek a hazugságért.
  • Jobb egyedül maradni az igazság képviseletében, mint a tömeggel együtt tévelyegni.
  • Jobb végső győzelmet aratni az igazsággal, mint időleges sikereket aratni a hazugsággal.

    E. Lonnie Melashenko öt pontja, amely elhangzott a Transzeurópai Divízióhoz tartozó prédikátorok 1995. aug. 28. és szept. 2. között Budapesten tartott értekezletén.
    (Idézi: Adventhírnök 1995/5. sz., 5. o.)

1. szám - A szabadságról - Az Ige mellett rovat

Az Ige mellett


“Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, 
amely Istennek szájából származik”
Mt. 4:4, Lk. 4:4 (vö.: 5Móz. 8:3)


A szabadságról

Ma az emberek az egyik legfőbb értéknek a szabadságot tartják. Ezen sok mindent értenek, de a legtöbben megegyeznek abban, hogy akkor érzik magukat szabadnak, ha azt teszik, amit akarnak, és a jó mellett a rosszat is kipróbálhatják. Más szóval: szabadságnak az akarat szabadságát tartják elsősorban, és akkor beszélnek szabadságról, ha a rosszat is megtehetik. Mindezt végiggondolva arra a meggyőződésre kellene jutnunk, hogy csupán akaratszabadságról beszélhetünk, vagy szabad akaratról, mindezekről legfőképpen. Mintha nem az értelmünkben lennénk a legszabadabbak, illetve a rossznak kellene megköszönnünk, hogy létezésével biztosítja szabadságunkat, vagyis eredeti teremtettségünk folytán nem is lettünk volna szabadok.
Könnyű belátni e közkeletű vélekedés tarthatatlanságát, még akkor is, ha mindezt az emberek nem gondolják végig. Ebben a kérdésben is láthatjuk, mennyire mást tanít a Biblia, mennyire szükségünk van a megtérésre, hogy Isten gondolkodásával összekapcsolódjék a mi gondolkodásunk. Ezért nagyszerűek azok az igék, amelyek a szabadságról beszélve rövid formájukban is fején találják a szöget.
Minden szabad nékem, de nem minden használ, minden szabad nékem, de nem minden épít” – olvassuk kétszer is Korinthusi I. levélben (a 6. és 10. fejezetekben).
Akiket a Fiú megszabadít, valósággal szabadok lesznek”; „az igazság szabadokká tesz titeket” –jegyezte le János evangéliuma 8. fejezete Jézus szavait. Ezek a rövid igék halhatatlanok, miként az egész Biblia. Kérdés azonban, hogy értjük-e őket, és legfőképpen az kérdés, hogy a gyakorlatban engedelmeskedünk-e tanításuknak.
Az ember legteljesebb szabadságát a gondolkodásban élvezheti. Mindent végiggondolhatunk, méghozzá anélkül, hogy bárki is a fejünkbe láthatna. Mindent meghányhatunk-vethetnünk magunkban, mielőtt szóra nyitnánk szánkat, vagy cselekvéshez készülődnénk. Az értelem szabadságában áll legnagyobb szabadságunk. Az akarat másodlagos tényező, mely jó esetben azt hajtja végre, amelyre józan ésszel, hittel eljutottunk, és mintegy az értelem készteti, utasítja az akaratot a felismert igazság véghezvitelére.
A rossz megléte nemhogy biztosítaná a szabadságot, de gyakorlása szüntelenül apasztja, sőt szinte meg is semmisítheti. Nem azért vagyunk szabadok, mert a rosszat beengedtük a világba. Nem Sátánnak köszönhetjük szabadságunkat, akit megtévesztő módon Lucifernek is neveznek, mintha ő lenne a fényhozó. Ha Isten nem teremtett volna eleve szabadnak bennünket, a rosszat sem választhattuk volna. A szabadság tehát teremtésbeli ajándékunk, és érte nem a gonoszságnak jár a köszönet.  A hétköznapi életben is gyakorolnunk kell magunkat abban, hogy a a jót tesszük, így szabadságunk egyre inkább erősödik és kiteljesedik, a rossz viszont éppen ellenkezőleg, meggyengíti azt.
A szabadságról tehát nem lehet elvontan, csak magában gondolkozni, a szabadság – miként minden más fő érték, így a szeretet, az igazság is – nem önmagában áll, hanem kölcsönhatásban más életértékekkel. A gyermeknevelésben is tudatosítanunk kell a fiatalokkal, hogy akkor lesznek szabadok és jutnak el önmaguk igazi céljaihoz, ha a jót keresik, ha jót akarnak a másik embernek. Ha maradt bennünk közkeletű tévedés a szabadságról, kérjük Istent, hogy Igéjével tisztítson meg attól.


Reisinger János

1. szám - Elmúlt az idő

ELMÚLT AZ IDŐ

Istennek várakozó népe közeledett ahhoz az időhöz, mikor reménysége teljesülni fog és az Üdvözítő eljövetele által öröme teljes lesz. Azonban az idő ismét letelt Krisztus eljövetelének legkisebb jele nélkül. Keserű csalódást élt át a kicsi nyáj, melynek hite oly erős és reménysége oly nagy volt. Az azonban meglepett bennünket, hogy Isten erejétől és kegyelmétől támogatva nem vesztettük el hitünket.

Az első évek tapasztalatai mégis még nagyobb mértékben ismétlődtek. Sokan lemondtak hitükről. Egyesek, kik nagyon biztosak voltak, oly nagy csorbát szenvedtek büszkeségükben, hogy legszívesebben kimentek volna a világból. Éppúgy perlekedtek Istennel, mint Jónás, és inkább a halált választották, mit az életet. Akik hitüket mások bizonyítékaira és nem a Szentírásra alapozták, azok készek voltak nézetüket megváltoztatni. Ez a második nagy próba, egy értéktelen tömeget hozott a felszínre, mely az advent mozgalomban egy ideig az igazi hívőkkel és komoly munkásokkal együtt úszott.

Csalódtunk, de nem bátortalanodtunk el. Elhatároztuk, hogy nem keseredünk el a kemény próba miatt, mely által az Úr megtisztított a restségtől, mint aranyat az olvasztókemencében. Elhatároztuk, hogy a tisztításnak, melyet Isten szükségesnek tartott, türelmesen alávetjük magunkat, és csendes reménységgel várjuk Üdvözítőnket, hogy megmentsük hű és kipróbált gyermekeit.

Erősen hittük, hogy a meghatározott időről szóló prédikáció Istentől ered. Ez ösztönözte az embereket arra, hogy a Bibliát szorgalmasan kutassák, és oly igazságokat fedezzenek fel, melyeket eddig nem ismertek. Jónást Isten küldte, hogy hirdesse Ninive utcáin, hogy a város negyven nap múlva elpusztul. Isten azonban elfogadta Ninive lakóinak megalázkodását, és meghosszabbította kegyelmi idejüket. Az üzenetet azonban, melyet Jónás hirdetett, az Isten küldte, és Ninive az Ő akarata szerint lett megpróbálva. A világ reménységünket csalásnak tartotta, csalódásunkat pedig a csalásból fakadó tévedésnek. Jóllehet az eseményben csalódtunk, a valóságban a látomást illetőleg nem tévedtünk, noha annak beteljesülése késett.

Azok, akik Jézus eljövetelét várták, vigaszt találtak. Az Írás kutatásánál érdekes ismeretekkel gazdagodtak. Jobban megértették a megváltási tervet. Napról napra újabb szépséget fedeztek fel a Szentírásban, és azt, hogy az egész mily tökéletes összhangban van. Az egyik vers a másikat magyarázza, és az egész Írásban nem található felesleges szó.
Csalódásunk nem volt oly nagy, mint a tanítványoké. Mikor az Ember Fia győztesen bevonult Jeruzsálembe, azt várták, hogy királlyá koronázzák. Mindenünnen összesereglett a nép és kiáltotta: "Hozsánna Dávid Fiának!" Mikor a papok és vezetők kérték Jézust, hogy hallgattassa el tanítványait, kijelentette, hogy ha ezek elhallgatnának, a kövek beszélnének, mert a jövendölésnek be kell teljesednie. Mégis pár nap múlva ugyanezek a tanítványok ott látták szeretett Mesterüket a gúnyolódó farizeusok által megfeszítve, akiről azt hitték, hogy Dávid trónján fog uralkodni. Reményeik szertefoszlottak és a halál sötétsége vette körül őket. Krisztus azonban ígéreteihez hű maradt. Édes volt a vigasz, melyet népének adott az őszintéknek és hűségeseknek juttatott jutalom.
Miller úr és szövetségesei azt hitték, hogy a szenthelynek a Dn. 8,14-ben említett megszentelése vagy megtisztítása a földnek tűz általi megtisztítását jelenti, mielőtt az a szentek lakásául elkészülne. Ez  Krisztus második eljövetelénél teljesedne be, és ezért vártuk ezt az eseményt a 2300 napév végén. Csalódásunk után a Szentírást imával és komoly elmélkedéssel gondosan kutattuk, és egy ideig tartó tétovázás után világosság áradt sötétségünkbe, és a kétely, a tudatlanság eltávolodott tőlünk.

A Dn. 8,14-ben levő jövendölés nem a Föld megtisztítására vonatkozott, hanem most már tisztán láttuk, hogy az a mennyei főpap szolgálatkezdésére vonatkozik, a kibékítés befejezésére, és a nép előkészítésére, hogy Jézus visszajövetele napján megállhasson.

2013. okt. 28.

Kürtszó folyóirat

A cikkgyűjtemény címe, a Kürtszó Jelenések 10,7-re utal amely szerint „a hetedik angyal kürtölésének napjaiban elvégeztetik az Isten titka”, azaz diadalmas befejezéséhez érkezik a megváltás terve.

Fogadják szeretettel cikkeinket, látogasság videóoldalunkat!