Hit általi megigazulás
„AKARSZ-E GYÓGYULNI?”
Töprengések a megújulásról és életünk megváltozásáról
Az elmúlt negyedévi szombatiskola kapcsán 13 héten keresztül volt alkalmunk a megújulás és a reformáció témaköréről gondolkodunk. Félő, hogy a sok-sok nyári program, a gyakran 40 ℃-ot közelítő kánikula nem kedvezett az Ige tükrében való elmélyült önvizsgálatnak. Bevallom, magam is csak rövidke szabadságom idején tudtam komolyabban kézbe venni és egészében áttanulmányozni füzetünket, és bizony kezdtem „felserkenni az álomból” De hiszen ez is, ez is, ez is rólam, nekem szól! Akkor vajon miért van az, hogy az oly rég óta várt és sokat emlegetett megújulás és reformáció helyett mintha valami természetfeletti álomkór tartana fogva mindenkit?
Ahogy ezen kezdtem töprengeni, egyszer csak, valahonnan nagyon mélyről, belém hasított a kérdés: „Egyáltalán, akarok-e én megváltozni? Akarok-e teljes szívből „megújulni, megreformálódni”? Igazán szeretnék-e más életet élni? Akarok-e a jól ismert, kicsit már „hozzám nőtt” bűneimből, rossz szokásaimból szabadulni? „Akarsz-e gyógyulni?” – szólított meg újra a kérdés, mint még soha. S ahogy e kérdések lelkem mélyéről kezdtek felbuzogni, a megvilágosodás tiszta pillanatai egyre inkább összekeveredtek a keserű felismeréssel és lelkiismeretfurdalással.
Ha őszinte akarok lenni, be kell valljam, nem mindig vágyódom bűneimtől szabadulni. Amolyan kettős viszony fűz bennünket jellemhibáinkhoz, gyengeségeinkhez. Olykor-olykor zavarnak. Időnként tán még fájnak is. De van, hogy „úgy elvagyunk velük”, sőt szeretjük őket, esetleg még ragaszkodunk is egy-kettőhöz. Bár tudjuk, hogy nem tesznek boldoggá, mégis nehéz lemondani róluk. Harag, neheztelés, indulatosság, irigység, sértődöttség, lustaság, anyagiasság, világiasság, mértéktelenség és a többi...
Közben eszembe jut egy régi, tán húsz évvel ezelőtti prédikáció egyik példája, amelyben az igehirdető egy jól ismert operettslágerrel szemléltette e világhoz való ragaszkodásunkat: „Te rongyos élet, lemondani rólad oly nehéz…!”
Közben eszembe jut egy régi, tán húsz évvel ezelőtti prédikáció egyik példája, amelyben az igehirdető egy jól ismert operettslágerrel szemléltette e világhoz való ragaszkodásunkat: „Te rongyos élet, lemondani rólad oly nehéz…!”
„A Biblia szavai szerint Jézus a szív ajtajánál várakozik, és kopogtat. Miért nem lép be? – Mert a bűnök szeretete bezárta a szív ajtaját.” (Ellen G. White I. Szemelvények, I. 300. o.)