2019. okt. 16.

22. szám – Gyermeknevelés 4. Kivételezés, állhatatosság, bátorítás – A Bizonyságtételeket olvasva

Gyermeknevelés 4. rész 

Gyengédség és bátorítás gyermekeknek

„A nem sokat ígérő gyerekeknél szükséges a legnagyobb türelem és kedvesség, s a leggyengédebb együttérzés. Mégis oly sok szülő lelkülete hideg és részvétlen gyermekei iránt, pedig ez soha nem fogja a vétkezőt megtérésre indítani.” (178. o.)

„Dicsérjétek a gyermekeket, ha valamit jól csináltak, mert az igazságos dicséret nekik is épp olyan jólesik, s éppúgy serkenti őket, mint a felnőtteket.” (179. o.)

„Ne szenteljetek túlzott figyelmet a gyermekeknek, hanem hagyjátok, hogy megtanulják elfoglalni magukat! Ne állítsátok őket a figyelem középpontjába, ne mutogassátok a látogatók előtt mint csodás tehetségeket vagy jó eszűeket, hanem amennyire csak lehetséges, hagyjátok meg őket gyermeki egyszerűségükben. Manapság sok gyermek törtető és szemtelen, s ennek az egyik legfőbb oka, hogy túl sokat dicsérgetik őket, okos mondásaikat gyakran említik a fülük hallatára. Igyekezzetek keveset feddeni, ugyanakkor ne árasszátok el őket dicsérettel és kényeztetéssel.” (21. o.)

„Sok családban szinte már csecsemőkorban elkezdik a hiúság és önzés magvait vetni a gyermekeik szívébe. Aranyos kis mondásaikat és cselekedeteiket fülük hallatára emlegetik másoknak, gyakran ismételve, esetleg fel is nagyítva. A kicsinyek megjegyzik, amit hallanak, dagadnak az önteltségtől, s veszik a bátorságot, hogy félbeszakítsák a felnőttek beszélgetését, pimasszá, szemtelenné válnak. A hízelgés és engedékenység csak táplálja bennük a hiúságot, míg végül sok esetben a legfiatalabb uralja az egész családot, beleértve az apát és az anyát is. Az ilyen félrenevelés miatt kialakult rossz természet nem szűnik meg, amikor a gyermek éretté válik és bölcsebb ítélőképessége lesz, hanem vele együtt növekszik, s ami aranyosnak tűnt a kisgyermekben, megvetendővé és gonosszá válik a férfiban és a nőben.” (93. o.)

Ne kivételezzünk a gyermekkel

„Ha vonzó külsővel, vagy kivételes képességekkel rendelkeznek, nevelésükre még nagyobb gondot kell fordítani, nehogy ezek az adottságok átokká váljanak számukra. Rosszul használva e tálentumokat képtelenné válhatnak arra, hogy józanul viselkedjenek, s a hízelgés, a hiúság és a kérkedés szeretete miatt alkalmatlanná válnak egy jobb életre.” (21. o.)
„Sok szülő részéről egészen természetes, hogy saját gyermekeivel kivételezzen. Különösen azok tekintik gyermekeiket a többi gyermek felett állónak, akik magukat is kiemelkedő képességek birtokosainak tartják. Ennélfogva sok mindent, amit másoknál szigorúan megrónának, saját gyermekeiknek elnéznek, sőt eredetiségnek, szellemességnek tekintik. Míg számukra ez a részrehajlás természetes, valójában igazságtalan és keresztényietlen. (161. o.)
„Mások legértékesebb tanácsait se fogadjuk el gondolkodás és válogatás nélkül, mert nem alkalmazhatók egyformán mindenki körülményeire vagy minden gyermek egyéni természetére, vérmérsékletére, még egy családon belül sem. Az anya gondosan tanulmányozza mások tapasztalatait, jegyezze meg a különbségeket azok módszerei és a sajátja között, és alaposan vizsgálja meg, hogy igazán értékesek-e. Ha a fegyelmezés egyik módja nem hoz kívánt eredményt, próbálkozzék egy másikkal, és figyelje a hatást. Az anyáknak mindenki másnál jobban kell fejleszteniük a gondolkodó- és megfigyelőképességüket.” (163. o.)

Állhatatosság a nevelésben


„Sokan belefáradnak a jó végzésébe. Amikor rádöbbennek, hogy ez erőfeszítést, állandó önfegyelmet, kegyelemben és ismeretekben való növekedést igényel, s minduntalan váratlan veszélyekkel kell szembenézniük, akkor elcsüggednek, s feladják a harcot, engedve a lelkek ellenségének.
A munkának állandóan haladnia kell, napról napra, hónapról hónapra és évről évre, míg gyermekeitek jelleme kialakul, és helyes szokásaik megalapozódnak. Ne adjátok fel a küzdelmet, ne hagyjátok, hogy családotok élete laza, irányítás nélküli sodródás legyen!” (61. o.)


22. szám – Zenei tábori beszámoló 2019.

Idén nyáron már negyedik alkalommal rendeztük meg a zenei tábort Orfűn. Minden évben újabb és újabb tapasztalatokat nyertünk a tábor szervezése folyamán Isten végtelen szeretetéről, gondoskodásáról és hatalmáról, de most különösen megtapasztaltuk Teremtőnk gyöngéd szeretetét. Ismét megláthattuk, hogy neki a legapróbb részletekre is gondja van, segítségünkre siet, ha hittel, bizalommal kérjük Őt.


Tavalyi zenei táborunkban műsorra tűztük Louis Spohr Die letzten Dinge (A végső események) c. oratóriumának néhány részletét is, de már akkor elhatároztuk, hogy legközelebb megpróbáljuk az egész művet előadni. Az oratórium zenéje megindítóan szép és kifejező. Szövegét illetően is egészen rendkívüli, teljes egészében Jelenések könyvére épül, a korunknak szóló legaktuálisabb üzenetet szólaltatja meg – ez a zenetörténetben is egyedülálló. Nyilvánvaló volt, hogy csupán emberi erőnkkel nem tudjuk megvalósítani a teljes mű előadását, de folyamatosan könyörögtünk segítségért Istenhez, hogy megdicsőíthessük Őt az oratórium megszólaltatásával, s a hozzá kapcsolódó bibliai gondolatokkal valódi evangelizáció lehessen minden hangversenyünk. És az Úr gondoskodott is mindenről, amire szükségünk volt. Koncertmesterünk, Tóth Judit „véletlenül” ismét kapcsolatba került volt évfolyamtársával, akinek Törökbálinton van egy kórusa. Neki is megtetszett a mű, év közben is gyakorolták a kórussal, és így a törökbálinti Cantabile kórusból többen részt vettek a zenei tábor munkájában. Hasznos volt a közreműködésük, hiszen a mű drámai hangvételű tételei tömörebb hangzást igényelnek, a közös munka pedig egyben jó lehetőség volt arra, hogy megismerjenek minket. 
Többen meghallgatták tábori előadásainkat, amelyek tematikája az egyes tételek szövegére épült. Evangelizáció volt ez már a felkészülés során! 
A zenészek, különösképpen a fúvósok megtalálása is komoly feladatnak bizonyult, de végül mindannyian hálásak voltak, hogy velünk játszhattak ebben a gyönyörű műben. Az is motiválta őket, hogy a hangverseny jótékony célú volt: a táborzáró koncertjeinken ismét az erdélyi Havadtői Árvaház javára gyűjtöttünk adományokat. Isten valóban mindenben – a számunkra sokszor lehetetlennek tűnő dolgokban is – megsegített „feljebb, mint kértük vagy elgondoltuk”! A rengetegből csak két tapasztalatot szeretnénk röviden leírni.

Mivel sok kórustag és zenész érkezett a táborba, a szállásbeosztás elkészítése elég nehéz feladat volt, épphogy sikerült előre papíron mindenkit beosztani. Azonban a helyszínen derült ki, hogy az egyik szálláshelyünkön néhány szobát átalakítás, illetve beázás miatt nem lehet használni, pont azon a helyen, ahová vendégeket szerettünk volna elszállásolni. Reménytelennek látszott a helyzet. Ezek a vendégek néhány nappal a tábor kezdete után érkeztek. Egy séta alkalmával felfigyeltünk három házzal odébb egy másik szálláshelyre, amely természetesen tele volt. De azért érdeklődtünk, hogy esetleg volna-e náluk néhány szabad szoba. Legnagyobb meglepetésünkre a tulajdonos elmondta, hogy egy 51 fős diákcsoport éppen lemondta a foglalást (noha ilyen több mint tíz éve nem fordult elő náluk), és pontosan attól a naptól kezdve, amikor a mi vendégeink megérkeztek, teljesen üres volt a szálló. Így csodálatosan meg lehetett oldani ezt a problémát, mindenkinek jó helyet tudtunk biztosítani. „Hogy lássák, megtudják, eszükbe vegyék és megértsék mindnyájan, hogy az Úr keze művelte ezt, és Izráel Szentje teremtette ezt!” (Ésa 41,20)

Egy másik kiemelkedő tapasztalata volt az idei tábornak, hogy a három magyarországi koncert mellett a karmesterünk, Cséfalvay Dániel meghívására Bécsben is tarthattunk egy hangversenyt, ahol németül adtuk elő a művet. Nehéz feladat volt németül is úgy megszólaltatni, hogy a német ajkú közönség megértse a szöveget. Karmesterünk és osztrák felesége nagy segítségünkre volt, ebben is megtapasztaltuk Istenünk támogatását. 
A hangverseny végén az osztrák hallgatóság közül többen jelezték, hogy jól érthető volt a német szöveg, így a Jelenések könyve üzenetét számukra is érthető módon tudtuk átadni. 

A pécsi, orfűi, budapesti hangversenyeken, de Bécsben is minden hallgató kezébe adtunk egy leírást a műről, valamint a szövegkönyvet, amely tartalmazta az egyes tételekben elhangzó Biblia-verseket. Ezenkívül Bécsben Cséfalvay Dániel az előadás két része közötti beszédében felajánlotta, hogy akit érdekel a zeneműhöz szorosan kapcsolódó könyv, a hangverseny után ingyenesen kaphat. Ez A nagy küzdelem című könyv volt, 150 vendég kérte és vihette magával.

Hálásak vagyunk Istennek, hogy az idén sok olyan fiatal is részt vett ebben a munkában, akik eddig még nem voltak zenei táborban. Hálásak vagyunk a vendég zenészeinkért, kórustagokért. Mindenkire szükség volt ahhoz, hogy ez a mű elhangozhasson: karmesterünkre, aki szent lelkesedéssel, alaposan felkészülve vezényelt és irányította a közös munkát, szólistáinkra, akik nagy átéléssel, ihletetten szólaltatták meg a szebbnél szebb szólórészeket. 
Zenészeinkre és a kórus tagjaira, akik szintén sokat fáradtak azért, hogy a mű Istenhez méltóan hangozzék el. Felemelő érzés volt átélni és látni a sok munka, próba, az utazás fáradalmai ellenére is a közreműködők lelkesedését. Nehéz eldönteni, hogy ki kapott nagyobb áldást: mi, akik megszólaltattuk a művet, vagy a hallgatók. 

Az Ige szavai ismét beteljesedtek: „Aki mást felüdít, maga is felüdül.” Reméljük, hogy Isten teremt lehetőséget még számunkra e mű további előadására, hogy a végidő legfontosabb üzenete így is terjedhessen, és ezáltal Őt tudjuk megdicsőíteni. „Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, ó, Felséges!” (Zsolt 92,2)

2019. okt. 10.

22. szám – A keresztény hit racionalitása – Az Ige mellett c. rovat

A keresztény hit „egészséges” racionalitása


Néhány szó e tanulmány címéről, témájáról

A Károli-fordítású Bibliában négyszer szerepel az „egészséges tudomány” (1Tim 1,10; 2Tim 4,3; Tit 1,9; 2,1) és háromszor az „egészséges beszéd” (1Tim 6,3; 2Tim 1,13; Tit 2,8) kifejezés. A keresztény tanításra és a keresztény igehirdetésre vonatkozik mindkét kifejezés a szövegösszefüggés szerint. Ugyanaz az „egészséges” szó (gr. hügiész, hügiájnon) szerepel a felsorolt igéknél a tudomány, illetve a beszéd jelzőjeként, ami másutt az Újszövetségben a testi egészség jelölésére is szolgál. 
Ezekre a bibliai kifejezésekre utal e tanulmány címe, némi módosítással, és arról szól, hogy a keresztény hit – nem csupán a keresztény tanítás és igehirdetés, hanem a keresztény „kegyesség”, hitgyakorlat is – akkor egészséges, ha nem hiányzik belőle a racionalitás, mégpedig az egészséges racionalitás. Különbözik ugyanis egymástól az egészségtelen racionalitás – amely magabiztosan túlértékeli az emberi ész kapacitását és lehetőségeit – és az egészséges racionalitás. Az utóbbi kellő alázattal közelít a valósághoz, elfogulatlanul igyekszik számba venni, mérlegelni a tényszerűségeket, továbbá kutatni, meglátni az összefüggéseket közöttük. 
Zichy Mihály: Az ember tragédiája, XIV. szín (1885)
Abból a tézisből indulnék ki, hogy a mai keresztény tanításból, igehirdetésből, valamint az egyéni és közösségi hitgyakorlatból egyre inkább hiányzik az egészséges racionalitás. Egy új, másfajta kereszténység alakul ki ahhoz az eredeti kereszténységhez képest, amit Krisztus tanítása és példaadása alapozott meg. E jelenséggel szemben szeretnék arról szólni, hogy min alapszik a keresztény hit egészséges racionalitása, és hogy nem létezhet e nélkül valódi kereszténység. 

Rendhagyó bevezetés

Részleteket idézek Madách Imre 19. század derekán írt, drámai-filozófiai költeményéből, Az ember tragédiájából. A 12. szín történései során a tudós kijelenti: 

„Négy ezredév után a nap kihűl,
Növényeket nem szül többé a föld…”
Magabiztosan teszi hozzá azonban: 
„Ez a négy ezredév hát a mienk, 
Hogy a napot pótolni megtanuljuk.
Elég idő tudásunknak, hiszem.”

A 14. történelmi színnél mégis zord, kietlen táj jelenik meg. Ádám feljajdulva mondja kísérőjének, Lucifernek:

2019. okt. 2.

22. szám – A Biblia tanítása a halálról – Az Ige mellett c. rovat


A Biblia tanítása a halálról, tíz rövid tételben összefoglalva

  1. Nem Isten teremtése, nem a természet rendje. A Biblia elején (1Móz 1,31) és végén (Jel 21,4) a halál nélküli világról van szó. A halál okozat, oka a bűn bejövetele (Rm 5,12). A halál „ellenség”: 1Kor 15,26.
  2. Az egyetlen reménység a halállal szemben abban rejlik, ha van valaki, aki a halál okától meg tudja szabadítani az egyes embert, illetve az emberiséget. Ezért nagy örömhír Mt 1,21. Jézus azért mondhatta, hogy nála van „a halál és a sír kulcsa” (Jel 1,18), mert Ő meg tud szabadítani a halál okától.
  3. Egyedül Istené a „halhatatlanság” (1Tim 6,16). Az az alapvető különbség a Teremtő és a teremtmények között, hogy míg Isten halhatatlan, a teremtményeknek csak tőle kapott és általa fenntartott életük van. 1Kor 15,54 „halandónak” nevezi az embert, Rm 2,7 szerint pedig az ember csak „keresi a halhatatlanságot”. 1Móz 3,19 szerint az ember mindenestől, személyiségével együtt csak „por”, holt anyag a teremtő és fenntartó Isten nélkül.