22. szám – Gyermeknevelés 4. Kivételezés, állhatatosság, bátorítás – A Bizonyságtételeket olvasva

Gyermeknevelés 4. rész 

Gyengédség és bátorítás gyermekeknek

„A nem sokat ígérő gyerekeknél szükséges a legnagyobb türelem és kedvesség, s a leggyengédebb együttérzés. Mégis oly sok szülő lelkülete hideg és részvétlen gyermekei iránt, pedig ez soha nem fogja a vétkezőt megtérésre indítani.” (178. o.)

„Dicsérjétek a gyermekeket, ha valamit jól csináltak, mert az igazságos dicséret nekik is épp olyan jólesik, s éppúgy serkenti őket, mint a felnőtteket.” (179. o.)

„Ne szenteljetek túlzott figyelmet a gyermekeknek, hanem hagyjátok, hogy megtanulják elfoglalni magukat! Ne állítsátok őket a figyelem középpontjába, ne mutogassátok a látogatók előtt mint csodás tehetségeket vagy jó eszűeket, hanem amennyire csak lehetséges, hagyjátok meg őket gyermeki egyszerűségükben. Manapság sok gyermek törtető és szemtelen, s ennek az egyik legfőbb oka, hogy túl sokat dicsérgetik őket, okos mondásaikat gyakran említik a fülük hallatára. Igyekezzetek keveset feddeni, ugyanakkor ne árasszátok el őket dicsérettel és kényeztetéssel.” (21. o.)

„Sok családban szinte már csecsemőkorban elkezdik a hiúság és önzés magvait vetni a gyermekeik szívébe. Aranyos kis mondásaikat és cselekedeteiket fülük hallatára emlegetik másoknak, gyakran ismételve, esetleg fel is nagyítva. A kicsinyek megjegyzik, amit hallanak, dagadnak az önteltségtől, s veszik a bátorságot, hogy félbeszakítsák a felnőttek beszélgetését, pimasszá, szemtelenné válnak. A hízelgés és engedékenység csak táplálja bennük a hiúságot, míg végül sok esetben a legfiatalabb uralja az egész családot, beleértve az apát és az anyát is. Az ilyen félrenevelés miatt kialakult rossz természet nem szűnik meg, amikor a gyermek éretté válik és bölcsebb ítélőképessége lesz, hanem vele együtt növekszik, s ami aranyosnak tűnt a kisgyermekben, megvetendővé és gonosszá válik a férfiban és a nőben.” (93. o.)

Ne kivételezzünk a gyermekkel

„Ha vonzó külsővel, vagy kivételes képességekkel rendelkeznek, nevelésükre még nagyobb gondot kell fordítani, nehogy ezek az adottságok átokká váljanak számukra. Rosszul használva e tálentumokat képtelenné válhatnak arra, hogy józanul viselkedjenek, s a hízelgés, a hiúság és a kérkedés szeretete miatt alkalmatlanná válnak egy jobb életre.” (21. o.)

„Sok szülő részéről egészen természetes, hogy saját gyermekeivel kivételezzen. Különösen azok tekintik gyermekeiket a többi gyermek felett állónak, akik magukat is kiemelkedő képességek birtokosainak tartják. Ennélfogva sok mindent, amit másoknál szigorúan megrónának, saját gyermekeiknek elnéznek, sőt eredetiségnek, szellemességnek tekintik. Míg számukra ez a részrehajlás természetes, valójában igazságtalan és keresztényietlen. (161. o.)

„Mások legértékesebb tanácsait se fogadjuk el gondolkodás és válogatás nélkül, mert nem alkalmazhatók egyformán mindenki körülményeire vagy minden gyermek egyéni természetére, vérmérsékletére, még egy családon belül sem. Az anya gondosan tanulmányozza mások tapasztalatait, jegyezze meg a különbségeket azok módszerei és a sajátja között, és alaposan vizsgálja meg, hogy igazán értékesek-e. Ha a fegyelmezés egyik módja nem hoz kívánt eredményt, próbálkozzék egy másikkal, és figyelje a hatást. Az anyáknak mindenki másnál jobban kell fejleszteniük a gondolkodó- és megfigyelőképességüket.” (163. o.)

Állhatatosság a nevelésben

„Sokan belefáradnak a jó végzésébe. Amikor rádöbbennek, hogy ez erőfeszítést, állandó önfegyelmet, kegyelemben és ismeretekben való növekedést igényel, s minduntalan váratlan veszélyekkel kell szembenézniük, akkor elcsüggednek, s feladják a harcot, engedve a lelkek ellenségének.
A munkának állandóan haladnia kell, napról napra, hónapról hónapra és évről évre, míg gyermekeitek jelleme kialakul, és helyes szokásaik megalapozódnak. Ne adjátok fel a küzdelmet, ne hagyjátok, hogy családotok élete laza, irányítás nélküli sodródás legyen!” (61. o.)