„Hit általi megigazulás” konferencia
(2019. június 8–9.)
Az elhangzott előadások írásos vázlata
Hitünk növekedése az örömhír továbbadása által
És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jöjj! És aki hallja, ezt mondja: Jöjj! Aki szomjúhozik, jöjjön el, és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen! (Jel 22,17)
Jelenések könyve és egyben a Biblia legvégén hangzik el ez az ige. Mielőtt Jézus nyomatékosan lezárja az isteni kinyilatkoztatás iratgyűjteményét, és ígéri közeli visszatérését, még utoljára a Menny kapuira emeli tekintetünket, amely szélesre tárva várja haza az elveszett embert. Az idézett igében három szereplővel találkozunk, ezek mindegyike ugyanazzal a hívással fordul felénk.
- A Lélek
A bűnbeesés óta minden ember szívében, akár tud róla, akár nem, Isten kegyelmének „kényszerítő” erejével visszhangzik a Lélek hívása: Jöjj!
„Azért jött az Emberfia, hogy megkeresse és megtartsa azt, aki elveszett.” (Lk 19,10) Isten a tékozló fiú atyjának érzelmeivel tekint az elveszett emberre: „… Mikor pedig még távol volt, meglátta őt az ő atyja, megesett rajta a szíve. Odafutva a nyakába esett, és megcsókolgatta őt.” (Lk 15,20) Isten nem haragot, hanem szánakozó szeretetet érez az ember iránt. „Mert maga az Atya szeret titeket, mivelhogy ti szerettetek engem, és elhittétek, hogy én Istentől jöttem ki.” (Jn 16,27)
- A menyasszony
A menyasszony az egyház jelképe a Bibliában. Krisztus, aki ma nincs közöttünk, egyházán keresztül tud megnyilatkozni a világ felé, mintha az ő kiterjesztett karja lenne. Az egyházon keresztül hallatszik az emberhez intézett hívása. Ez viszont csak úgy lehetséges, ha követői ugyanazzal a szánakozó szeretettel tekintenek az elveszett emberre, amellyel Krisztus szerette az övéit: „Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást!” (Jn 13,34/b) Nagy kérdés, hogy olyan szeretet van-e bennünk, mint Krisztusban volt, vagy csak emberi szeretet.
Az igaz egyház hitelességének fokmérője az, hogy hívja-e, és hogy hová hívja az embereket. Ha egy egyház nem végzi lelkiismeretesen ezt a szolgálatot, vajon Krisztus egyházának nevezhető-e? Kikből áll Krisztus egyháza? „Mert aki Isten akaratát cselekszi, az az én férfitestvérem, nőtestvérem és az én anyám.” (Mk 3,35)
- Aki hallja
A hívás, a reménység örömteli üzenete nemcsak Krisztus egyházának adatott, hanem az egész világnak, minden egyes embernek személyesen szól. A hívás azonban csak azoknál talál visszhangra, akik megnyitják erre a fülüket, akik engednek neki. Aki viszont „hallja” ezt, az nem tudja csak magának megtartani. Az igazi örömhírt nem lehet elzárni, mert mint a feltörő vízforrás, úgy árad szét a kiszáradt földön, és megelégít mindenkit, aki él vele. „Elmenve pedig prédikáljatok, mondván: Elközelített a mennyeknek országa! Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok!” (Mt 10,7–8)
- Miért „kell” továbbadni a hívást?
Miért nem örülhetünk mi magunk a jó hírnek, a Menny meghívásának? Miért „kötelességünk” ezt továbbadni? Nem valamiféle mennyei parancs készteti erre az embert, akarata ellenére, hanem Isten szeretete az, ami ellenállhatatlan késztetést ad az emberi szívnek, hogy azt továbbadja. Amikor valakit érint Isten szeretetteljes hívása, akkor az okozna számára szenvedést, ha nem adhatná tovább. A szeretet természete, hogy csak másokra kiöntve okoz örömöt. A mennyben nincs magánjellegű öröm, amiből mások ki lennének zárva. A mennyei lények mindenüket megosztják egymással, ahogyan Isten is mindent megoszt teremtményeivel, mert ez az öröm egyedüli forrása. „És ha majd elmegyek, és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.” (Jn 14,3) „Ha pedig gyermekek, örökösök is, örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak…” (Rm 8,17/a) Isten gyermekei már itt, a földön a Menny lelkületével, annak működési elveivel élnek. Nem fogják maguknak megőrizni Isten hívását, a legnagyobb örömhírt.
- Az élet vizét, ingyen
Az az ajándék, amit Isten kínál az embernek, minden képzeletet felülmúl. Nem csak hosszú, hanem örök életet, sőt békés, boldog életet kínál. Nemcsak a bűneink eltörlését, hanem igazzá tételünket is ígéri, azaz teljes helyreállításunkat. „Az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemükről, és a halál nem lesz többé, sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. Mondta az, aki a királyiszéken ül: Íme, mindent újjáteszek! És mondta nekem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak!” (Jel 21,4) Ez az ígéret nem csak a távoli jövőre vonatkozik. Már a földi nyomorúságban is igazi kincset, mennyei életet ajánl az embernek. Gondoljunk bele, ha valaki feltalálná az örök ifjúság, a halhatatlanság elixírjét, micsoda ára lenne ennek! Az ember, ha a halál közelébe kerül, még néhány évért is hajlandó odaáldozni mindenét. Mennyivel értékesebb az élet vize, amit Isten ingyen ad az embernek, jóllehet mindennél drágább, mert Isten fiának vérébe került! Milyen reménységet, vigasztalás, biztonságérzetet ad az embernek! Mégis milyen kevesen értékelik és fogadják el!
- Hitünk erősödése
Mi tudná jobban erősíteni a hitünket, mint annak a hívásnak a továbbadása, ami a világok Teremtőjétől jött személyesen? Hiszen ez nem üres beszéd, nem hamis ígéret. Ez valóság, olyan üzenet, aminek ereje van, amely mögött teremtő hatalom áll, ami látható, tapasztalható azoknak, akik kapják és továbbadják. „Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ad a magvetőnek, és kenyeret az éhezőnek: Így lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem.” (Ésa 55,10) Hitünket az Istennel szerzett tapasztalatok erősítik meg. Aki hitét reménység ellenére Isten ígéreteibe veti, az nem marad jutalom nélkül. Legértékesebb kincseink a hitünkre érkezett isteni válaszok. És nincs annál szebb válasz, hitünket semmi nem acélozza meg annyira, mint amikor szolgálatunk során, az örömhír továbbadásánál isteni hatalom nyilvánul meg.
Tökéljük el magunkat szent elhatározással, hogy Isten szolgái kívánunk lenni, a vesztükbe rohanó emberek hívására!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése