22. szám – Mire épülhet üdvbizonyosságunk? – Hit általi megigazulás rovat

„Hit általi megigazulás” konferencia 

(2019. június 8–9.) 

􏰀 Az elhangzott előadások írásos vázlata

Mire épülhet üdvbizonyosságunk?

(Vigh Ágnes)

„Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék, hanem igyekszem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus. 

Atyámfiai, én önmagamról nem gondolom, hogy már elértem volna, de egyet cselekszem, azokat, amelyek hátam mögött vannak, elfelejtve, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nekik dőlve, célegyenest igyekszem Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára. 

Valakik annak okáért tökéletesek vagyunk, ilyen értelemben legyünk…” (Fil 3,12–15/a)

Bevezetés

A hívő ember legnagyobb kérdése: Üdvözülök-e? Biztos lehetek-e az üdvösségben? Lehetünk-e egyáltalán biztosak ebben? Miben, kiben bízhatunk e tekintetben? Pál apostol néhány évvel halála előtt így nyilatkozott: „Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék… Atyámfiai, én önmagamról nem gondolom, hogy már elértem volna.” Úgy érezte tehát: nem érte még el a végcélt. 

Az apostol az üdvösség elnyerésének három alapfeltételéről szól:

1. „… amelyek hátam mögött vannak, elfelejtve…” 

Nem engedte, hogy a múlt bűnei, kudarcai elvegyék az üdvösség elnyerésének reményét. Megismerte Jézust, és teljes szívvel hitt az ingyen – Jézus áldozata árán elnyerhető – bűnbocsánatban. Ilyen alapon vethette a múltat háta mögé.

Dürer: A Bárány imádása

„Ha felismerted bűneidet, ne szánd minden idődet arra, hogy bánkódj felettük, hanem nézz fel, és élj! Jézus a mi egyedüli Megváltónk, és… senki se vész el, aki bízik az ő érdemeiben. Ha felismerjük Krisztus nélküli, gyámoltalan állapotunkat, ne csüggedjünk el! Támaszkodjunk a feltámadt Megváltóra! Szegény, bűnbeteg, csüggedt lélek, tekints Jézusra, hogy élj! Jézus szavát adta, hogy megmenti mindazokat, akik Őhozzá mennek.” (Ellen G. White: Tanácsok a gyülekezeteknek)

„Ha elárasztanak a kísértések, ha gondok és kétségek vesznek körül, ha csüggedsz és nyomorogsz, ha már-már engedsz a kétségbeesésnek, akkor ó, akkor nézz fel oda, hol hitszemed utoljára látta a világosságot, és a sötétséget, mely körülvett, eloszlatja Isten dicsőségének fényes sugara. Ha a bűn uralomra tör lelkedben és lelkiismeretedet nyomja, ha a hitetlenség felhőként árnyékolja be bensődet, menj, szaladj az Üdvözítőhöz! Az Ő kegyelme elegendő, hogy legyőzze a bűnt. Ő megbocsát, és örömet ad Istenben. Ne beszéljünk tehát többet tehetetlenségünkről és erőtlenségünkről! Elfelejtvén azokat, melyek hátunk mögött vannak, célegyenest igyekezzünk előre a menny felé vezető úton!” (Ellen G. White: Üzenet az ifjúságnak)

„Tehetetlen érdemtelenségünkben csak a megfeszített és feltámadott Üdvözítő érdemeiben kell bíznunk. Soha senki nem veszhet el, amíg Benne bízik. Vétkeink hosszú, sötét lajstroma nyitva áll a végtelen Isten tekintete előtt. Ez a lista teljes, egyetlen törvényszegésünk sem hiányzik róla. De Isten, aki hajdan meghallgatta szolgái kiáltásait, meghallgatja ma is a hittel mondott imákat, és megbocsátja áthágásainkat. Megígérte, és meg fogja tartani a szavát.” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták)

2. „Azoknak, amelyek előttem vannak, nekik dőlve, célegyenest igyekszem előre Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.” 

Az apostol teljesen odaszánta magát Istennek, hogy „a Krisztus kiábrázolódjon” benne, hogy jelleme átalakuljon, és így alkalmassá váljon az üdvösségre. Ez az ember része, erre Isten készteti a hívőt, de elvégezni helyette nem tudja. 

„Az örök élet feltételei ma is ugyanazok, mint amelyek mindig is voltak, már ősszüleink paradicsombeli bukása előtt is: tökéletes engedelmesség Isten törvényei iránt, tökéletes igazság, életszentség. Ha enélkül, más feltételek ellenében is elnyerhetnénk az örök életet, akkor az egész világegyetem boldogsága veszélyeztetve volna. Nyitva állna a bűn útja, összes kínjával és nyomorával együtt, az örökkévalóságon át.” (Ellen G. White: Jézushoz vezető út)

3. „…meg is ragadott engem a Krisztus Jézus.” 

Jézus „ragadta meg” őt a damaszkuszi úton, Ő hívta el. Meg volt győződve arról, „hogy aki elkezdte benne a jó dolgot, elvégezi a Krisztus Jézus napjáig” (Fil 1,6). Tudta, hogy a maga erejéből nem képes elérni a győzelmet. De abban is bizonyos volt, hogy a hűséges Isten nem mond le egyetlen benne bízó, hozzá forduló emberről sem, és biztosan üdvözíti. „Részeseivé lettünk Krisztusnak, ha az elkezdett bizodalmat mindvégig erősen megtartjuk.” (Zsid 3,14/b)

„Sátán a legádázabb és legravaszabb kísértéseivel támadta meg Krisztust, de minden összecsapásnál kudarcot vallott. Azok a csaták miértünk folytak, és azok a győzelmek lehetővé teszik számunkra a győzelmet. Krisztus mindenkinek erőt ad, aki kér tőle. Sátán senkit nem győzhet le saját beleegyezése nélkül. A kísértő nem kapott hatalmat az akarat irányítására, sem pedig a bűn kikényszerítésére. Elcsüggeszthet, de nem szennyezhet be. Meggyötörhet, de nem fertőzhet meg. Az a tény, hogy Krisztus győzött, öntsön bátorságot követőibe, hogy hősiesen  küzdjenek a bűn és a Sátán ellen!” (Ellen G. White: A nagy küzdelem)

„Krisztus nem engedi az ellenség hatalmába kerülni a bűnbánattal és hittel hozzá folyamodókat. A Megváltó megkísértett, megpróbált gyermekei mellett áll. Vele nem létezik kudarc, veszteség, lehetetlenség vagy vereség – mindent megcselekedhetünk Általa, aki megerősít. Amikor jönnek a próbák és kísértések, ne várd, hogy úrrá leszel minden nehézségen, hanem tekints Jézusra, segítődre.” (Ellen G. White: Jézus élete)

„Az embernek lehet hatalma a gonosz megtagadására. Ezen a hatalmon sem a föld, sem a halál, sem a pokol nem vehet diadalmat. Ez a hatalom a Krisztuséhoz hasonló győzelemre képesíti az embereket. Az isteni és az emberi természet egyesülhet bennük.” (Szemelvények Ellen G. White írásaiból, I.)