2016. szept. 27.

12. szám - Kitaszítva - Tallózó rovat

Kitaszítva
Clark Floyd írása

„Halljátok az Úr Igéjét, akik tisztelitek szavát: Honfitársaitok, akik gyűlölnek és kitaszítanak benneteket nevem miatt, ezt mondják: Mutassa meg dicsőségét az Úr, látni akarjuk örömötöket! Ők azonban szégyent vallanak.” (Ésa 66,5)

Évszázadok óta állandóan fennálló jelenség, hogy a gyülekezetben uralkodó emberek kizárják azokat, akik velük nem egy úton járnak vagy gondolkodnak, mindamellett ezeknek a kizártaknak becsületessége és tisztasága egyáltalán nem vitatható. Ezek a kirekesztések általában nem azon alapulnak, mit mond az Úr, hanem azon, mit tartalmaznak az ember alkotta szabályok.
Ez a gyakorlat volt érvényben Ésaiás napjaiban is, ahogy azt a bevezető igében látjuk. Ezt látjuk Jézus idejében. Ez volt a helyzet Ellen White korában, és szomorú valóság, ez ismétlődik a mi szeretett egyházunkban, napjainkban is.
János evangéliuma kilencedik fejezetében olvashatunk egy történetet egy emberről, aki „születésétől fogva vak volt”. Ekkor Jézus az Ő nagy szeretetében, amely azonnal megnyilvánult, meggyógyította ennek az embernek a szemét. Természetesen ez a csoda hamar nyilvánvalóvá vált a „vak” környezetében. A hír azonnal elterjedt. A gyülekezet vezetői, a farizeusok előállították, kérdésekkel ostromolták afelől, hogyan történt az eset. A „vak” elmondta történetét, és azt állította, hogy az, aki meggyógyította őt, próféta. 
A farizeusok nem hitték, hogy ilyen csoda megtörténhet, ezért előhívták a „vak” szüleit, és kérdezgetni kezdték őket. A szülőknek nagyon kényelmetlen volt kérdéseikre válaszolgatni, és azt bizonygatni, hogy fiuk vakon született, ám most lát. A Szentírás a következőket mondja: „Tőle kérdezzétek meg, nagykorú már, majd Ő beszél önmagáról. Ezt azért mondták a szülei, mert féltek a zsidóktól, mivel a zsidók már megegyeztek abban, hogyha valaki Krisztusnak vallja Őt, azt ki kell zárni a zsinagógából. Ezért mondták a szülei: Nagykorú már, tőle kérdezzétek meg.” (Jn 9,21‒23) Az a hatalmas dolog, ami a fiukkal történt, védekezésre kényszerítette őket, ezért áthárították a felelősséget a fiukra, csak azért, hogy ne kelljen bizonyságot tenniük Jézusról.
Ez történik gyakorta a vezetők között is, akik visszautasítják, hogy kiálljanak az igazság mellett. „Mindazonáltal a vezetők közül is sokan hittek benne, mégsem vallottak színt a farizeusok miatt, nehogy kizárják őket a zsinagógából, mert többre becsülték az emberektől nyert dicsőséget, mint az Isten dicsőségét.” (Jn 12,42‒43) Meggyőződtek arról, hogy Jézus Isten Fia, de Krisztus megvallása nem fért össze nagyra törő vágyaikkal. Nem volt olyan hitük, amely megszerezte volna nekik a mennyei kincset. A világ kincseit keresték.
„Az emberek ma is mohón keresik a földi kincseket. Tele vannak önző, becsvágyó elképzelésekkel. Az evilági gazdagságért, dicsőségért és hatalomért az emberi igazságokat, hagyományokat és kívánalmakat Isten kívánalmai fölé helyezik. Krisztus kincsei rejtve vannak előttük.”  (Krisztus példázatai, 66. o.)

12. szám - Ellen White a próbákról - Bizonyságtételeket olvasva rovat

Ellen White a próbákról

Segítség a hétköznapokban
Sokan, akik őszintén Isten szolgálatára szentelődtek, meglepődnek és csalódnak, amikor soha addig nem tapasztalt akadályokkal, próbákkal és tanácstalansággal szembesülnek. Krisztusi jellem és az Úr szolgálatára való alkalmasság elnyeréséért könyörögnek, ugyanakkor a körülményeik mintha minden rossz tulajdonságukat elő akarnák csalni. Olyan hibák mutatkoznak meg, amelyeknek létezéséről még csak sejtelmük sem volt. Az ősi Izraelhez hasonlóan kérdezik: „Ha az Úr vezet minket, miért érnek minket ezek a dolgok?”
Pontosan azért esnek meg ezek velük, mert Isten vezeti őket. A megpróbáltatások és akadályok Isten fegyelmezőeszközei ‒ a sikernek Isten által megszabott feltételei. Ő, aki olvas az emberek szívében, jobban ismeri jellemüket, mint ők maguk. Egyes emberekben olyan képességeket és hajlamokat lát meg, amelyek helyesen irányítva használhatók lehetnének műve előbbre vitelében. A gondviselő Isten különféle helyzetekbe és körülményekbe viszi bele őket, hogy felfedezzék jellemük előttük is rejtett fogyatékosságait. Alkalmat ad nekik arra, hogy ezeket a hibákat kijavítsák, és hogy alkalmassá tegyék magukat szolgálatára. Sokszor beleengedi őket a szenvedések tüzébe, hogy megtisztuljanak.
Az a tény, hogy próbákat kell elviselnünk, tanúsítja azt, hogy az Úr valami értéket lát bennünk, amit fejleszteni akar. Ha nem látna bennünk semmi olyat, amivel nevének dicsőséget szerezhetnénk, akkor nem fordítana időt a csiszolásunkra. Értéktelen köveket nem vet kohójába. Értékes érc az, amelyet Ő tisztít. A kovács tűzbe veti a vasat és az acélt, hogy megtudja, miként viselkednek ezek a fémek. Az Úr beleengedi választottait a szenvedések kohójába, hogy meglássa, milyen a természetük, és hogy alkalmassá tehetők-e szolgálatára.
A fazekas veszi az anyagot, és kedve szerint formálja. Gyúrja és dagasztja. Széthasítja és összenyomja. Megnedvesíti, azután megszárítja. Majd egy darabig hozzá sem nyúl. Amikor már teljesen képlékeny, újra munkába veszi, és edényt készít belőle. Megformázza, és a korongon kiigazítja és csiszolja. Megszárítja a napon, és kiégeti a kemencében. Így lesz használható edény. Így akar a nagy Mester is bennünket alakítani és formálni. Mint az agyag a fazekas kezében, úgy vagyunk mi is az Ő kezében. Ne próbáljuk mi végezni a fazekas munkáját! A mi részünk: engedni, hogy a nagy Mester formáljon bennünket.

12. szám - Beszámoló a zenei és bibliaismereti táborról 2016. - Visszatekintő

Beszámoló a zenei és biblia-ismereti táborról - 2016


A korábbi évekhez hasonlóan idén is együtt tartottunk zenei és Biblia-ismereti tábort. Ennek a tábornak a megrendezéséhez is új helyszínt kellett keresnünk, és ennek során Isten csodálatos helyre, Orfűre vezetett minket. A tábort két egymás melletti szálláshelyen tudtuk megoldani, az étkezés lebonyolításához pedig a helyben kapott segítség mellett saját szakácsot vihettünk. A táborban 130-140 fő vett részt. Nagyon szívélyesen és szeretettel fogadtak bennünket szállásadóink, minden felmerülő problémában készséggel segítettek, szép tapasztalatot szereztünk ezen a téren is. Új helyre menni, kialakítani mindazt, ami ennek a tábornak megtartásához szükséges, nem kis feladat, de Isten minden lépésünkben velünk volt, és folyamatosan tapasztaltuk támogatását.

Orfű a Mecsek egyik legszebb része, volt lehetőség gyönyörködni a természetben a kirándulásokon, úszni a Pécsi-tóban (ami 200 méterre van a szállástól), ellátogatni a 4 km-re fekvő abaligeti cseppkőbarlangba. Természetesen a látnivalók töredékének megnézésére volt csak lehetőségünk az egy hét alatt.

A zenei táborban három jótékonysági egyházzenei hangversenyre készültünk, amelyeket Orfűn, Pécsett, a Liszt Ferenc Hangversenyteremben, valamint Budapesten, az Olasz Intézetben tartottunk meg. Idén az Erdélyben lévő Havadtői Árvaház támogatására rendeztük meg a jótékonysági hangversenyeket.
Az erdélyi Havadtő község Székelyföld szélén, Marosvásárhely közelében található. A Küküllő és Nyárád folyók menti térségből való árva vagy nehéz sorsú gyermekek otthona tizenöt éve működik. Jelenleg harminc gyermek lakik az otthonban, 2 évestől 22 éves korúakig. A korábbi évek során összesen száznegyvennyolc önálló életre felkészített gyermek került ki az otthonból. A környezet festői, a szegénység azonban – főként a munkanélküliség miatt – igen nagy az itteni falvakban. Olyan gyermeksorsokkal találkozik itt az ember, amelyekről azt gondolná, hogy ilyen csak Afrikában létezhet. Egy családból például hat gyermek került az otthonba. A szülők hegyi pásztorok, alkoholbetegek, gyermekeik után nem is érdeklődnek. A nyomorúságos körülmények közül az otthonba mentett gyermekekről – akik nagy eséllyel elkallódtak, tönkrementek volna – kiderült, hogy érdeklődő, éles eszű, jóravaló gyerekek. Sokatmondó adat, hogy eddig huszonhárom gyerek került főiskolára vagy egyetemre az otthonban nevelkedettek közül.
http://ujember.hu/megmentett-eletek/
Az otthonban kertet művelnek, szappant főznek és mindent előteremtenek, amit csak kezük munkájával lehet, de ennek ellenére hónapról hónapra nehezen tudják rendezni a fizetnivalókat. A középiskolai vagy felsőoktatási intézmények kollégiumába kerülő gyermekek lakhatási, megélhetési és útiköltségeit is az otthon fizeti, mert nekik senkijük sincs ezen kívül. Állami támogatást az otthon nem vesz igénybe.

A három hangversenyen összesen közel 1 000 000 forint gyűlt össze az adományokból, amelyet az árvaháznak személyesen fogunk átadni. Amikor az árvaház vezetője megtudta, hogy mennyi adomány gyűlt össze, teljesen megrendült. Az árvaház nevében szeretnénk megköszönni mindenkinek, aki el tudott jönni, és támogatni tudta az otthonban folyó munkát.
 

A hangverseny helyszínei közül kettő új volt, még sohasem tartottunk hangversenyeket ezeken a helyeken. Mindkét új helyszínen jóakaratot, szíves hozzáállást, segítőkészséget tapasztaltunk. Az orfűi Medvehagyma Ház már az ott tartott koncert másnapján feltette Facebook-oldalára a hírt az eseményről. Az itt olvasható leírás a következő: Tegnap délután a Sola Scriptura Teológiai Főiskola Ének- és Zenekara jótékony célú egyházzenei hangversenyt tartott a Medvehagyma Házban! Az adománygyűjtő koncert során összesen 75 000 Ft gyűlt össze az Erdélyben található Havadtői Árvaház támogatására! Az ének- és zenekar, valamint a Medvehagyma Ház nevében is köszönjük, hogy ilyen sokan megjelentek, és adományaikkal segítették a nehéz sorsú gyermekeket! Emellett örülünk, hogy helyszínt biztosíthattunk és mi is részesei lehettünk eme csodálatos hangversenynek!”

Orfűi koncert

Kimondhatatlanul hálásak vagyunk Istennek támogató kegyelméért és segítségéért, hogy fel tudtunk készülni a hangversenyekre, amelyek áldást jelentettek a hallgatóknak. Nagyon-nagyon sokan fejezték ki köszönetüket a lelki élményért, amit a hangversenyek jelentettek számukra. Mindannyian éreztük, hogy Isten megáldotta munkánkat!

„Mert én a te kegyelmedben bíztam, örüljön a szívem a te segítségednek, hadd énekeljek az Úrnak, hogy jót tett velem!” (Zsolt 13,6)

Holló Péter, Reisinger János, Vigh Ágnes

2016. szept. 26.

12. szám - Ésa. 58. üzenete - Tallózó rovat

Tallózó a történelmi adventizmust képviselő testvérek írásaiból
Ésaiás 58. fejezetének mai üzenete
(Ron Spear cikke, megjelent az Our Firm Foundation 1995. márciusi számának vezércikkeként)

Szombatrontásunk késlelteti a kései esőt és az Úr eljövetelét. Nagyon kevesen vannak, akik a szombatot szentnek tartják, úgy, ahogy azt Ésaiás próféta könyve 58. fejezetében olvashatjuk.
Ésaiás könyve kijelenti, a gyülekezet abban az időben hitehagyásban volt. A vezetők, a papok és a nép a kegyesség látszatával bírtak, de következetesen megtagadták az Istentől származó erőt. Böjtöltek, imádkoztak és szombaton elmentek a zsinagógába. Ésaiás felemelte szavát, amely mint a trombita harsant a csendben, de mindez végül elenyészett.
Isten elhívta őt mint ébresztőt, abban az időben, amikor a hagyományok, szabályok és az emberi tekintély vette át a helyet az Isten parancsolatai iránti engedelmességtől. Ezekben a tragikus órákban Ésaiás szembeszállt az intézményesített vallásosság gyakorlatával. „Kiálts teljes torokkal, ne kíméld, mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneit, és Jákob házának vétkét!” (Ésa 58,1)
A gyülekezet vezetői hamis evangéliumot hirdettek a népnek. „Mert e nép vezérei hitetőkké lettek, és akiket vezetnek, elvesztek.” (Ésa 9,16)
Ez az evangélium biztonságban ringatta őket, és megerősödtek a tradíciók gyakorlásában. Jézus közli velünk, munkánkat be kell fejeznünk, amely kifejezi iránta való szeretetünket, s amely biztosítéka az Ő ígéreteinek. Felajánlja naponta áldozatát, és abban bízik, ez az áldozat megment bennünket. Isten gyógymódját a törvényeskedésre (a legalizmusra) Ésaiás napjaiban a következő igeversekben találjuk meg:
„Hát nem ez-e a böjt, amit én kedvelek, hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek? Nem az-e, hogy az éhezőnek megszeged kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad és tested előtt el ne rejtsed magadat? Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazsággal előtted jár, az Úr dicsősége követ.” (Ésa 58,6‒8)
Miközben a vezetők és a papok hamis evangéliumot prédikáltak a gyülekezetben, a szabályok és a hagyományok képezték vallásukat, a gyülekezet követte vezetőik gyakorlatát, így sokan, végül is a többség, lelkiekben kárt vallott. Ellen White beszél ezekről az Ésaiás napjaiban fennálló problémákról:

12. szám - Orvoskonferencia Eleken - Kitekintő rovat

Orvoskonferencia (Eleki Életmódközpont, 2016. április 27.)

Az Eleki Életmódközpont munkatársaiként régi vágyunk, hogy a közvetlen környezetünkben, Békés megyében is megismerjék tevékenységünket. Ebben nagy előrelépésnek tekintjük a gyulai Pándy Kálmán Megyei Kórház orvosainak és egészségügyi dolgozóinak, valamint a Gyulán és Gyulaváriban dolgozó néhány háziorvosnak és asszisztenseiknek április 27-én intézményünkben tett látogatását.

Az előkészületek
Mindnyájunkat meglepett, hogy Kovács Zsolt orvos testvérünk meghívására összesen 38-an jelezték előzetesen, hogy jönnének, majd nagy örömünkre még ennél is többen (43-an) jöttek el. Közöttük tizenöten voltak orvosok, köztük a Gyulai Mentőállomás vezető mentőtisztje és huszonhárman nővérek, asszisztensek. Bemutatkozónk előtt munkatársainkkal együtt imaórát tartottunk, melynek igéje Gal 2,20 volt. Elhatároztuk, hogy gondolatainkban Megváltónk keresztjére fogjuk összpontosítani a figyelmünket az egész alkalom alatt. Célként tűztük ki, hogy a kereszt üzenetéről, a megmentő szeretetről gyakorlatban tegyünk bizonyságot. 

A program lefolyása
A másfél órásra tervezett program keretében vendégeink bepillantást nyerhettek a betegeknek tartott turnusainkba. Az első órában rövid előadásokat tartottunk az előadótermünkben. Ez Kovács Zsolt és Pluhár László polgármester megnyitójával kezdődött, majd Somogyi Lehel foglalta össze röviden az életmódközpont történetét. Pluhár László köszöntőjének első mondata ez volt: „Hölgyeim és Uraim! Amit Önök itt látnak, az mind a helyi adventista közösség önerőből való munkájának a gyümölcse.” Ezután Pásztor Judit esettanulmányokat mutatott be, megosztva néhány érdekes tapasztalatot is. Ennek a résznek a lezárásaként ajándékokat adtunk át a vendégeknek (DVD-t, naptárt, szórólapot). 
A második, gyakorlati részben vendégeink ízelítőt kaphattak életmódközpontunk hétköznapjaiból, oly módon, hogy végigjárhatták munkánk legfőbb állomásait. Ennek keretében ellátogathattak a konyhába, ahol Vargáné Barabás Csilla tartott ételbemutatót és kóstolót. Ezután három munkatársunk (Dukai Angéla, Balogh Edina, Madarász Ágnes) hidroterápiás bemutatókat tartottak a kezelőszobákban. Közben a gyógyteákból is ízelítőt kóstolhattak a teakonyhában (Somogyi-Balogh Magdolna). Miközben egyik helyről a másikra vándoroltak kis csoportokba beosztott vendégeink, az épületünket és a kezelésekhez használt eszközöket is megmutattuk. Pásztor Judittal az orvosi rendelőben szakmai kérdések megbeszélésére is lehetőség nyílt. Henczné Bajnai Gabriella zeneterápiás bemutatója zárta a programot. Mivel több vendég csak 16‒17 óra között érkezett, számukra az egész programot 17 órától megismételtük.

Tapasztalatok, visszajelzések 

12. szám - OCI konferencia 2016. május - Kitekintő rovat

Kitekintő
Beszámoló az OCI 2016. május 2‒7.
között tartott konferenciájáról


Az idén a portugáliai Albufeirában rendezték meg az éves OCI-konferenciát, kb. 150 fő részvételével. Összesen harminc önfenntartó adventista intézmény képviseltette magát. Az OCI (Outpost Center International, magyarul: Nemzetközi Misszióállomás) nevű szervezetet életmódközpontok vezetői hozták létre még a 80-as években, hogy összefogják az adventista szemléletű önfenntartó szolgálatokat. Tartoznak hozzájuk iskolák, biogazdaságok, klinikák, életmódközpontok, árvaházak. Ami közös bennük: intézményes formában végeznek szervezett missziómunkát. Az éves konferenciák célja a szakmai továbbképzés és a lelki feltöltekezés. A Vajdaságért Alapítvány (amely már öt éve tagja ennek a szervezetnek) képviseletében jómagam és feleségem utaztunk el Portugáliába. Legutoljára évekkel ezelőtt, a romániai Marosménesi Életmódközpontban tartott hasonló konferencián tudtunk részt venni.
Május 2-án, hétfőn hajnalban indultunk útnak a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérről, ahonnan először Párizsba érkeztünk. Innen ötórás várakozás után indultunk tovább a Portugália déli tengerpartján fekvő Faro városába. Mindkét repülőút jó két-két órát vett igénybe, és csak késő este érkeztünk meg szálláshelyünkre, amely a konferencia helyszínétől néhány száz méterre feküdt.
Kedd reggel átestünk a regisztráción, miközben már jó néhány ismerőssel is összefutottunk. Megismerkedtünk némileg a környezettel is: a környékünkön kissé megkopott üdülőket, hoteleket láttunk, a városon kívül pedig narancsültetvényeket. 

12. szám - Isten szentsége - Hit általi megigazulás

Hit általi megigazulás
Gondolatok Isten szentségéről

A kereszténység kétezer éves története alatt az egyik leggyakrabban használt, ugyanakkor a legtöbb erőszakot, méltatlanságot elszenvedett szavunk: a szent. Jelentése sokak számára elhomályosult vagy ellentmondásossá vált. Háborúk, tárgyak, élő és elhunyt vallási vezetők kapták meg a szent jelzőt.
De mi e szó jelentése a Biblia alapján? Hiszen e szó mind az Ószövetségben, mind az Újszövetségben gyakran előfordul. A héber „kadós”-nak (קָדוֹשׁ), illetve görög megfelelőjének a „hagiosz”-nak (Άγιος) két alapvető jelentése van: 1. Istené, Isten számára elkülönített, a közönségestől elválasztott; 2. erkölcsi szempontból tiszta és tökéletes. 
Ez vonatkozhat tárgyakra (szent sátor, szent kenyerek stb.), személyekre (szent emberek, szent angyalok, szent nép) vagy elvont fogalmakra (szent hívás, szent név). Gyakoriak a belőle képzett szavak: például szentség, megszentel; ez utóbbi a sokak által naponta elmondott Miatyánkban is szerepel: „szenteltessék meg a te neved.” 
Először próbáljuk a fogalom tartalmát megragadni néhány igehely segítségével. Ésa 6. fejezete Ésaiás próféta elhívatásának történetét mutatja be. A leírás szerint Ésaiás látomás állapotában Isten trónját látta: „Amely esztendőben meghalt Uzziás király, láttam az Urat ülni magas és felemeltetett székben, és palástja betöltötte a templomot. Szeráfok álltak felette: mindegyiknek hat-hat szárnya volt: kettővel orcáját fedte be, kettővel lábait fedte be, és kettővel lebegett.” (1‒2 vers) Érdekes megfigyelni, hogy ezek a bűntelen lények tiszteletük jeleként arcukat is, lábukat is befedték Isten jelenlétében. Majd ezt mondták egymásnak: „Szent, szent, szent a seregek Ura, teljes mind a széles föld az ő dicsőségével.” (3. vers) Ezután megrendültek a templom küszöbei, mintha földrengés lenne, a ház pedig füsttel telt meg. Hasonló jelenet látott János apostol is Jelenések könyvében: „És a négy lelkes lény, amelyek közül mindegyiknek hat-hat szárnya volt, körös-körül és belül teljes volt szemekkel; és meg nem szűnik éjjel és nappal ezt mondani: Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, aki van és aki eljövendő.” (Jel 4,8‒11)
Miből fakadt a mennyei lények dicsérő szózata? Egyrészt Isten rendkívüli tulajdonságai: a tér és idő felett álló hatalma, teremtő ereje, mindentudása kelthették e szavakat. Istennek ‒ számunkra felfoghatatlan módon ‒ élete van önmagában, örökké létező, ahogy ezt a héber létige három alakjából képzett JHVH betűkombináció is kifejezi. Másrészt azonban Isten tökéletes erkölcsi lénye, bűnnel, gonosszal soha meg nem alkuvó jelleme miatt méltó e különleges tiszteletre: „Mert ne olyan Isten vagy te, aki a hamisságban gyönyörködnél; nem lakhatik tenálad gonosz.” (Zsolt 5,5)

12. szám - Szívcsere - Ige mellett rovat

“Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, 
amely Istennek szájából származik” 
Máté 4:4, Lukács 4:4 (vö.: V. Móz. 8:3)
Szívcsere

„És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből,
és adok néktek hússzívet. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem,
hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet
 megőrizzétek és betöltsétek.”
(Ezék 36,26‒27)

Sokakban merül fel a kérdés: Hogyan, mikor következik be a régóta várt megújulás, amire az „idők jeleit” látva különösen nagy szükségünk van? Mit kell tennünk nekünk, de főként mit akar tenni Isten megújulásunkért? Gyakran kísérthet a gondolat, hogy a körülményekben, a szervezeti, módszertani változtatásokban keressük a megoldást. A Babilonba hurcolt Ezékiel próféta mind a fogságba vitteknek, mind az otthon maradottaknak egyedül az Isten által munkált „szívcserében” kínált segítséget: kőszív helyett hússzívet ad! De mit is jelent ez? Csakugyan ez lehet minden változás, változtatás alapja?

Elveszem a kőszívet testetekből…
Szívünk, gondolataink, akaratvilágunk megváltozásához az emberi erő kevés. Bár ismerjük a jeremiási igét, mégis gyakran megfeledkezünk erről: „Elváltoztathatja-e bőrét a szerecsen, és a párduc az ő foltosságát? Úgy ti is cselekedhettek jót, akik megszoktátok a gonoszt.” (Jer 13,23) A kőszív nem a már menthetetlenül megkeményedett, a Szent Lélek elleni bűn állapotában lévő szív, hanem „csak” az Istentől eltávolodott és az „első szeretetet elhagyó” szív. Mivel járulhatunk hozzá, hogy szívünk Isten látlelete szerint kővé váljon, illetve miben nyilatkozik meg ez a keménysége? Három dologra szeretnék utalni.
„Azért amint a Szentlélek mondja: Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés ama napján a pusztában, ahol a ti atyáitok próbára tevéssel megkísértettek engem, és látták az én cselekedeteimet negyven esztendeig.” (Zsid 3,7‒8)
A szív szinte észrevétlen és fokozatos megkeményedése akkor történik, amikor ellenállunk a Szentlélek halk és szelíd késztetéseinek, illetve amikor „nem akarjuk” meghallani az Isten jóra késztető szavait. A fenti ige egy szóban összefoglalja a zsidó nép legfőbb bűnét, hogy mikor és mivel keményítették meg szívüket a negyvenéves pusztai vándorlás alatt ‒ az elkeseredéskor. 

A Vörös-tengeri átkelés
A Vörös-tengeri átkelésről, a naponkénti mannahullásról és Isten számtalan csodájáról megfeledkezve nemcsak pillanatnyi szükségleteik miatt keseregtek, hanem egyenesen visszakívánkoztak egyiptomi szolgaságukba.
 Zúgolódásaikban és hitetlenségükben embertől, emberi megoldástól várták a segítséget. Csalódottságukban odáig jutottak, hogy ‒ ha Isten nem lép közbe ‒ Mózest is elpusztítják. 
A kőszív kialakulásához a vallásos büszkeség és az önigazultság is nagymértékben hozzájárul. Erre mutat rá Jézus legismertebb példázatának részlete is.
„Erre ő [az idősebb testvér] megharagudott, és nem akart bemenni. Az ő atyja annak okáért kimenvén kérlelte őt. Ő pedig felelve mondta atyjának: Íme, ennyi esztendőtől fogva szolgálok neked, és soha parancsolatodat át nem hágtam: és nekem soha nem adtál egy kecskefiat, hogy az én barátaimmal vigadjak. Mikor pedig ez a te fiad megjött, aki paráznákkal emésztette föl a te vagyonodat, levágattad neki a hízott tulkot.” (Lk 15,28‒30)
A tékozló fiú bátyjának is kőszíve volt. Ha valaki Atyja bőségesen áradó jósága ellenére sem érez semmiféle hálát, az könnyen válhat saját testvére iránt is keménnyé, érzéketlenné és részvétlenné. „Az idősebb fiú a Jézus-korabeli, megtérni nem akaró zsidókat és minden kor farizeusait ábrázolja… Amikor az atya kijön, hogy megintse, az idősebb fiú gőgös és gyűlölködő természete megmutatkozik. Azt hangoztatja, hogy élete atyja házában a viszonzatlan szolgálat körforgása, és ezt most kicsinyeskedve szembeállítja a hazatérő fiú iránti megkülönböztetett bánásmóddal. Ezzel elárulja, hogy szolgálata inkább szolgai, mint gyermeki. Amikor élvezhette volna atyja közelségét, inkább azon a hasznon járt az esze, amit elővigyázatos életével próbált kiérdemelni. Szavai arról árulkodnak, hogy számításból mondott le a bűn örömeiről. Ha pedig az atya most kisebbik fiát is részesíti ajándékaiban, méltánytalan vele, az idősebbel. Irigyli testvérétől az atya jóindulatát…” (Ellen G. White: Krisztus példázatai, A tékozló hazatalál c. fej.)

2016. szept. 19.

12. szám - Köszöntő

A múlt hónap egyik legmegrázóbb, rövid tudósítása egy napilapunk hasábjain jelent meg, ezt Az idők jelei rovatunkban teljes terjedelmében elolvashatjuk. Vajon milyen felrázó üzenete lehet ennek számunkra, akik a végső, nagy evangélium képviseletével immár 172 éve meg vagyunk bízva, miközben Földünk nagy részén egyre inkább eluralkodik a kegyetlenség, fokozódik milliók értelmetlen szenvedése? 
„Előre látható, hogy Aleppóban [Szíriában] rengeteg civil fog meghalni, és a várost végül ki kell majd üríteni, mégis tehetetlenek vagyunk... Az ENSZ és néhány valóban jó szándékú ország diplomatái éjt nappallá téve tárgyalnak, de az igazi főszereplők nem is törődnek velük. Az Orvosok Határok Nélkül önkéntesei életüket kockáztatva próbálnak emberéleteket menteni, de vannak, akik direkt bombázzák a kórházaikat.... Tizenöt orvos most Aleppóból levelet írt Barack Obama amerikai elnöknek: A könnyek, az együttérzés... itt már nem ér semmit, tettekre lenne szükség. De Amerikában éppen elnökválasztási kampány van. Általában is, mindig van valami indok arra, hogy miért ne csináljon a külvilág semmit...” (Népszabadság, 2016. augusztus 12.) 
E tragikus élet-halál helyzettel szembesülve nem térhetünk ki Istentől ránk ruházott felelősségünk számbavétele elől. Adott egy az Iszlám Állam által megszállt és a végsőkig megnyomorított, védtelen gyerekek, anyák, civilek által lakott város. S vannak, akik kezében ott lenne a megoldás, akik védelmet, biztonságot nyújthatnának a kiszolgáltatottaknak; „de az igazi főszereplők nem is törődnek velük”. S van néhány önkéntes, „akik életük kockáztatásával próbálnak életeket menteni”. A kérdés némileg költői: melyik csoporthoz tartozónak érezhetjük magunkat? Akiknek a tiszta evangélium birtokában, „főszereplőként” mindig van indokunk arra, hogy miért ne csináljunk semmit, vagy a néhány „önkénteshez”, akik életük kockáztatásával próbálnak életeket menteni? E csoportokról eszünkbe juthat Jézus egyik gyakran idézett, fájdalmas mondata is a választott nép, a „főszereplők” szomorú helyzetéről: „Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.” (Mt 22,14) E mostani számunk cikkeit azzal a reménnyel bocsátjuk közre, hogy elolvasásuk, megfontolásuk a „választottak” számát gyarapíthatja... 

A szerkesztők

Pilinszky János: Az ember itt

Az ember itt kevés a szeretetre. 
Elég, ha hálás legbelűl
ezért-azért; egyszóval mindenért. 

Valójában két szó, mit ismerek,
bűn és imádság két szavát.
Az egyik hozzám tartozik.
A másik elhelyezhetetlen.

(1972)

2016. szept. 1.

A klímaváltozás itt van, és megeszi a világot

Az Index cikke http://index.hu/tudomany/2016/07/31/a_klimavaltozas_itt_van_es_megeszi_a_vilagot/

GettyImages-489511154
A NASA frissen kiadott adatsora szerint a mérések kezdete óta most először volt olyan, hogy hét egymást követő hónap is rekordmeleget hozott. Elemzők szerint közel járunk ahhoz, hogy a globális felmelegedés ne nehezen felismerhető trend, hanem akár egy éven belül is kimutatható változás legyen. Összegzés arról, milyen messze is állunk épp attól, hogy az emberi tevékenység okozta éghajlatváltozás elpusztítsa mindazt, amit ma magunk körül ismerünk. 
Februárban, mikor az egymást követő, rekorddöntő hónapból még csak kettő volt, a világ klímatudósai hirtelen nem klímaváltozásról, hanem klímavészhelyzetről kezdtek beszélni. Akkor még három hónap volt hátra addig, hogy kiderüljön, minden idők legmelegebb májusát éltük meg a Földön, és a legfrissebb adatok szerint júniussal is hasonló lesz a helyzet – a helyzet tehát február óta folyamatosan bizonyítja: a globális felmelegedés nem valami titkos összeesküvés, hanem egyre könnyebben igazolható folyamat.
Mégsem történik semmi, és könnyen lehet, hogy azért, mert rossz kérdéseket teszünk fel. Legtöbbször az a kérdés, hogy a szélsőséges időjárási helyzetek a felmelegedés miatt vannak-e, pedig máshonnan kell nézni a dolgot.
A felmelegedés minden időjárási jelenséget érint, hiszen maga a környezet változott meg, amelyben az időjárási jelenségek lezajlanak. Az olyan extrém események, mint például pár kiugróan forró nap, néhány durva eső vagy épp pár hónap szárazság nem áll semmilyen távoli kapcsolatban a klímaváltozással, ez maga a klímaváltozás.