15. szám – Szolgálunk vagy szórakoztatunk? – Időszerű gondolatok rovat

Szolgálunk vagy szórakoztatunk?

Egy tévtanítás kezdett beszivárogni a hitvalló keresztények soraiba, méghozzá olyan hallatlanul durva módon, hogy ezt még a legrövidlátóbbaknak is észre kellene venniük. A Sátán ravaszul rászedi a gyülekezeteket azzal, hogy a megbízásuk: szórakozást felkínálni az emberek megnyeréséért. Emiatt a gyülekezetek bizonyságai egyre inkább ellaposodtak. A puritánok még pontosabban fogalmaztak: az emberek érdektelenek lettek, és a világi befolyásokat nem vették már olyan tragikusan, és ezt egyes gyülekezetek eltűrték. Ma már hivatalosan is alkalmazzák, úgy érvelve, hogy így nagyobb tömegeket érhetnek el.

Ellenvetésként

Először is: az írásban sehol sem olvasható, hogy a keresztény közösség feladatai közé tartozna az emberek szórakoztatása. Amennyiben ez mégis hozzátartozna a szellemi tevékenységhez, akkor ezt Krisztus nem említette volna? Ő ezt mondta: „Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” (Mk 16,15) Ez eléggé érthető. Éppen ilyen érthető lett volna, ha ehhez még hozzáfűzi: „És azoknak, akik az evangéliumot nem kellő érdeklődéssel fogadják, ajánljatok fel szórakozást.” De ilyen szavakat sehol sem találunk. Úgy tűnik, hogy ilyesmire nem is gondolt.

Vegyünk egy másik igehelyet: „Ő adott némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus Testének építésére.” (Eféz 4,11–12) Hová soroljuk be a mókamestereket? A Szentlélek nem említi őket. Miért üldözték a prófétákat: mert megnevettették az embereket, vagy mert vonakodtak ettől?

Másodszor: a szórakoztatás felkínálása közvetlen ellentétben áll Krisztus és mindegyik apostol tanításával és életével. Mi volt a gyülekezet álláspontja a világgal szemben? „Ti vagytok a föld sója” (Mt 5,13), nem pedig vattacukorja. A sót elutasítják, (örömmel) le sem nyelik. Rövid és kemény volt a kijelentés: „…hagyd a halottakra, hogy eltemessék halottaikat!” (Mt 8,22) Jézus ezt szent komolysággal értette. Ha Krisztus több vidámabb és kellemesebb elemet épített volna be a prédikációjába, akkor az nem ártott volna a népszerűségének (a Jn 6,60–69-ben olvasható esetnél). Arról nem olvastam, hogy ezt mondta volna: „Szaladj utánuk, Péter, és mondd nekik, hogy holnaptól egészen új stílusban tartunk istentiszteletet, attraktív módon, rövid prédikációval. A népnek egy kellemes estét fogunk szerezni. Mondd el nekik, hogy biztosan igen jól fogják magukat érezni. Siess, Péter, nekünk az embereket valahogy ide kell gyűjtenünk!”

3. szám - Egy engedetlen próféta halálának tanulságai - Időszerű gondolatok rovat

Időszerű gondolatok

Egy engedetlen próféta halálának tanulságai
(I. Kir. 13: 1-30)

Történetünk közvetlenül Izrael kettészakadása után játszódik. Ebben az időben Salamon fia, Roboám csak a déli országrész, Júda felett uralkodik, míg Észak-Izrael felett Jeroboám a király. Az a Jeroboám, akit még Salamon emelt magas tisztségre, és aki elszakította az északi törzseket, létrehozva ezzel Észak-Izraelt. Jeroboám új vallást hoz létre, aranyborjúkat csináltat, Béthelben és Dánban állíttat fel oltárokat, új ünnepeket rendel el. Az Isten szeretetét bizonyítja, hogy ennek ellenére elküldi hozzá prófétáját a déli országrészből, Júdából, hogy megfeddje az elhajlást. Itt kezdődik történetünk… 

Mi volt „Isten emberének” a küldetése, és hogyan teljesítette azt?

A prófétának le kellett mennie a bétheli oltárhoz, és fel kellett emelnie szavát a hamis vallás ellen. Amikor megérkezett, a király éppen tömjéngyújtásra készült. A próféta bátran teljesítette a feladatát. Nem közvetlenül a királyhoz, hanem az oltárhoz szólt: „Oltár, oltár! Ezt mondja az Úr: Íme, egy fiú születik a Dávid házából, akinek a neve Jósiás lesz, aki megáldozza rajtad a magaslatok papjait, akik most rajtad tömjéneznek, és emberek csontjait égetik meg rajtad. És ugyanazon a napon csodát tesz, mondván: És lesz jegye, hogy az Úr mondotta ezt: Íme, az oltár meghasad, és kiomol a hamu, mely rajta van.”

Jeroboám és a meghasadt oltár

E határozott hangvételű feddés egy Jósiás király fellépéséről és reformjairól szóló próféciát is tartalmaz. (Ennek a beteljesedéséről majd a 23. fejezet ír.) Egy „jelről” is beszél: az oltár kettéhasadásáról, leomlásáról. 

A királyt felingerelték az elhangzott szavak, és keze kinyújtásával utasítást adott, hogy fogják el a prófétát. Erre a keze megbénult, az oltár pedig magától kettéhasadt. Bizonyságként tehát bekövetkezett a prófétai szózatban említett jel is. A király tehetetlenségében könyörögni kezdett a prófétához, s erre újabb jel következett: meggyógyult a király keze. Azonban ez sem tudta Jeroboámot igazi megtérésre késztetni. „Milyen keményen dorgálta meg Isten embere a királyt! Szükség volt erre a határozottságra. Más módon nem lehetett a gonoszságot megfeddeni. Az Úr bátorságot adott szolgájának, hogy maradandó benyomást keltsen hallgatóiban. Az Úr követőinek sohasem szabad emberektől félniük, hanem rendíthetetlenül ki kell állniuk az igazságért. Ameddig bizalmukat Istenbe helyezik, nem kell félniük. Aki megbízást ad nekik, oltalmazó gondviseléséről is biztosítja őket.” (Próféták és királyok, Jeroboám c. fejezet) 

Milyen különleges isteni parancsot kellett követnie a prófétának?

A folytatásban azt olvassuk, hogy a király hálából meghívta a prófétát vendégségbe, és ajándékot is felajánlott neki. Itt értesülünk arról, hogy a prófétának egy különleges parancsot is követnie kellett: nem fogadhatott el vendéglátást senkitől, és más útvonalon kellett visszatérnie otthonába, mint amelyen Béthelbe ment. „És mondta a király az Isten emberének: Jer haza velem, és egyél ebédet, meg akarlak ajándékozni. És mondta az Isten embere a királynak: Ha a te házadnak felét nékem adnád is, nem mennék el veled, és nem enném kenyeret, sem vizet nem innám e helyen; mert azt parancsolta nékem az Úr az ő beszéde által: Ne egyél ott kenyeret, vizet se igyál, vissza se térj azon az úton, amelyen elmentél.” (7–9. vers) A próféta ellen tudott állni a király unszolásának és hízelgő beszédének. Válaszából kiderül, hogy nagyon világosan értette, Isten parancsolata mindenekfelett áll, semmiképpen sem szegheti meg, még akkor sem, ha feladatának nagyságához képest ez egy jelentéktelen rendelkezésnek tűnik. Eddig a pontig mindenben hűséges tudott maradni Istenhez.

El is indult haza, egy másik útvonalon.