21. szám – A Szentlélek szerepe „a hit általi megigazulás tapasztalatában – Hit általi megigazulás rovat

A Szentlélek szerepe a hit általi megigazulás tapasztalatában

„Történt pedig azonközben, míg Apollós Korinthusban volt, hogy Pál, eljárván a felsőbb tartományokat, Efézusba érkezett: és mikor némely tanítványokra talált, mondta nékik: Vajon vettetek-e Szentlelket, minekutána hívőkké lettetek? Azok pedig mondták néki: Sőt, inkább azt sem hallottuk, hogy van-e Szentlélek." (Ap. Csel. 19,1-2)

Szentlélek munkájáról, a Vele való kapcsolatunkról szükséges elgondolkodnunk, mivel az idők jeleit látva a „késői eső” mielőbbi kiáradására készülünk. Nehogy úgy járjunk, mint az első efézusi tanítványok: Apollós hirdette az igét Efézusban, de tanítványai csak „János keresztségében” részesültek. 

Miért fontos, hogy a Szentlélek munkájáról, személyéről valódi, életszerű, és ne csak teológiai ismeretünk legyen? Nem azt kérdezte Pál apostol az efézusi hívőktől, hogy „vajon hallottatok-e a Szentlélekről”. Mi is sokat tanultunk a Szentlélek személyéről, már keresztségünk előtt is, majd a szombatiskolákban. Elméletben sok mindent el tudunk mondani Róla. De Pál apostol azt kérdezte tőlük: „Vettetek-e Szentlelket, minekutána hívőkké lettetek?” Ez a nagy kérdés: vajon vettünk-e Szentlelket, élő közösségben élünk-e Vele, tudjuk-e, hogy miben áll munkája, titka az életünkben? Nehogy így kelljen nekünk is válaszolni: „Sőt, inkább azt sem tudtuk, hogy van Szentlélek.” 

Azt már tudhatjuk, hogy létezik az isteni harmadik személy, de az én személyes életemben hogyan munkálkodik, hogyan ragadhatom meg a lényét? Mások felé ezt hogyan közvetítem?

Az Ige tükrében vizsgáljuk meg, vajon mi „vettünk-e Szentlelket"? Vessünk fel néhány gondolatot arról, milyen is az ő munkája a mi személyes életünkben? Azért is elengedhetetlen ennek a kérdésnek a megválaszolása, mivel Jézus a tíz szűz példázatában (Mt. 25,1-10) a Szentlélekkel való közösség meglétét, illetve hiányát a végidő egyházában az üdvösség feltételeként mutatja be.

16. szám – Szentlélek és újjászületés – Bizonyságtételek rovat

A legnagyobb szükséglet

„Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet,  és fehérebb leszek a hónál.” (Zsolt 51,9)

Mindannyiunk legnagyobb és legsürgősebb szükséglete az igaz istenfélelem újjáéledése. A legfontosabb feladatunk, hogy erre törekedjünk. Komoly erőfeszítést kell tennünk az Úr áldásának elnyeréséért, nem azért, mert Isten nem akarja adni, hanem azért, mert mi nem vagyunk készek elfogadni. Mennyei Atyánk jobban szeretné a Szentlelket adni azoknak, akik kérik, mint ahogy földi szülők adják jó ajándékaikat gyermekeiknek. A mi dolgunk, hogy bűnvallással, megalázkodva, bűnbánattal és komoly imával teljesítsük azokat a feltételeket, amelyek Isten ígéreteihez fűződnek, hogy kiáraszthassa ránk áldásait. 

Újjászületést csak az imánkra adott válaszban remélhetünk. Ha az emberek nélkülözik Isten Szentlelkét, nem értékelik az Ige hirdetését sem, de amikor a Lélek hatalma megérinti szívüket, az előadások nem maradnak hatás nélkül. Isten szavának tanítása és Lelkének befolyása vezeti józan belátásra azokat, akik összejöveteleinket látogatják. Értékes tapaszta- latokat fognak nyerni, és hazatérve készek lesznek egészséges befolyást árasztani. 

Vannak régi hívők, akik tudják, hogy mit jelent Istennel imában egyesülni és átélni a Szentlélek kitöltetését. Azonban sokuknál ez a tapasztalat nem gyümölcsözik a tettek mezején. Vajon ki fogja helyüket betölteni? Mi a helyzet a felnövekvő nemzedékkel? Megtértek Istenhez? Tudatában vagyunk a mennyei szentélyben folyó munkának, vagy valami kényszerítő erő indítására várunk a gyülekezetben, mielőtt felkelnénk? Azt reméljük, hogy az egész egyház feléled? Az az idő sohasem jön el. 

Vannak olyan személyek a gyülekezetben, akik nem tértek meg, és akik nem egyesülnek a komoly, állhatatos imában. Meg kell kezdenünk a személyes munkát. Többet kell imádkoznunk és kevesebbet beszélnünk. 

(Review and Herald, 1887. március 22.)

Ima a Szentlélek Kitöltetéséért

„Amiképpen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra; és én érettük odaszentelem magam, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban. De nemcsak érettük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédükre hisznek majd énbennem.” (Jn 17,18–20) 

Mennyei Atyám! Úgy jövök most hozzád, ahogy vagyok: szegényen, nélkülözve és Benned bízva. Arra kérlek, hogy add meg nekem és ennek a népnek a kegyelmet, mely tökéletesíti a keresztény jellemet. Uram, meg fogod-e szánni ezt a népet? Világítson be fényed szívünk kamráiba és lelkünk templomába! Megváltóm, te véredet adtad örökségedért váltságul, hogy győzőkként léphessenek be Isten országába, ahonnan sohasem kell kijönniük. Áldd meg azokat, akik jelezték vágyukat, hogy Neked akarnak szolgálni! Áraszd ki rájuk lelkedet! 

Arra kérlek, mennyei Atyám, áradjon ki Lelked erre a népre. Tedd nyilvánvalóvá megváltó szándékodat! Érintsd szívüket, és tedd nagyon szelíddé őket! Szentlelked által lágyítsd meg őket, és segíts nekik észrevenni a munkát, melyet el kell végezniük szomszédaikért és a körülöttük szenvedő lelkekért!
Ó, ébreszd rá őket felelősségükre!
Bár megmosnák jellemruháikat, és megfehérítenék a Bárány vérében! Átöleled-e őket kegyelmed karjaival? Kérleld őket Szentlelked indításai által, hogy próbálják meg kiárasztani fényüket azokra, akik még nem ismerik az igazságot! Tedd rendbe egyházadat, ó, Uram, hogy munkálkodjanak a lelkekért! 

Megváltóm, nyilatkoztasd ki magad ennek a népnek! Fejezd ki irántuk való szeretetedet! Ó, tedd meg ezt! Tartsd meg népedet, hogy Sátán ne kényszerítse rájuk akaratát és útjait! Segíts nekik, hogy áttörjenek minden ellenálláson, és végül Isten városában letehessék koronáikat Jézus lábai elé, akinek nevét minden dicsőség megilleti. 

Ámen. 

(Review and Herald, 1908. július 16.) 

2. szám - A Szentlélekről - Bizonyságtételeket olvasva

A Bizonyságtételeket olvasva

A Szentlélek…

  

… nem érzelem vagy elragadtatás

„Annak okáért, mivelhogy ilyen szolgálatban vagyunk, amint a kegyelmet nyertük, nem csüggedünk el; hanem lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint akik nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg az Isten igéjét, de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt.” (2Kor 4,1–2) 

Testvéreim, a Szentlélek kitöltésével kapcsolatban a tévedés veszélye fenyegeti sorainkat. Sokan gondolják, hogy egy érzelem vagy elragadtatás bizonyítja a Szentlélek jelenlétét. Fennáll annak a veszélye, hogy az igazi érzéseket nem értjük meg, és Krisztus szavai – „tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek” (Mt 28,20) – elveszítik jelentőségüket. Veszélyeztet ugyanakkor az is, hogy egyedi tévelygések és babonával szőtt elképzelések kerülnek az írások helyébe. Mondd meg népünknek, ne igyekezzenek előhozni olyan dolgokat, amelyeket az Ige nem nyilatkoztat ki. Maradjatok minél közelebb Krisztushoz! Jussanak eszetekbe az Ő szavai: „Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig!” (20. vers) 

Velünk van, amikor az Ószövetségben és az Újszövetségben kijelentett szavait szóljuk. Aki az Újszövetségben kijelentette parancsolatait, az ugyanaz, aki az Ószövetségben leírt rendeléseket adta. Az Ó- és az Újszövetség egyaránt megszentelt, mert mindkettő Krisztus szavait tartalmazza. Minden kapcsolat a menny és a föld között Ádám bűnbeesése óta Krisztus által történt. Aki hisz az Újszövetség, valamint az Ószövetség utasításaiban, és megcselekszi mindazt, amit Krisztus bennük parancsolt, mindenkor maga mellett tudhatja Megváltóját. 

(The Kress Collection, 126. oldal)

Az apostolok és a próféták, valamint a régi idők szent emberei jellemüket nem csodákkal tökéletesítették, vagy valami csodás és szokatlan megnyilvánulás által; de egyedül Krisztus igazságában bízva használták Istentől kapott képességeiket. Mindazok, akik hasonló eszközöket használnak, hasonló eredményt fognak elérni.

(General Conference Bulletin, 1900. július 1.) 

Sátán szeretné, ha Isten törvényének mindegyik megrontója magát szentnek vallaná. Ezt teszi ő maga is. Neki elég, ha az emberek hitüket mesterkélt tanításokra és vallásos lelkesedésre alapozzák, mert az ilyen személyeket nagy haszonnal használhatja fel a lelkek megtévesztésére.

 (Evangelism, 597. oldal)

… sem izgatottság, sem feltűnést keltés

„Mindenben tenmagadat adván példaképül a jó cselekedetekben; a tudományban romlatlanságot, méltóságot mutatván, egészséges, feddhetetlen beszédet; hogy az ellenfél megszégyenüljön, semmi gonoszt sem tudván rólatok mondani.” (Tit 2,7–8) 

Az Úr munkát bízott rád, amit el kell végezned, és ha hallgatsz szavára, nem ülhetsz a sötétben. A Megváltó ezt mondja: „Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem.” (Jn 10,27) „Idegent pedig nem követnek… mert nem ismerik az idegenek hangját.” (5. vers) 

Biztos vagyok benne, hogy az Úr megmutatja neked engesztelő munkájának tökéletességét és teljességét, hogy szívedet a szeretet és a hála töltse be, és hogy feltárhasd mások számára azt, amit neked naponként feltár az Úr. A szívbe vésett Krisztus-kép a jellemben tükröződik, meglátszik nap mint nap a gyakorlati életben, mert mi egy személyes Megváltót képviselünk. 

A Szentlélek mindenkinek meg van ígérve, aki csak igényt tart rá. Amikor az Írásokat kutatod, a Szentlélek melletted van, és Jézus Krisztust személyesíti meg. Az igazság egy élő elv, mely drága tisztasággal világítja meg az értelmet, és azután, oh igen, azután jön el az idő az élő Krisztusról beszélni. „Mert Isten munkatársai vagyunk…” (1Kor 3,9) Krisztus a samáriai asszonynak azt mondta: „Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki ezt mondja néked: Adj innom!, te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet… örök életre buzgó víznek kútfeje…” (Jn 4,10.14) 

Akiknek szívében a Szentlélek megnyitotta Krisztus evangéliumának forrását, azok fényt, vigasztalást és reményt nyújtanak az igazságra szomjazó szíveknek. Nem izgatottságot akarunk előidézni, hanem mély, őszinte beismerést, hogy akik hallják ezt, kemény munkát végezzenek, valódi, egészséges, eredeti munkát, mely tartós, akár az örökkévalóság. Nem izgalomra éhezünk, a feltűnést keltésre; minél kevesebb van ezekből, annál jobb. Az Írások feletti csendes, nyugodt elmélkedés drága és gyümölcsöző. Itt van a siker titka: az élő, személyes Megváltóról egyszerű és őszinte módon úgy prédikálni, hogy az emberek képesek legyenek hit által megkapaszkodni az élet Igéjének erejében. 

(The Paulson Collection, 101–102. oldal)