22. szám – Miért van szükségünk Krisztus papi és főpapi szolgálatára az üdvösség elnyeréséhez? – Hit általi megigazulás rovat

„Hit általi megigazulás” konferencia 

(2019. június 8–9.) 

􏰀 Az elhangzott előadások írásos vázlata

Miért van szükségünk Krisztus papi és
főpapi szolgálatára az üdvösség elnyeréséhez?

Bevezetés 

Miért fontos látnunk és értenünk azt, hogy „Krisztus közbenjárása az emberért a mennyei templomban éppoly lényeges része a megváltás tervének, mint halála volt a kereszten?” (Ellen G. White: A nagy küzdelem/Korszakok nyomában; A Vizsgálati ítélet c. fejezet)

Jézus Krisztus a kereszten nem befejezte megváltó munkáját, hanem annak a legnagyobb kockázattal járó és legnagyobb áldozatot kívánó tettét valósította meg. Kifejezte azt a szeretetet, amihez kevés az emberi nyelv és szó. Kifejezte igazságát, bűngyűlöletét, azt hogy a bűn zsoldja a halál, de nem nekünk kellett meghalni. A befejezésnek, a végső szabadításnak azonban még ezután kell következnie.

1. Mit jelent hit által elfogadni Jézus „papi”, közbenjáró szolgálatát?

A szent Isten és a bűnös ember között közvetítő papi szolgálat lényege a következő volt az ószövetségi templomszolgálatban: bűnbocsánatot kért a bűnös számára, a helyettes áldozatra való hivatkozással. Jézus teljesíti be ezt az előképet, aki az ő tulajdon áldozatára hivatkozva kér kegyelmet a hozzá folyamodó bűnösök számára. Ezért nem lehet más közbenjáró rajta kívül (1Tim 2,5–6).

Eleséseink sora elcsüggeszthet bennünket. Meg nem valósult ígéreteink elerőtleníthetik hitünket. Ám egyetlen pillanatra se felejtsük Jézus Péternek mondott szavait, amelyek nekünk ugyanúgy szólnak: „De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited…” (Lk 22,32) „Részeseivé lettünk Krisztusnak, ha ugyan az elkezdett bizodalmat mindvégig erősen megtartjuk.” (Zsid 3,14) Ígéreteinket nem vagyunk képesek megtartani, de azt a bizodalmat, hogy Ő üdvözíteni akar – annál is jobban, mint ahogy mi szeretnénk, vágyakozunk rá – nincs okunk elveszíteni.

2. Mi a célja Jézus főpapi szolgálatának?

Az ószövetségi nagy engesztelési napon megvalósított főpapi szolgálatról olvassuk 3Móz 16,30-ban: „… engesztelés lesz értetek, hogy megtisztítson titeket. Minden bűnötöktől megtisztultok az Úr előtt.” 

A főpapi szolgálatnak tehát a „minden bűntől” való megtisztítás a célja. A gazdag ifjúnak azt mondta Jézus: „Ha tökéletes akarsz lenni…” (Mt 19,21) Akkor válaszolt volna helyesen az ifjú, ha azt mondta volna: Akarok, de ez nekem lehetetlen.

3. Hogyan lehet és mit jelent hitben elfogadni Jézus nagy jelentőségű főpapi szolgálatát? 

Főpapi szolgálata által Jézus olyan tisztító munkát szeretne elvégezni bennünk és rajtunk, ami nekünk lehetetlen. Tehát nem nekünk kell „elérni” vagy „eljutni” vagy „megvalósítani”. Mert ez lehetetlen. Mégis szeretné elvégezni. Ha hitben elfogadjuk, ha megengedjük Neki.

Gondoljunk Ábrahám esetére. Amikor az Isten ígéretét emberileg hajtotta végre, akkor Izmáel született. Amikor pedig teljesen elhitte, hogy amit az Úr mond, azt meg is cselekedheti, akkor megszületett az ígéret fia.

Miért fontos ezt megérteni? Mert minden bűntől való szabadulás Isten munkája. Hit által igent mondunk az ígéretére, és ha ezt teljes szívvel tesszük, akkor Ő elkezdi alkalmazni azokat az eszközöket, amelyek  valóban szükségesek a megtisztításunkhoz. Bevisz a „tűzbe”, ahol felszínre jön a bűn, azok a hibák is, melyeket addig nem láttunk magunkban, pedig bennünk vannak. Szükségünk azonban, hogy Jézus jellemének tökéletes arányosságát keressük, szemléljük. Hiszen Ő a minta és egyben e változás munkálója is.

4. Meddig tart a főpapi szolgálat? Mikor fejezhető be?

„A hetedik angyal szavának napjaiban, amikor trombitálni fog, akkor elvégeztetik az Isten titka, amint megmondta az ő szolgáinak, a prófétáknak.” (Jel 10,7)

Jézus nem abbahagyja, hanem célba juttatja a megváltási tervet. A cél egy „minden bűntől” megtisztított nép Jézus második eljövetele előtt, hogy általuk minden emberhez eljuttathassa utolsó kegyelmi üzenetét. Engedjük meg Krisztusnak, hogy elvégezze bennünk megtisztító munkáját! Szeretné életünk, jellemünk minden részletét a mennyre alkalmassá formálni. Addig fáradozik ezen, amíg az utolsó hibát is felszínre nem hozza, mire mi azt mondjuk: inkább Krisztust választom, mint ami Tőle elválaszt.

Hitbeli készségünk sietteti (2Pt 3,11–13) az Ő visszajövetelét, illetve az ő végső szabadítását.

(Ajánlott olvasmány: Ellen G. White: A nagy küzdelem/Korszakok nyomában c. könyvének következő fejezetei: Mi a szentély?; Szentek szentjében; Vizsgálati ítélet.)