19. szám – Zenei tábor 2018. – Táboraink c. rovat

ZENEI TÁBOR (Orfű, 2018)

Szeretnénk beszámolni az idei zenei és Biblia-ismereti táborunkról, melyben – a korábbi évekhez hasonlóan – folyamatosan tapasztaltuk Isten segítségét. Újból megláthattuk, hogyan alakítja Isten az eseményeket, miként vezet bennünket, azt kérve tőlünk, hogy bízzunk meg őbenne. 

Több mint húsz éve tartunk zenei táborokat az ország különböző pontjain, igazodva közösségünk lehetőségeihez, elvárásaihoz. Pest megye (Nagykovácsi, Budapest), majd Somogy megye (Törökkoppány) után közel húsz éven át a Zemplénben (Bózsván) tartottuk nyári táborunkat. Ahogy erről már korábban is beszámoltunk, hosszabb keresés után, három évvel ezelőtt találtuk meg az újabb helyet, Orfűt.

 Megtapasztaltuk, hogy Isten nagyon megsegített bennünket, valóban minden szempontból alkalmas helyre vezetett. A környezet is magával ragadó: a Mecsek lábánál, festői környezetben lévő, négy tó szegélyezte Orfű az ország páratlanul szép fekvésű faluja. Négy település egybeolvadásából jött létre, melyek közül a tekeresi rész egyetlen utcából áll, a végén egy nagy kiterjedésű tóval. Itt találtunk táborhelyet, a tó szabad strandjától három percre. Orfű-Tekeres patinás házaival, rendezett portáival éppoly szemet gyönyörködtető, mint tava, amely hatalmas víztükrével, parti lugasaival végtelen nyugalmat áraszt. A víz és a hegyek együttes látványa pedig még inkább fokozza az amúgy is lenyűgöző összhatást. Az, hogy a legnagyobb melegben naponta többször is megmártózhattunk, úszhattunk e tó hűs vizében, különösen nagy áldásnak tűnt, amelyben másutt nem volt részünk.

Az elmúlt évekhez hasonlóan együtt terveztük a Biblia-ismereti és a zenei tábort. Közös megtartásukra Orfűn is lehetőségünk nyílt, két egymás melletti panzió párhuzamos bérlésével. Az egyikben még az összes táborozó egyidejű étkeztetését is sikerült megoldani napernyők, hűs fák árnyékában a szabadban, illetve az ebédlőben – ráadásul úgy, hogy már az első alkalomtól kezdve vihettünk szakácsokat, akik vegán ételeket készítettek nekünk. A helyi személyzetnek is nagyon ízlettek ezek az ételek, sokat tanultak a vegán főzésről. Vendég zenészeink is hálásak voltak, hogy annyi ismeretre tehettek szert az egészséges táplálkozásról, az általuk nem ismert, de ízletesnek bizonyult fogások elkészítéséről. 

Az épületek halljaiban, a közösségi termekben, az étkezőkben is tarthattunk próbákat, egymástól jól elkülöníthető módon, mindkét tábor területén. Nagyon hálásak vagyunk azért is, mert az idén nemcsak az orfűi hangverseny megtartására, hanem az összpróbák idejére is megkaptuk a Medvehagymaházat, ahol nagyon jó körülmények között készülhettünk fel a táborzáró hangversenyekre. 

Az első évben gondot okozott, hogy nem volt egy akkora hely, ahol az egész tábor egyszerre kényelmesen elfért volna, de már tavaly és idén is a helyi önkormányzat rendelkezésünkre bocsátott egy nagy sátrat, így az előadásokat szép természeti környezetben, jó levegőn, kényelmesen tudtuk megtartani. Vendéglátóink figyelmességét tapasztaltuk az említetteken túlmenően a táborok kialakításánál is: mindkettő nagyon barátságos a szépen rendbe hozott, rusztikus épületekkel, kemencés belső udvarral, sok virággal, füves szabad területekkel. Könyveink árusításához is sikerült megfelelő, állandó helyet találni. 

19. szám – Toleranciatábor 2018. - Táboraink c. rovat

MOZGÁSSÉRÜLT TÁBOROK

„Tartozunk pedig mi, az erősek, hogy az erőtlenek erőtlenségeit hordozzuk,

és ne magunknak kedveskedjünk.” (Rm 15,1)

Az idén ismét – lehet, utoljára – a seregélyesi táborban kaptak lehetőséget a Tárt-Kapu Alapítvány által megszervezett mozgássérülttáborok.

Beszámolóm elején a kezdeti akadályokról írok. Olyan akadályokról, amelyek mindig más formában ugyan, de felütik a fejüket, hogy próbára tegyék hitünket, türelmünket, tehát a Gondviselőbe vetett bizalmunkat. A második turnus kezdő időpontja előtt egy héttel azt a hírt kapta Edina, hogy nem tudják számunkra kiadni a táborhelyet a vízszolgáltatásban felmerült súlyos akadályok miatt. Víz nélkül pedig nincs főzés, ivás és fürdés. Hogyan is lehetne visszamondani egy pár hete édesapját gyászoló, teljesen kiszolgáltatott barátunknak a várva várt alkalmat? Mit mondhatnék én is a Parkinson-kórban szenvedő néhai katonatisztnek, vagy a hosszú, gyötrelmes életet maga mögött tudó ismerősömnek, akiket egész év elejétől lelkesítettem, hogy velem eljöhetnek ide? Hogyan lehetne elkedvetleníteni kedves beteg ismerőseinket, akiknek ez az egy hét egész évben az öröm és felüdülés forrása? Hosszas tusakodás, kitartó imádság, szervezőnk többszörös telefonos párbeszédei s egy iskolaigazgató jóakarata végül körvonalazták Gondviselőnk messzeható terveit. Seregélyesre gyűlt a várakozó, lelkes csapat július 8-án.

„Tartozunk pedig mi, erősek...”

19. szám – Dombay-tavi gyerek- és ifjúsági tábor 2018. – Táboraink c. rovat

A  DOMBAY-TAVI GYEREK- ÉS IFJÚSÁGI TÁBOR 2018-BAN 

„Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok őt segítségül, amíg közel van.” (Ésa 55,6) 

Ez volt az idei gyerek- és ifjúsági táborunk meghívójában a mottónk, ezzel is jelezve a szülőknek és a gyerekeknek, hogy táborunk idén is Biblia-tábor lesz. Együttlétünket az idén is a Lámpás Gyermeknevelési és Ismeretterjesztő Alapítvány nevében és szervezésében hirdettük és tartottuk meg, 2018. június 25-e és 28-a között (négy nap, három éjszakával). 

A szervezésben az alapítvány elnökén és feleségén kívül mások, így a fiaim is részt vettek. Különösen Dávid fiam aktivizálta magát, aki bibliai vetélkedős kérdőíveket is készített az egyik nap programjához, amelyet a harmadik napon tartottunk, és ami bizonyára emlékezetes maradt sokak számára. Az egész táborozás tanítási alkalmaira négy csoportot hoztunk létre: az ovisok és az elsősök feleségemmel, Ritával; a 2–4. osztályosok Farkasné Cserpán Beáta tanítónő vezetésével tanultak; az 5–7. osztályos tanulók velem voltak; az ifjúsági csoportba a 14–20 évesek kerültek, de volt néhány idősebb is közöttük. A fiatalokat Farkas Ádám lelkésztársam és Bakk Zalán Levente gyülekezetvezető tanították. Örömteli számunkra, hogy az idén már egy 15–16 fős ifjúsági csapatunk is volt. Az elmúlt évek táboroztatási munkája révén és az Úr kegyelméből visszatérő táborozó gyerekek közül többen már kamaszok vagy ifjak lettek, és jövőre is terveznek jönni. 

A táborozók több mint felét a fiaim osztálytársai és ismerős gyerekek alkották, ideértve alapítványunk elnökének nagyobb családját is. A táborozók kisebbik felét közösségünkhöz tartozó szülők gyerekei tették ki. Így most először állt elő az a kívánatos arány, amikor a hívő szülők gyerekei egy ilyen tábor keretében jó hatással tudtak lenni a nem hívő szülők gyerekeire, pl. a bibliai vetélkedőn, a teremtésről szóló, spontán kialakult asztali beszélgetésnél és a közös éneklések során.

19. szám – Ifjúsági tábor 2018. – Táboraink c. rovat

AZ IFJÚSÁGI TÁBORRÓL

Maroknyi, de annál lelkesebb ifjúság vett részt a 2018-as ifitáborban, Simán. Ha a táborról nagyon röviden kellene beszámolni, akkor azt említeném, hogy a végén a fiatalok csupán egy negatívumot említettek meg: „Kár, hogy ilyen rövid volt.” 

Valóban egy pillanatnak tűnt csak az egész hét. A rövidebbnek tűnő idő jelensége pedig, ezt jól tudjuk, a jó és kellemes együttlétek és események velejárója. 

A szerdai kenuzás a tavalyihoz hasonló élményt hozott, bár ezúttal még izgalmasabbra sikerült. A jó Isten azonban ismét velünk volt, és megsegített minket. A tábor területén összeverődött fiatalok még másnap is a kenutúra élményeiről beszéltek. Az ijedtség mindenkiből elpárolgott, és végül felejthetetlen élménnyé lett.

A délelőtti és esti, bibliai témájú beszélgetéseken alig tudtam megjegyezni, hogy kinek adjak szót, annyian jelentkeztek egyszerre. A szombat délutáni fórum, ahol közösen próbáltuk megfejteni Ábrahám és Izsák történetét, talán az egész hét csúcspontja volt. Az élő, aktív beszélgetések, a közös igekutatás és a kirándulások összekötöttek minket. Pontosabban láthatatlan, erős szálakkal kötött minket össze Isten, és ennek megtapasztalása a mai napig kísér mindannyiunkat. Nehéz volt eljönni a 2018-as ifjúsági táborból... 

Nagy Sándor

19. szám – Családos tábor 2018. – Táboraink c. rovat

CSALÁDOS TÁBOR 

A férjemmel idén már a második családos táboron vehettem részt Kunfehértón, mint könyvevangélista munkatárs. Délelőttönként a környék városaiban végeztünk könyvevangélista munkát, a délutánt a táborozók körében töltöttük.

Az egyik ilyen délután fogalmazódott meg bennünk, hogy milyen jó lenne, ha közösségünk minden kisgyermekes családja egybe tudna gyűlni itt nyaranta. Milyen sok áldást is nyújthat egy ilyen közösségi alkalom. A szülők egymást erősíthetik, tanácsolhatják, a gyermekek barátokat találhatnak, akikkel év közben is tarthatják a kapcsolatot. Minden lehetőség adott a táborban arra, hogy felüdüljön, és a jóban, igazban megerősödhessen szülő és gyermek egyaránt. 

A tábor elhelyezkedése biztosítja a nyugalmat. (Erdőség a szomszédságban, és egy nyaralóutca néhány háza.) Ez a régi ifjúsági tábor nagy, tágas, füves-fás területen helyezkedik el. Kulturált környezetben, 4–5 fős parkettás szobákban kapunk szállást a legtöbben. Néhány faház is van a táborban, de ezek is kulturáltak. A kőházak fedett teraszokkal rendelkeznek, ahol eső esetén is folyhat a fafaragás, a kézműveskedés, a beszélgetés, kisebb-nagyobb körben egyaránt. 

17. szám – Ének-zenei evangelizációk tapasztalatai

„Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.” (Zsolt 69,31)

Írásunkban szeretnénk beszámolni a zenei szolgálatokkal az elmúlt évben végzett evangelizációról. 

2016 augusztusában teljesen új helyszínen, Orfűn rendeztük meg zenei és Biblia-ismereti táborunkat. Az új helyszínen több nehézség és probléma is felmerült, de Isten megsegített bennünket mindenben, hogy fel tudjunk készülni a hangversenyekre, amelyek áldást jelentettek a hallgatóknak. Ezek közül az elsőt Orfűn tartottuk. Az orfűi Medvehagyma Ház már az ott tartott koncert másnapján feltette Facebook-oldalára a hírt az eseményről, amelyből most egy részletet idézünk: „Tegnap délután a Sola Scriptura Teológiai Főiskola Ének- és Zenekara jótékony célú egyházzenei hangversenyt tartott a Medvehagyma Házban! … Az ének- és zenekar, valamint a Medvehagyma Ház nevében is köszönjük, hogy ilyen sokan megjelentek, és adományaikkal segítették a nehéz sorsú gyermekeket! Emellett örülünk, hogy helyszínt biztosíthatunk és mi is részesei lehetünk eme csodálatos hangversenynek!”

Ilyen előzmények után tavaly ismét Orfűn tartottuk meg a tábort. Örömmel vártak vissza bennünket, mind a táborhelyek tulajdonosai, mind az önkormányzat munkatársai. Azt is jelezték nekünk, hogy az orfűi lakosok már érdeklődtek, lesz-e újabb hangverseny, mert az előző annyira megérintette őket. Természetesen ismét megtartottuk a hangversenyt Orfűn, emellett Pécsen, a Liszt Ferenc hangversenyteremben, valamint Budapesten, az Olasz Kultúrintézetben.

A tavalyi műsorban Bach a-moll hegedűversenye mellett szintén J. S. Bach művéből, a János-passióból adtunk elő részleteket. Hatalmas lelki élmény jelentett a megváltásról, az értünk hozott legnagyobb áldozatról énekelni, de a hallgatók közül is nagyon-nagyon sokan kifejezték köszönetüket azért a lelki élményért, amit a hangversenyek jelentettek számukra. Ehhez az is hozzájárult, hogy – zenei táboraink történetében most először – bevontuk a közönséget is néhány ismertebb korál éneklésébe. Mindenki kapott szövegkönyvet, amelyben három korál kottája is benne volt, így ezeket a tételeket együtt énekelte az énekkar és a közönség. Valóban felemelő élmény volt, mindannyian éreztük, hogy Isten megáldotta ezeket az alkalmakat.

Egy – az Olasz Kultúrintézetben tartott koncerten résztvevő – vendégünk leveléből idézünk néhány sort: „Örömömet szeretném kifejezni a tegnapi koncerttel kapcsolatosan.​ Már a kiválasztott darab is csodálattal töltött el hónapokkal ezelőtt, alig vártam ezt a napot, de a valós élmény felülmúlhatatlan lett. Nagyon köszönöm a szövegkönyvet, hogy értésünkre válhatott az énekszó. Soha nem értettem az áriák szövegét, és most felfedezhettem a szövegkönyv alapján a többszörös szövegismétléseket, ezáltal élvezhetővé vált​ számomra. Arra nehéz kifejezést, jelzőt találnom, hogy részünk lehetett a darabban a közös éneklés által. Beleolvadtunk, nem kívül rekesztettek voltunk. A hangom minősége nem frusztrált, és a lelkem dallamokra felszabadultan dalolhatott, dicsőíthette az Urat!”

Nagy örömünkre szolgált, hogy ennek a műsornak egy részét újabb művekkel kiegészítve előadhattuk novemberben Győrben, a város leggyönyörűbb hangversenytermévé átalakított egykori hatalmas zsinagógában. Közel tízéves hagyomány, hogy e helyen a Győri Advent Kórus évente kétszer jótékonysági hangversenyt rendez. A megszólaló zeneműveket összekötő bibliai gondolatok emelik evangelizációs szolgálattá az ünnepi esteket, a közönség által felajánlott adományokkal pedig különösen rászoruló családok életét segítik. A főiskola énekkara és a győri kórus közösen vett részt az idei alkalmon.

16. szám – Nyári táborok beszámolói

Nyári táborok 2017.

Toleranciatábor Seregélyes

Az idei toleranciatáborba való jelentkezésem egy évvel ezelőtt, a tavalyiban történt. Edinának szavamat adtam, hogy ott leszek. Úgy adódott, hogy vihettem magammal egy mozgássérült hölgyet is, akit a karácsonyi koncertünkkor ismerhettem meg a közeli idősotthonban.

Aki volt már együtt a mozgáskorlátozottakkal, azoknak nem kell, aki nem volt, annak meg nehéz leírni, hogy mi is történik ott és akkor közöttünk és bennünk. 

Sokszor gondoltam arra, amit családi kirándulásaink alatt érzek, mikor számunkra még ismeretlen, szépséges helyen láthatjuk és tapinthatjuk az Isten jelenlétét: ide el szeretném hozni a társaimat is, hogy lássák ők is, örüljenek ők is!

Együttlétünk a felszabadultság és valami megmagyarázhatatlan öröm jegyében telt. Ebből még az sem tudott minket kizökkenteni, hogy az év legmelegebb hetén voltunk Seregélyesen. Senki nem unatkozott. Teendő mindig akadt, hisz a fizikai gondozás önmagában sok időt vesz igénybe, Edina pedig messzemenően gondoskodott arról, hogy a maradék időt hasznos programokkal tölthessük. Hihetetlennek tűnik, de az az önfeledtség, amivel rendelkeztünk, amikor játszottunk – mert játszani jó, játszani kell! – meghatározója lett többi együttlétünknek is. Volt bemutató idomított, kedves kutyusokkal, strandoltunk (ezt külön látnotok kellene), néztünk mélyen elgondolkodtató filmet, virágcsokrokat kötöttünk száraz virágból, régi várak életébe pillanthattunk be, és sokat-sokat énekeltünk. Napi szinten voltak mély, isteni gondolatokkal megvilágított beszélgetéseink. Esténként pedig éjszakába nyúló szobai beszélgetések elfojtott foszlányai hallatszottak, ahol kimondhatatlan és szinte elviselhetetlen emberi sorsok kerültek a szemünk elé. Maradandó, mélyreható, összekovácsoló, reményt és vigaszt kereső és találó barátságok szövődtek ember és ember, ember és Isten között. 

Egyik szobatársam, akinek skizofrén lánya is velünk volt, ezt mondta nekem a hét közepén: „Emlékszel, mit mondtam tavaly, hogy miért jöttem el? Azért, mert a lányomnak jót akartam. Az idén már másért jöttem. Én szeretnék tanulni.”