ZENEI TÁBOR (Orfű, 2018)
Szeretnénk beszámolni az idei zenei és Biblia-ismereti táborunkról, melyben – a korábbi évekhez hasonlóan – folyamatosan tapasztaltuk Isten segítségét. Újból megláthattuk, hogyan alakítja Isten az eseményeket, miként vezet bennünket, azt kérve tőlünk, hogy bízzunk meg őbenne.
Több mint húsz éve tartunk zenei táborokat az ország különböző pontjain, igazodva közösségünk lehetőségeihez, elvárásaihoz. Pest megye (Nagykovácsi, Budapest), majd Somogy megye (Törökkoppány) után közel húsz éven át a Zemplénben (Bózsván) tartottuk nyári táborunkat. Ahogy erről már korábban is beszámoltunk, hosszabb keresés után, három évvel ezelőtt találtuk meg az újabb helyet, Orfűt.
Megtapasztaltuk, hogy Isten nagyon megsegített bennünket, valóban minden szempontból alkalmas helyre vezetett. A környezet is magával ragadó: a Mecsek lábánál, festői környezetben lévő, négy tó szegélyezte Orfű az ország páratlanul szép fekvésű faluja. Négy település egybeolvadásából jött létre, melyek közül a tekeresi rész egyetlen utcából áll, a végén egy nagy kiterjedésű tóval. Itt találtunk táborhelyet, a tó szabad strandjától három percre. Orfű-Tekeres patinás házaival, rendezett portáival éppoly szemet gyönyörködtető, mint tava, amely hatalmas víztükrével, parti lugasaival végtelen nyugalmat áraszt. A víz és a hegyek együttes látványa pedig még inkább fokozza az amúgy is lenyűgöző összhatást. Az, hogy a legnagyobb melegben naponta többször is megmártózhattunk, úszhattunk e tó hűs vizében, különösen nagy áldásnak tűnt, amelyben másutt nem volt részünk.
Az elmúlt évekhez hasonlóan együtt terveztük a Biblia-ismereti és a zenei tábort. Közös megtartásukra Orfűn is lehetőségünk nyílt, két egymás melletti panzió párhuzamos bérlésével. Az egyikben még az összes táborozó egyidejű étkeztetését is sikerült megoldani napernyők, hűs fák árnyékában a szabadban, illetve az ebédlőben – ráadásul úgy, hogy már az első alkalomtól kezdve vihettünk szakácsokat, akik vegán ételeket készítettek nekünk. A helyi személyzetnek is nagyon ízlettek ezek az ételek, sokat tanultak a vegán főzésről. Vendég zenészeink is hálásak voltak, hogy annyi ismeretre tehettek szert az egészséges táplálkozásról, az általuk nem ismert, de ízletesnek bizonyult fogások elkészítéséről.
Az épületek halljaiban, a közösségi termekben, az étkezőkben is tarthattunk próbákat, egymástól jól elkülöníthető módon, mindkét tábor területén. Nagyon hálásak vagyunk azért is, mert az idén nemcsak az orfűi hangverseny megtartására, hanem az összpróbák idejére is megkaptuk a Medvehagymaházat, ahol nagyon jó körülmények között készülhettünk fel a táborzáró hangversenyekre.
Az első évben gondot okozott, hogy nem volt egy akkora hely, ahol az egész tábor egyszerre kényelmesen elfért volna, de már tavaly és idén is a helyi önkormányzat rendelkezésünkre bocsátott egy nagy sátrat, így az előadásokat szép természeti környezetben, jó levegőn, kényelmesen tudtuk megtartani. Vendéglátóink figyelmességét tapasztaltuk az említetteken túlmenően a táborok kialakításánál is: mindkettő nagyon barátságos a szépen rendbe hozott, rusztikus épületekkel, kemencés belső udvarral, sok virággal, füves szabad területekkel. Könyveink árusításához is sikerült megfelelő, állandó helyet találni.
Mindez persze csak a külső keretét biztosította annak, hogy immáron harmadszor készülhessünk fel a koncertekre, melyeket Orfűn a Medvehagymaházban, Pécsett a Liszt Ferenc hangversenyteremben, Budapesten pedig az Olasz Intézetben tartottunk. Az, hogy Orfű mindössze 16 km-re fekszik Pécstől, lehetővé tette, hogy Budapesten kívül is nagyobb helyen és többeknek bemutatkozhassunk.
Hangversenyeink fogadtatását a külső szervezés mellett a zenei tábor arculata alapozza meg, amelynek két pillére a választott műsor és a közreműködők személye. Mindkettő valódi csodák előkészítője és közvetítője tud lenni, s ennek legjobb fokmérője a külső és belső visszajelzés. Az idei tábor során annyi csodában volt részünk, hogy arra gondoltunk, megosztunk közülük néhányat, másokat is bátorítva ezek révén: Isten ma is éppoly csodásan működik, mint a bibliai időkben. Egyetlen feltétele van, az őszinte, gyermeki hit.
Az idei táborunknak már az indulása is kivételes volt. Rendszerint ahogy véget ér a zenei tábor, szinte máris elkezdődik a következő szervezése. Ezúttal azonban nem így történt. Telt-múlt az idő, s nem nagyon volt ötletünk, milyen darabokat tűzzünk műsorra. Ekkor terelődött figyelmünk egy olyan zeneműre, amely Magyarországon egyáltalán nem ismert, a kottáját sem lehetett itthon beszerezni. Évekkel ezelőtt egy külföldön élő magyar énekes testvérünk ajánlotta, aki közreműködőként ismerte meg, és említette, hogy a tartalma egyedülálló, az üzenetünk lényegét szólaltatja meg. Ez a mű Louis Spohr Die letzten Dinge (A végső események) című oratóriuma.
Istenünk gondviselését éreztük a művel kapcsolatban, amely éppen olyan felfedezésnek bizonyult, mint korábban Mendelssohn Illés oratóriuma és zsoltárfeldolgozásai. Ahogy megismertük Spohr oratóriumát és keletkezési körülményeit, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy ihletett mesterműről van szó, amely a végidők eseményeit kizárólag bibliai idézetekkel mutatja be, elsősorban Jelenések könyve alapján. Ám nem teátrális módon, hanem Krisztusra összpontosítva mint áldozati Bárányra, mint júdabeli oroszlánra, igazságos Bíróra, aki végtelenül szereti az embert, és a végsőkig elmegy a megmentésünkért. A mű felidézi ígéreteit, feddéseit, felszólításait, a hármas angyali üzenetből az első kettőt. Nem apokaliptikus vízióval zárul, ami a címe alapján esetleg sejthető lenne, hanem az új ég és új Föld bemutatásával, ahol nem lesz többé sem fájdalom, sem halál. A kétrészes oratórium első része Jézus magasztalása, azaz eseménysor bemutatása helyett himnikus jellegű. A későbbiekben is ez jellemzi, ezért is olyan magával ragadó. A közel másfél órás műből idén csak félórányit tudtunk bemutatni, de jövőre az egész oratóriumot szeretnénk előadni.
Amikor megszereztük külföldről az oratórium kottáját, láttuk, hogy minden szépsége és időszerű üzenete mellett komoly kihívás számunkra az előadása, mivel kórus és vonóskar mellett szükség volna sok fúvósra is, akiknek igencsak híjával voltunk. Gondolkodtunk, beszélgettünk, terveztünk és imádkoztunk. A mű mondanivalóját nagyon fontosnak tartottuk, és mivel koncertjeinken az Ige is megszólal, úgy gondoltuk, hogy az oratórium bemutatásával Jelenések könyvére irányíthatjuk a hallgatók figyelmét. Úgy döntöttünk, hogy belevágunk, és hitben elindulunk. A továbbiakban Isten vezetését, segítségét minden lépésnél megtapasztaltuk, így végül összeállt a fúvóskar is. Zenészeink hívták fúvós ismerőseiket, akik örömmel jöttek. Ezek az alkalmak mindig lehetőséget kínálnak arra is, hogy a vendégként közénk érkező zenészek is hallják az Igét. Van olyan testvérünk, akit annak idején vendégként hívtunk a zenekarba játszani, és annyira megragadta őt az evangélium, hogy pár évvel később megkeresztelkedett.
Egy nagyon szép tapasztalatot hadd emeljünk ki a sok közül. Idén júniusban lehetőségünk nyílt egy jótékonysági hangverseny megtartására Budapesten, az Aranytíz Kultúrházban. A hangversenyen összegyűlt adományokkal a Mozgássérültek Budapesti Egyesülete által kiválasztott két, fogyatékossággal élő, fiatal művészt támogattunk: egy szájjal-lábbal festő fiatalembert és egy kürtös lányt. A jótékonysági hangverseny után vetődött fel a gondolat, hogy – mivel nem volt még kürtösünk – el kellene hívni a lányt a táborba. Örömmel vállalta, így ő is részt vett a zenekar munkájában.
Hangversenyünk műsorának gerincét tehát a Spohr-oratórium képezte, s mellette műsorra tűztünk három másik művet, melyet fiatal zenész testvéreink adtak elő. Lélekemelő volt hallgatni a gyönyörűen megszólaltatott zeneműveket, hálásak vagyunk Istennek a fiataljainknak adott tehetségért. Mindhárom koncertünkön éreztük Istenünk támogatását, és a visszajelzésekből is kiderült, hogy a vendégeket megérintette, amit hallottak. Az orfűi hangversennyel kapcsolatban külön élmény volt, hogy nem a teremben tartottuk meg, ahová elég kevesen férnek be, hanem a Medvehagymaház előtt, a Pécsi-tavon álló szabadtéri színpadon.
A pécsi hangversenyen minden eddiginél többen voltak. Az orfűi tónál ismerkedtünk meg valakivel, akit elhívtunk a pécsi koncertre. A koncert után azt mondta, hogy legközelebb is szóljunk neki, mert pécsi ismerőseit is el akarja hozni, annyira tetszett neki az előadás.
Az egyik vendég fúvósunktól nem tudtunk elbúcsúzni az Olasz Intézetben tartott koncertünk után. A neki írt levélre azt válaszolta, jobb, hogy így történt, és nem találkoztunk a hangverseny után, mert annyira a hatása alatt volt, hogy tíz percig zokogott, meg sem bírt volna szólalni.
Ki tudja, hány szívben ültethettünk el egy-egy magot? A hivatásos zenészek megköszönték, hogy meghívtuk őket és velünk muzsikálhattak. Mi pedig Isten gondviseléséért vagyunk nagyon hálásak: a sok közös tapasztalatért, a lélekemelő zeneművekért, és nem utolsósorban karmesterünkért, Cséfalvay Dánielért, aki már harmadik éve teljes odaszánással és elhivatottsággal vezényli az énekkart és a zenekart, segít mindkettő betanításában. Lelkesedése, szakmai felkészültsége nagyban hozzájárult koncertjeink magas színvonalához csakúgy, mint állandó szoprán szólistánké, Czabán Angelikáé. Mellette Kassainé Garamvölgyi Rita, Erdész Gábor és Makkos Ambrus énekelték a Spohr-oratórium szólóit. Idei műsorunkat Makkos Noémi trombitaszólóival, Geiger Nikolett, Geiger Estilla, Anna-Sofia Bonino és Minya Flóra pedig Vivaldi La Follia c. művének igényes tolmácsolásával gazdagította.
Jövőre szeretettel várjuk azok jelentkezését is a zenei táborba, akik ezen a nyáron valamilyen oknál fogva nem voltak velünk. Bátorításul elmondhatjuk, hogy a mű betanulása és előadása során megannyi közös lelki élményben, közös felfedezésben volt részünk.
A zenei táborosok számára a legfontosabb cél Isten megdicsőítése, önkifejezési eszközként használva a zenét hitünk, belső meggyőződésünk megismertetésére. Nagyon hálásak vagyunk közösségünk tagjainak, hogy ebben maximálisan támogatnak bennünket, s isteni segítséggel újabb és újabb távlatok nyílnak előttünk.
Soli Deo gloria! Egyedül Istené a dicsőség!
Tóth Judit, Vigh Ágnes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése