2018. okt. 29.

19. szám – Gyermeknevelés 1. rész – A Bizonyságtételeket olvasva

A Bizonyságtételeket olvasva
Gyermeknevelés 1. rész 
Mielőtt az önző akarat megerősödik 
Kevés szülő kezdi el idejében engedelmességre tanítani gyermekeit. Általában két-három éves korig hagyják őket, s tartózkodnak a fegyelmezéstől, mert azt gondolják, hogy ehhez még túl kicsik a gyerekek. Ám ez idő alatt az önzés megerősödik a kis lényben, s minden egyes nap csak nehezíti a szülők feladatát, hogy győzzenek a gyermek irányításában. A gyermek már nagyon korán megérti, amit világosan és egyszerűen mondanak neki, s kedves, józan irányítás alatt meg lehet tanítani az engedelmességre. Az anyának nem szabad megengednie, hogy vele szemben akár csak egyetlen esetben is fölénybe kerüljön a gyermek. A tekintélyt megőrizve nem lesz szükség túlzott szigorra. A határozott, szilárd kéz és a szeretetről biztosító kedvesség célt fog érni. Ám hagyjuk csak az önzést, indulatosságot és akaratosságot fékezetlenül a gyermek életének első három évében, bizony nehéz lesz utána alávetni az üdvös fegyelemnek! Hajlamai romlottá válnak – csak saját akaratának követésében talál örömet, és a szülői tekintély utálatos lesz számára. Ezek a gonosz hajlamok egyre csak növekednek, egészen a felnőttkorig, amikorra az önzés és az önfegyelem hiánya tetőpontra hág, s kiszolgáltatja őt a földünkön tomboló gonosz hatalomnak. (Pacific Health Journal, 1890. ápr.; Gyermeknevelés c. könyv. IV. – Legfontosabb lecke: Az engedelmesség; 11. A tanítás kezdete: a csecsemőkor c. fej.) 
• 
Sokan tehát kényeztetik gyermekeiket, ugyanakkor mások az ellenkező végletbe esnek, és vasvesszővel próbálnak fegyelmezni. Sem az egyik, sem a másik módszer nem követi a bibliai utasításokat, s mindkettő félelmetes munkát végez. A szülőknek számot kell majd adniuk az ítéletkor arról, miként formálták gyermekeik jellemét. Az örökkévalóságban tárul csak fel annak a munkának az eredménye, amelyet ebben az életben végeztünk. (Bizonyságtételek, IV., 368–369. o.; i. m., VIII. – A legfőbb feladat a jellemépítés; 34. A jellem megromlásához vezető utak c. fej.) 
• 
Az akarat minden erejére szüksége van az embernek, feltéve, hogy az megfelelően irányított. Bölcsen és óvatosan kezeljétek, mint egy szent és drága kincset! Vigyázzatok, nehogy darabokra törjétek, hanem inkább formáljátok és alakítsátok türelmesen, elvek és igaz példák segítségével, mindaddig, amíg a gyermek megbízható felnőtté válik. (Tanácsok szülőknek, 116. o.; i. m., IX. A jellemépítés alapjai; 39. Az akarat fontos tényező a siker elérésében c. fej.) 
• 

Szelíden, de állhatatos erőfeszítéssel kell megalapozni ezt a szokást, így nagymértékben megakadályozható az összeütközés az akarat és a tekintély között. Az ilyen összeütközések sokszor ébresztenek a fiatalok szívében elidegenedést és elkeseredettséget a szülők és tanárok iránt, s ellenállást váltanak ki mindennemű tekintéllyel szemben, legyen az emberi vagy isteni. (Tanácsok szülőknek, 110–111. o.; i. m., IV. Legfontosabb lecke: Az engedelmesség; 12. Váljék szokássá az engedelmesség! c. fej.) 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése