21. szám – Uchee Pines-ban jártunk

Uchee Pines-ban jártunk 

Aki figyelemmel követi közösségünk egészségügyi munkáját, annak ismerősen csenghet a Uchee Pines (ejtsd: jucsi pájnsz) név. A közösségünk által támogatott, illetve a Vajdaságért Alapítvány által fenntartott és működtetett Eleki Életmódközpont 2010-ben kezdte meg működését a Uchee Pines-i minta alapján. Somogyi Lehel, az életmódközpont vezetője 2006-tól 2008-ig Uchee Pinesban tanult és dolgozott, majd onnan hazatérve követte Isten útmutatásait egy hazai intézmény létrehozásához. Az intézmény 2012 óta önálló épületben, folyamatosan fejlődve, tizenegy munkatárssal és számos önkéntes, alkalmi segítővel végzi munkáját.

2018 nyarán megfogalmazódott bennünk egy vágy: szeretnénk egészségügyi vonalon rendszerezetten ismereteket és gyakorlati tapasztalatokat gyűjteni külföldi forrásokból. Már 2018-ban elvégeztünk egy online főzőtanfolyamot, amely a „Forks over Knives” (Jobb a késnél a villa – film az egészségvédő táplálkozásról és életmódról) csapatának gyakorlati programja az egészséges étrend otthoni megvalósítására. Nagyon hasznosnak és élvezetesnek tartottuk a tanfolyamot, melynek eredményeként saját életünkben is változásokat vezettünk be, valamint a főzőkörök programjába is beépítettük a tanultakat. 

Immáron némi tapasztalattal az online tanfolyamokról, úgy láttuk, hogy ez az oktatási forma egészen jól beilleszthető rohanó hétköznapjainkba. Benkovics Péter két évvel korábbi élménybeszámolója alapján elindultunk a Uchee Pines-i nyomon, majd némi adminisztratív vargabetű után végül 2019 januárjában belekezdtünk az egyéves „Egészségügyi misszionárius” tanfolyamba. 

A tematika két szálon fut:

1. Egészségügyi ismeretek és gyakorlat (pl. fiziológia, táplálkozás, pszichés egészség, egészségügyi rendezvényszervezés, hidroterápia, masszázs);
2. Lelki tudomány (pl. A nagy orvos lábnyomán, keresztény otthon, keresztény vezetés, keresztény élet, Dániel könyve, az utolsó napok eseményei, a megváltás terve, személyes evangelizáció, szentélytan, önfinanszírozó munka). A program részeként javasoltan szerepel egy egyhetes helyszíni, gyakorlati tanfolyam is. így kerültünk az Egyesült Államokba, az alabamai Uchee Pinesba márciusban. 

Tizennégy óra alatt jutottunk el Budapestről Atlantába, majd onnan másfél óra alatt Columbusba, ahol már csak egy órát vártunk utazásunk befejező szakaszára, a Uchee Pinesig tartó húszperces autózásra.

21. szám – Gyermeknevelés 3. A fegyelmezésről – Bizonyságtételeket olvasva rovat

Gyermeknevelés 3. rész 

A fegyelmezésről

„Kevesen tulajdonítanak jelentőséget a szelíd, de határozott nevelési módszer jó hatásának – akár már a csecsemőgondozásban is. Az ingerlékeny anya vagy gondozónő ingerültté teszi a karjaiban lévő gyermeket, míg a szelíd bánásmód lecsendesíti a kicsi nyugtalanságát...

A szülők szigorúak és mérgesek, és ingerült beszédükkel haragot gerjesztenek gyermekeikben is. Szegény gyerekek átveszik tőlük ezt a lelkületet, és a szülők képtelenek segíteni rajtuk, mert ők voltak a baj okozói. Néha úgy tűnik, hogy minden rosszul megy, a levegő telve van ingerültséggel, és mindenki boldogtalan. A szülők vádló szemrehányásokat tesznek gyermekeiknek, amiért engedetlenek, s a világ legrosszabb gyerekeinek nevezik őket, miközben ők maguk minden zavar okai...

Gyermekeiteket mindig szeretettel utasítsátok rendre. Ne engedjétek, hogy addig csináljanak valamit, amíg fel nem bosszantanak, s akkor megbüntethetitek őket! Az ilyen rendreutasítás, ahelyett, hogy orvosolná, csak fokozza a rosszat. Egy rosszalkodó gyerek felé kinyilvánított indulat csak olaj a tűzre, s a legrosszabb érzelmeket hívja életre benne – úgy érzi, nem szeretik, nem törődnek vele… Vigyázzatok, hogy ne emeljétek fel hangotokat, ne veszítsétek el legkisebb mértékben sem az önuralmatokat! Egy szülő, aki a gyermek megrovása közben indulatnak ad helyet, hibásabb, mint a gyermeke…

21. szám – A Didakhé tanúskodik a szombatról, a felnőttkeresztségről és az egyházi szolgálattevők választásáról

A Didakhé tanúskodik a szombatról, a felnőttkeresztségről és az egyházi szolgálattevők választásáról

A Didakhé jelentése „tanítás”. Ez egy olyan iratnak a címe, amely a katolikus „szenthagyomány” része, sőt annak is az egyik legkorábbi forrása. 
Mi, akik a „sola Scriptura”, egyedül a Szentírás elvét következetesen valljuk, nem tekintjük a hagyományt a hit mércéjének, sem a kinyilatkoztatás forrásának, mégis, ez a korai, nem sugalmazott irat több mint érdekesség, és felkeltheti az érdeklődést a Biblia igazságai iránt az „egyedül az Írás” elvét nem vallók számára is.

Philotheosz Brüenniosz, az
egyháztörténeti lelet felfedezője

Keletkezésének ideje, helye és az irat jelentősége

Valószínűleg „150 előtt keletkezett, de már az apostoli kor lezáródása után... legvalószínűbb, hogy a 2. század második negyedéből való, keletkezési helyéül pedig a legtöbb kutató Szíriát jelöli meg.”1 

A Didakhé 16 rövid fejezetből áll, és 10-11 nyomtatott oldalon elfér annak egész terjedelme. Hosszabb címe A tizenkét apostol tanítása, alcíme pedig: Az Úr tanítása a tizenkét apostol által a nemzeteknek. Philotheosz Brüenniosz nikomédiai metropolita jeruzsálemi zarándoklata alatt találta meg ezt a kis iratot, 1873-ban. A Szent István Társulat kiadásában a hozzá fűzött kommentár így foglalja össze az irat tartalmát: „A Didakhé a második század egyházának szertartásait és a közösségi élet szabályait rögzíti, olyan szövegemlék, amely a keresztség és az eucharisztia2 megtartásának rendjét foglalja össze, és ezeknek kapcsán beszél az imádságról, a böjti fegyelemről, a próféták és a vándortanítók szerepéről.”3

„A keresztény ókor igen nagyra értékelte a Didakhét, a későbbi liturgikus és egyházfegyelmi iratokhoz alapul szolgált, több egyházban4  a kezdeti korokban kánoni könyvnek tartották, de Euszebiosz,5  jelentősége elismerése mellett, az apokrifok közé sorolta... Megtalálása kétségtelen a 19. század legjelentősebb felfedezése.”6

21. szám – Az „igaz vallás” meghatározása Jézus tanításában – Kitekintő rovat

Rembrandt: Krisztus-fej (1648–1656 között)

Elhangzott a Wesley János Lelkészképző Főiskola konferenciáján (2017. május 1.), és megjelent „Az igaz vallás” című kötetben (kiadó: Wesley János Lelkészképző Főiskola, Budapest, 2018).

Bevezetés

Az „igaz vallás” cím hallatán azonnal seregnyi kérdés rajzik agyunkban, és mások fejében is: Mit értsünk az igaz vallás fogalmán? Valamely vallást vagy keresztény felekezetet, és ugyan melyiket? Egyáltalán létezik olyan, hogy igaz vallás? Továbbá, ha van igaz vallás, akkor van hamis is? Létezik valamilyen objektív mérce a különbségtételhez? Korszerű-e egyáltalán igaz vallásról beszélni a tolerancia és az ökumenizmus korában?

A berlini Humboldt Egyetem evangélikus teológiai karának professzora, Klaus-Peter Jörns jellegzetesen mai felfogást terjeszt elő „Ha a kereszténység hiteles, akar lenni...” c. cikkében. (Így is hangozhatna a cím: „Ha a kereszténység igaz vallás akar lenni...”)

„Ha a kereszténység hiteles akar lenni, a kinyilatkoztatásnak – mint Isten önközlésének – fogalmát többé nem vonatkoztatja kizárólag a Bibliában dokumentált zsidó–keresztény emléknyomra. Más vallások esetében is elismeri, hogy Isten valódi önközléseit észlelték és észlelik, még ha e vallások a keresztény önértelmezésnek mint vallásnak nem felelnek is meg. Nem cáfolható az a pozitív föltevés, hogy Isten nemcsak a kereszténységet akarta, hanem a többi vallást is. Ezért a kereszténységnek, ha hiteles, több mondanialója van más vallások számára annál, minthogy a létezésük fölött sajnálkozik. Mivel a zsidók és a keresztények előtt és mellett más vallások is voltak és vannak, az Isten Isten voltába és egységébe vetett hit pozitív kijelentéseket kíván meg a vallások és kultúrák sokszínűségéről.”1