2. szám - Növekedjetek a kegyelemben! - Hit általi megigazulás rovat

Hit általi megigazulás

Növekedjetek a kegyelemben!

Péter apostol második levelének búcsúgondolataira nem szoktunk különösebb figyelmet fordítani. Hamar átsiklunk felettük, vagy tán el sem olvassuk e kissé rejtőzködő mondat szavait. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, ezek csupán egy levél végére illesztett udvarias, általánosan használt, kegyes szófordulatok. Pedig, ha jól meggondoljuk, ebben az egyetlen tanácsban egész keresztény életünk lényegét, „eredményességének” foglalatát ismerhetjük fel: „Hanem növekedjetek a kegyelemben, és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében.” (2 Pt 3,18)

Nem csak a természet világában törvényszerű a növekedés, annak hívő életünk legfontosabb részévé is kell válnia. Ahogy fizikailag minden élőlénynek az elengedhetetlenül szükséges tápanyagok szolgáltatják a növekedéséhez szükséges feltételeket, úgy nekünk a kegyelem és Jézus Krisztus megismerése jelentheti a megfelelő táptalajt lelki fejődésünkhöz. Ugyanakkor a kegyelmet csak Jézus Krisztus által ismerhetjük meg, általa válhatunk annak részesévé – teszi nyilvánvalóvá az apostol. Miként válhat ez valósággá az életünkben? Mit jelent ez a gyakorlatban? Erre keressük a válaszokat.

Növekedés és küzdelem

 Ismeretes, hogy Pál apostol Jézust állítja a Zsidókhoz írt levélben a hívő ember elé, mint hitünk Fejedelmét és bevégezőjét (12,2). Az újabb fordítások mindezt a hit „elkezdőjeként és bevégzőjeként” adják vissza, a Fejedelem helyén azonban a görög szöveg az ἀρχηγός - archēgos szót használja, ami olyan fejedelmet, vezetőt jelent, aki másokat is magával ragad, cselekvésre indít. A klasszikus görög nyelvben a hősöket, a nagyobb hadseregek vezetőit illették ezzel a kifejezéssel. Jézus tehát, mint az első a seregben, hős vezérként jelenik meg ebben az igeszakaszban. Úgy próbálja átvezetni követőit, katonáit az előttük lévő küzdőtéren (12,1), mint aki elsőként nézett szembe a veszélyekkel, akadályokkal és próbákkal. Mivel Jézus „mindenben megkísértetett, hozzánk hasonlóan”, és nem bukott el a kísértés harcmezején, úgy nekünk is segítséget, győzelmet tud adni „alkalmas időben” (Zsid 4,15–16). Mindehhez viszont Jézusnak is növekednie kellett a kegyelemben, azaz gyakorolnia kellett a mennyei Atyában való bizalmat, és a neki való átadást. 

2. szám - Könnyű keresztény zene? 1. rész - Kitekintő rovat

Kitekintő

Könnyű keresztény zene  - I. rész 

Mottó: ”Az egyházzene tükröt tart elénk, az a kérdés, hogy bele merünk-e nézni.”

(Karasszon Dezső) 

Régebben – jazz-zenész koromban – barátaimmal gúnyosan nevettünk a könnyed, érzelgős, szentimentális amerikai („hollywoodi”) dalokon, de jó pénzért, persze, elvállaltuk a szakmailag limonádénak és „cikinek” mondható melódiák „lekísérését”. Aztán alig vártuk, hogy vége legyen az ilyen komolytalan, méltatlan fellépéseknek („hakniknak”), s a gázsinkat felvéve gyorsan elfelejtettük az estét… Ezek után mit mondhatunk, ha ma azt halljuk, hogy ugyanazok az édeskés, érzelmes dallamocskák köszönnek ismét vissza, csak vallásos köntösben?

A hazai keresztény könnyűzene (a dicsőítő csoportok) egyik jeles személyisége így nyilatkozott erről: „Ez a zene [a keresztény popzene] önmagában nem minden esetben képvisel maradandó értéket, legfőbb erénye, hogy az örökkévalóságnak szól, amennyiben képes megérinteni az emberek lelkét, szívét.”

„Nem képvisel maradandó értéket”, de „az örökkévalóságnak szól”? Furcsa és különös párosítás… De hogyan jutottunk idáig? Úgy hiszem érdemes elgondolkodnunk közösen ezen a kérdésen.

„Dicsőséget emberektől nem nyerek”

Amikor úgy tíz-tizenkét évvel ezelőtt először találkoztam ezzel a kijelentéssel, megdöbbentem.  „Hogy lehet ilyet mondani?” – csattantam fel akkor értetlenül, mert addigi életem során én vagy másokat dicsőítettem („sztárokat majmoltam”), vagy a magam dicsőségét kerestem. Évekkel később aztán jobban megismertem azt a Valakit, aki ezt kinyilatkoztatta, s rá kellett jönnöm, hogy „az ember szíve bálványgyár” (Kálvin). Ezért is folytatódhat így a fenti gondolatmenet: „Mi módon hihettek ti, akik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek?”

Az önző emberi szív tehát: bálványgyár, sztárgyár, álomgyár… Erősen manipulált (kül)világunk is e „gyáraktól” fertőződik, és sok esetben a dicsőítő énekek szintén ezek hatására torzulnak el, illetve válnak könnyűvé.

Konkrétan mire gondolok? Például az öndicsőítésre, amelyet sokszor vallásos mázzal leöntve árulnak, valamint a giccses zenei hamisítványokra, amelyekben – a valódi érzelmek és a természetes szépség helyett – az álmodozó, szirupos érzelmeskedés, a mesterkéltség játssza a főszerepet, és ahol a szeretet és az igazság szétválasztása folyik. Mindezeket a becsapásokat a mai zenei világban lépten-nyomon tetten érhetjük. De vigyáznunk kell, mert a mélységes, „tiszta forrású” dallamok is könnyűvé válhatnak, ha nem a megfelelő lelkülettel, zeneiséggel énekeljük őket. Ezért nagyon fontos keresnünk a tiszta Isten-dicsőítés eredetét és célját. 

„Menjetek be az ő kapuin hálaadással”

Az emberek „nem ápolják szívükben a hálát” – olvasom egy régi könyv megsárgult lapjain. Úgy látszik hát, a hálaadásból az elmúlt korokban is hiány volt, pedig a valódi örömteli dicsőítésnek – ahogy ezt később is láthatjuk majd – ez a legfőbb forrása. 

Hogyan is fejezte ezt ki egy, a gondok és súlyos feladatok sokaságával együtt élő ember, Mózes a 90. zsoltárban: „Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi időnkben.”

2. szám - Növekedés a Krisztus teljességéig - Bizonyságtételeket olvasva

Növekedés a Krisztus teljességéig

Felteheted a kérdést: De hogyan maradhatok Krisztusban? Ugyanúgy, ahogy Őt először elfogadtad. „Amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok Őbenne.” (Kol 2,6) „Az igaz ember hitből él.” (Zsid 10,38)

Hit által lettél Krisztusé, és hit által kell növekedned is Őbenne. Hit által kell adnod és elfogadnod. Mindent oda kell adnod: szívet, akaratot, szolgálatot. Szánd oda magadat neki, határozd el, hogy minden kívánalmának engedelmeskedni fogsz. Hasonlóképpen kell mindent venned: Krisztust, aki minden áldás teljessége. A szívedbe kell fogadnod Őt, hogy benned lakozzék, erőd, igazságod és örökkévaló segítőd legyen – erőt adjon néked az engedelmességhez.

Szenteld oda magad Istennek reggelenként! Mindig ez legyen a legelső dolgod. Így szólj Istenhez imádságodban: „Vonj magadhoz engem, Uram, úgy, mint aki egészen a tiéd! Összes tervemet lábadhoz teszem. Használj fel engem a mai napon szolgálatodra. Lakozzál bennem, kérlek, hogy minden munkámat Tebenned végezzem!”

Naponkénti feladatunk legyen ezt tenni!

Minden reggel szenteld oda magad Istennek arra a napra! Rendeld alá összes tervedet akaratának, készen arra, hogy megvalósítsd vagy feladd őket, amint gondviselése irányít majd. Így nap mint nap Isten kezébe helyezheted az életedet, Ő pedig mind jobban és jobban átformál téged Krisztus hasonlatosságára.

A Krisztusban elrejtett élet: nyugodt élet. Nem jellemzik szélsőséges érzelmek, viszont bensőséges, békés bizalom igen. Reménységed nem magadban, hanem Krisztusban van. Gyengeséged az Ő erejével, tudatlanságod bölcsességével, esendőséged az Ő örök értelmével egyesül. Nem magadra kell tehát nézned, ne az éned foglalja le gondolataidat, hanem tekints Krisztusra. Gondolataid az Ő szereteténél, jellemének szépségénél és tökéletességénél időzzenek. Krisztus önmegtagadó élete, megaláztatása, szentsége, egyszerűsége és páratlan szeretete – ezek legyenek a lélek elmélkedésének tárgyai. Csak ha Őt szeretjük, példáját követjük, és ha teljes egészében tőle függünk, alakulhatunk át képmására.

Amikor gondolataink a saját énünknél időznek, eltávolodunk Krisztustól, az erő és az élet forrásától. Éppen ezért Sátán erőfeszítései állandóan arra irányulnak, hogy elfordítsa figyelmünket a Megváltóról, és így megakadályozza, hogy lelkünk egységbe és közösségbe forrjon Krisztussal. Minduntalan arra törekszik, hogy a világ élvezetei, az élet gondjai, viszontagságai és szomorúságai, továbbá mások hibái, vagy éppen a saját hibáink és tökéletlenségeink – ezek bármelyike, vagy együttesen — eltereljék gondolatainkat. Ne hagyjuk félrevezettetni magunkat e cselfogások által!

Sokan, akik pedig valóban lelkiismeretesek, és tényleg Istennek tetsző életet akarnak élni, túl sokat foglalkoznak a saját hibáikkal és gyengeségeikkel. Az ellenség azt reméli, hogy ezzel eltávolítja őket Krisztustól, és győzelmet arat felettük. Ne helyezzük énünket a középpontba, ne adjuk át magunkat az aggodalmaskodásnak és a szorongó félelemnek, még amiatt sem, hogy vajon üdvözülni fogunk-e. Mindez csak arra jó, hogy elfordítsa lelkünket attól a valakitől, Aki az erőnk forrása. Bízzuk lelkünk megtartását Istenre, bízzunk Benne teljesen!

Beszéljetek és gondolkodjatok Jézusról! Tűnjék el énetek Őbenne! Vessetek el minden kételyt, űzzetek el minden félelmet! Mondjátok ezt Pál apostollal együtt: „Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus, amely életet pedig e testben élek, az Isten fiában való hit által élem, Aki szeretett engem, és önmagát adta érettem.” (Gal 2,20)

Nyugodjatok meg Istenben! Ő meg tudja őrizni azt, amit rábíztatok. Ha Őreá hagyatkoztok, diadalmas győzelemre segít benneteket azáltal, Aki szeretett titeket.

(Ellen G. White: Krisztushoz vezető lépések,
Növekedés a „Krisztus teljességéig” c. fejezet.
BIK Kiadó, Bp., 2000, 60–63. o.)

2. szám - Igaz gondolatok - Spurgeon, Fejtő Ferenc, Pascal, Weöres Sándor

Igaz gondolatok

Idézetek

„Isten sohasem küldött olyan embert, aki nem háborgatta az emberek lelkiismeretét.” 

„Mindig tartsatok ki amellett, hogy a hitvallásotoknak kell alkalmazkodnia a Bibliához, és nem a Bibliának a hitvallásotokhoz!” 

Charles H. Spurgeon

„Sokszor óriási a különbség az általunk érzékelt valóság és az igazság között... Mai írásaimban szókimondó vagyok, ám ahhoz, hogy ezt megtehessem, be kellett bizonyítanom, hogy minden mondatomat alá tudom támasztani tényeken alapuló érvekkel... Azon igyekeztem, hogy ne csak megértsem a világot, hanem magamat is megértessem.”

Fejtő Ferenc (2008 márciusa – Átéltem egy évszázadot.
Utolsó interjúk Fejtő Ferenccel, Scolar Kiadó, Bp., 2013)

„Ha nem ismerjük el, hogy telve vagyunk kevélységgel, nagyravágyással, érzékiséggel, gyarlósággal, nyomorúsággal és igazságtalansággal, nagyon vakok vagyunk. Ha pedig valaki felismeri ugyan, de mégsem óhajt megszabadulni tőle, mit mondhatunk az ilyen emberről...? Mi egyebet érezhetünk tehát e vallással szemben, amelyik ilyen jól ismeri az emberek gyengeségeit, mint tiszteletet, és nem kell-e vágyakoznunk annak a vallásnak az igazságára, amelyik ily kívánatos orvosságokat ígér e gyengeségek ellen?”

Blaise Pascal: Gondolatok, 450. töredék

„Az ember tehát merő alakoskodás, hazugság és képmutatás, mind önmagával, mind másokkal szemben. Nem akarja, hogy szemébe mondják az igazságot, és ő is óvakodik másoknak megmondani; és mindezek az igazságtól meg a józan észtől oly idegen hajlamok természettől fogva benne gyökereznek a szívében.”

Blaise Pascal: Gondolatok, a 100. töredékből

A hibák javításáról

„Mások hibáján csak akkor próbálj javítani, ha e hibát jól látod, anélkül, hogy számodra visszataszító volna: s ha biztosan tudod, hogy beavatkozásod nem tolakodás, és nem reménytelen kísérlet.”

Isten

„Akit veled Istenként elhitettek, cifrára mázolt, otromba fabálvány, más dolga sincs, mint szentül álldogálván lesni, hogy tőle miket kéregetnek. Ő más! több! nincs rá szavam, csak dalom.”

Weöres Sándor

(Füveskönyv, Helikon, Bp., 2013, 16., 49. o.)

2. szám - A Szentlélekről - Bizonyságtételeket olvasva

A Bizonyságtételeket olvasva

A Szentlélek…

  

… nem érzelem vagy elragadtatás

„Annak okáért, mivelhogy ilyen szolgálatban vagyunk, amint a kegyelmet nyertük, nem csüggedünk el; hanem lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint akik nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg az Isten igéjét, de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt.” (2Kor 4,1–2) 

Testvéreim, a Szentlélek kitöltésével kapcsolatban a tévedés veszélye fenyegeti sorainkat. Sokan gondolják, hogy egy érzelem vagy elragadtatás bizonyítja a Szentlélek jelenlétét. Fennáll annak a veszélye, hogy az igazi érzéseket nem értjük meg, és Krisztus szavai – „tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek” (Mt 28,20) – elveszítik jelentőségüket. Veszélyeztet ugyanakkor az is, hogy egyedi tévelygések és babonával szőtt elképzelések kerülnek az írások helyébe. Mondd meg népünknek, ne igyekezzenek előhozni olyan dolgokat, amelyeket az Ige nem nyilatkoztat ki. Maradjatok minél közelebb Krisztushoz! Jussanak eszetekbe az Ő szavai: „Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig!” (20. vers) 

Velünk van, amikor az Ószövetségben és az Újszövetségben kijelentett szavait szóljuk. Aki az Újszövetségben kijelentette parancsolatait, az ugyanaz, aki az Ószövetségben leírt rendeléseket adta. Az Ó- és az Újszövetség egyaránt megszentelt, mert mindkettő Krisztus szavait tartalmazza. Minden kapcsolat a menny és a föld között Ádám bűnbeesése óta Krisztus által történt. Aki hisz az Újszövetség, valamint az Ószövetség utasításaiban, és megcselekszi mindazt, amit Krisztus bennük parancsolt, mindenkor maga mellett tudhatja Megváltóját. 

(The Kress Collection, 126. oldal)

Az apostolok és a próféták, valamint a régi idők szent emberei jellemüket nem csodákkal tökéletesítették, vagy valami csodás és szokatlan megnyilvánulás által; de egyedül Krisztus igazságában bízva használták Istentől kapott képességeiket. Mindazok, akik hasonló eszközöket használnak, hasonló eredményt fognak elérni.

(General Conference Bulletin, 1900. július 1.) 

Sátán szeretné, ha Isten törvényének mindegyik megrontója magát szentnek vallaná. Ezt teszi ő maga is. Neki elég, ha az emberek hitüket mesterkélt tanításokra és vallásos lelkesedésre alapozzák, mert az ilyen személyeket nagy haszonnal használhatja fel a lelkek megtévesztésére.

 (Evangelism, 597. oldal)

… sem izgatottság, sem feltűnést keltés

„Mindenben tenmagadat adván példaképül a jó cselekedetekben; a tudományban romlatlanságot, méltóságot mutatván, egészséges, feddhetetlen beszédet; hogy az ellenfél megszégyenüljön, semmi gonoszt sem tudván rólatok mondani.” (Tit 2,7–8) 

Az Úr munkát bízott rád, amit el kell végezned, és ha hallgatsz szavára, nem ülhetsz a sötétben. A Megváltó ezt mondja: „Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem.” (Jn 10,27) „Idegent pedig nem követnek… mert nem ismerik az idegenek hangját.” (5. vers) 

Biztos vagyok benne, hogy az Úr megmutatja neked engesztelő munkájának tökéletességét és teljességét, hogy szívedet a szeretet és a hála töltse be, és hogy feltárhasd mások számára azt, amit neked naponként feltár az Úr. A szívbe vésett Krisztus-kép a jellemben tükröződik, meglátszik nap mint nap a gyakorlati életben, mert mi egy személyes Megváltót képviselünk. 

A Szentlélek mindenkinek meg van ígérve, aki csak igényt tart rá. Amikor az Írásokat kutatod, a Szentlélek melletted van, és Jézus Krisztust személyesíti meg. Az igazság egy élő elv, mely drága tisztasággal világítja meg az értelmet, és azután, oh igen, azután jön el az idő az élő Krisztusról beszélni. „Mert Isten munkatársai vagyunk…” (1Kor 3,9) Krisztus a samáriai asszonynak azt mondta: „Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki ezt mondja néked: Adj innom!, te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet… örök életre buzgó víznek kútfeje…” (Jn 4,10.14) 

Akiknek szívében a Szentlélek megnyitotta Krisztus evangéliumának forrását, azok fényt, vigasztalást és reményt nyújtanak az igazságra szomjazó szíveknek. Nem izgatottságot akarunk előidézni, hanem mély, őszinte beismerést, hogy akik hallják ezt, kemény munkát végezzenek, valódi, egészséges, eredeti munkát, mely tartós, akár az örökkévalóság. Nem izgalomra éhezünk, a feltűnést keltésre; minél kevesebb van ezekből, annál jobb. Az Írások feletti csendes, nyugodt elmélkedés drága és gyümölcsöző. Itt van a siker titka: az élő, személyes Megváltóról egyszerű és őszinte módon úgy prédikálni, hogy az emberek képesek legyenek hit által megkapaszkodni az élet Igéjének erejében. 

(The Paulson Collection, 101–102. oldal)

2. szám - Az igazságról - Az Ige mellett rovat

Az Ige mellett

“Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, 

amely Istennek szájából származik” 

Máté 4:4, Lukács 4:4 (vö.: V. Móz. 8:3)

Az igazságról

Az igazsághoz való ragaszkodást sokan becsülik le, vagy illetik elszántan éles bírálattal még a magukat hívőknek vallók között is. Merev fanatizmussal, szeretetet nélkülöző hősködéssel azonosítják ezt a magatartást. Úgy vélik, a kereszténység lényege a szeretet, ennek kell alávetni az igazság képviseletét is. Hiszen az Írás is így tanít: „Minden dolgotok szeretettel menjen végbe”, és „szeretettel szolgáljatok egymásnak”. (1Kor 16,14; Gal 5,13/b)

Hogy a szeretettel kezdjük érvelésünket, tudnunk kell, hogy a Biblia nem megkülönböztetés nélküli, „egyetlen” szeretetről beszél. Sok ember a szeretetet magától értődő valóságnak tartja, ami egyszerűen van, ha van, jön, ha jön, tanulni nem is szükséges, magától terem, mint fűszál a réten. A Biblia azonban kétféle szeretetet említ. Beszél az önszerető, önigazoló ember „szeretetéről”, az emberi szeretetről, amelyet a „reggeli felhőhöz és a korán múló harmathoz” hasonlít (Hós 6,4). Ez a valóságban az igazi, isteni szeretetnek – amely „soha el nem fogy” (1Kor 13,8) – csupán a látszata, esetleg gyönge utánzata. Az ember azért nem képes igazán szeretni a maga erejéből, mert az önző emberi természet nem képes hiteles szeretetet előállítani. Az emberi szeretet becsapás és önbecsapás egyszerre. „Adhat-e tisztát a tisztátalan?” (Jób 14,4)

Az isteni szeretet egészen más, mint az emberi. De a földi életben ez csak annak válik nyilvánvalóvá, aki életét Isten Igéje szerint akarja élni. Aki nem múlékony örömforrásokat, gyorsan elmúló szeretetet keres. Az az „igaz ember”, aki „hitből él” (Hab 2,4; Rm 1,17), a szeretetet isteni mivoltában szeretné magában hordozni, és elfogadja az ehhez vezető út törvényszerű lépéseit.

Most a kiindulópont: mindnyájunknak meg kell tanulnunk igazán szeretni. Az ehhez vezető utat többször is leírja a Biblia. Az egyik legrövidebb megfogalmazást idézzük: „De te, ó, Istennek embere ... kövessed az igazságot, az istenfélelmet, a hitet, a szeretetet, a békességes tűrést, a szelídséget.” (1Tim 6,11)

Ez az ige matematikai pontossággal leírja, milyen út vezet a valódi, isteni szeretethez. Ennek az útnak a legelején az „igazság” áll. Isten világrendjében nincs szeretet igazság nélkül. Ha valaki nem tanulja meg az igazságosságot, soha nem fogja megtudni, mi is a szeretet. Ha igaz az állítás, hogy „minden igazságtalanság bűn” (1Jn 5,17), akkor az is igaz, hogy minden igazságos szó és cselekedet a szeretet jelenlétét árulja el.

Az igazság szeretetét kell befogadnunk az üdvösségre (2Thess 2,10), de úgy követni az igazságot, hogy azt az istenfélelem táplálja, erősítse a mindennapokban. Aki az igazság istenfélő gyakorlatát éli, abban erősödik, épül a „hit”. És csak ezután, ilyen előzmények gyakorlásával születik meg és izmosodik tovább a valódi „szeretet”, melyet abból mérhetünk le, hogy valóban él-e bennünk, hogy „türelemmel” és „szelídséggel” viszonyulunk-e másokhoz vagy a konfliktusokhoz. A szeretet csúcsához tehát ilyen út vezet – a Biblia szerint.

Mivel az igazság(osság) és a szeretet szétbonthatatlan, a hegy másik oldalára is vessünk egy pillantást, egy jól ismert ige segítségével: „... az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva növekedjünk abban, aki a fej, a Krisztusban.” (Eféz 4,15) Ha az igazságot nem szeretettel képviseljük, ennek legfőbb oka az igazság erőtelen volta az életünkben. Az igazság megerősödése mindig a szeretet megerősödését vonja maga után.

Akkor vagyunk igazságosak, ha szeretünk, de akkor szeretünk, ha igazságosak vagyunk. A majomszeretet nem szeretet. A csak érzelmekből összeeszkábált szeretet gyöngébb, mint a kártyavár. 

Ne engedjük, hogy fiataljaink szeretet és szerelem címén ámítás szerzői vagy kárvallottjai legyenek! Hagyjuk, hogy „Isten maga tanítson meg arra, hogy egymást szeressétek” (1Thess 4,9/b)!

Reisinger János

„Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! Amíg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom. Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem. Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok. 

Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét? Meghallja-e kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá? Vajon gyönyörködhetik-e a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-e mindenkor az Istent? 

Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; amik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el. Íme, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!” 

(Jób 27,5–12)

2. szám - 2013. december - Köszöntő

Örülünk annak, hogy a Kürtszó első száma után sokan jelezték, mennyire várják már az újabb számot.

Az első lapszám köszöntőjében azt írtuk, hogy kiadványunk címe Jel 10,7-re utal. Ehhez most hozzátennénk, hogy utalás a Jóel 2,1-15-ben foglalt felhívásra is: 

„Fújjatok kürtöt a Sionon, mert eljön az Úr napja, mert közel van az! …Fújjátok a kürtöt a Sionon!” 

Sion hegye, amelyre a jeruzsálemi templom épült, a mindenkori ó- és újszövetségi egyház jelképe a Szentírásban (lásd Zsolt 125,1–2; Ésa 2,2; Zsid 12,22–23) 

Jól ismert számunkra a kép: három angyal fújja a kürtöt, mögöttük a földgolyó látható. Ez a jelkép az egész világnak hirdetendő utolsó kegyelmi hívásra, a hármas angyali üzenetre utal, amely a következő szavakkal kezdődik: „Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget, mert eljött az Ő ítéletének órája!” (Jel 14,7) Mielőtt a Szentlélek erejével igazán felhangozhatna ez az üzenet az egész világon, a Sionon, azaz Isten egyházában kell felharsannia a kürtszónak. 

Olvassuk figyelmesen Jóel könyve 2. fejezetét, és megtudjuk, hogy milyen üzenetet kell Isten népe füléhez eljuttatnia a kürtszónak. Néhány kiemelkedő gondolat ebből: 

Olyan hirtelen lep meg minket az Úr napjának elérkezte, 

„mint a hegyekre ráterülő alkonyat” (2. vers).

„Bizony nagy az Úr napja, és igen rettenetes! Ki állhatja ki azt?” (11/b)

„De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint!” (12. vers) „Szenteljetek böjtöt, hirdessetek gyűlést!” (15. vers)

„Sírjanak a papok, az Úr szolgái, és mondják: Légy kegyelmes, óh Uram, a te népedhez, és ne bocsásd szidalomra a te örökségedet!” (17. vers)

Ezeket az üzeneteket szeretnénk megszólaltatni, közvetíteni a Kürtszó egyes számai által. 

A szerkesztők

1. szám - Hit általi megigazulás - Töprengések a megújulásról "Akarsz-e gyógyulni?"

Hit általi megigazulás

„AKARSZ-E GYÓGYULNI?”

Töprengések a megújulásról és életünk megváltozásáról

Az elmúlt negyedévi szombatiskola kapcsán 13 héten keresztül volt alkalmunk a megújulás és a reformáció témaköréről gondolkodunk. Félő, hogy a sok-sok nyári program, a gyakran 40 ℃-ot  közelítő kánikula nem kedvezett az Ige tükrében való elmélyült önvizsgálatnak. Bevallom, magam is csak rövidke szabadságom idején tudtam komolyabban kézbe venni és egészében áttanulmányozni füzetünket, és bizony kezdtem „felserkenni az álomból” De hiszen ez is, ez is, ez is rólam, nekem szól! Akkor vajon miért van az, hogy az oly rég óta várt és sokat emlegetett megújulás és reformáció helyett mintha valami természetfeletti álomkór tartana fogva mindenkit?

Ahogy ezen kezdtem töprengeni, egyszer csak, valahonnan nagyon mélyről, belém hasított a kérdés: „Egyáltalán, akarok-e én megváltozni? Akarok-e teljes szívből „megújulni, megreformálódni”? Igazán szeretnék-e más életet élni? Akarok-e a jól ismert, kicsit már „hozzám nőtt” bűneimből, rossz szokásaimból szabadulni? „Akarsz-e gyógyulni?” – szólított meg újra a kérdés, mint még soha. S ahogy e kérdések lelkem mélyéről kezdtek felbuzogni, a megvilágosodás tiszta pillanatai egyre inkább összekeveredtek a keserű felismeréssel és lelkiismeretfurdalással.

Ha őszinte akarok lenni, be kell valljam, nem mindig vágyódom bűneimtől szabadulni. Amolyan kettős viszony fűz bennünket jellemhibáinkhoz, gyengeségeinkhez. Olykor-olykor zavarnak.  Időnként tán még fájnak is.  De van, hogy „úgy elvagyunk velük”, sőt szeretjük őket, esetleg még ragaszkodunk is egy-kettőhöz.  Bár tudjuk, hogy nem tesznek boldoggá, mégis nehéz lemondani róluk. Harag, neheztelés, indulatosság, irigység, sértődöttség, lustaság, anyagiasság, világiasság, mértéktelenség és a többi...
Közben eszembe jut egy régi, tán húsz évvel ezelőtti prédikáció egyik példája, amelyben az igehirdető egy jól ismert operettslágerrel szemléltette e világhoz való ragaszkodásunkat: „Te rongyos élet, lemondani rólad oly nehéz…!”

„A Biblia szavai szerint Jézus a szív ajtajánál várakozik, és kopogtat. Miért nem lép be? – Mert a bűnök szeretete bezárta a szív ajtaját.” (Ellen G. White I. Szemelvények, I. 300. o.)

1. szám - Figyelmeztetés az eljövendő csalásokra - A Bizonyságtételeket olvasva

A Bizonyságtételeket olvasva

FIGYELMEZTETÉS AZ ELJÖVENDŐ CSALÁSOKRA

"Voltak pedig hamis próféták is a nép között, amiképpen tiköztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és az Urat, aki megváltotta őket, megtagadván, önmagukra hirtelen való veszedelmet hoznak."

(2Pt. 2:1) 

A jövőben csalások egész sorozatával fogunk találkozni, mi pedig szilárd talajt akarunk lábaink alatt érezni. Erős oszlopot akarunk az építményeinknek. Egyetlen szeg sem mozdulhat el az Úr által lefektetett alapból. Az ellenség hamis elméleteket hoz be, mint például a szentély tagadásának tanát. Ez az egyik pont, ahol a hittől való eltávolodás bekövetkezhet. Hol lelhetünk biztonságra, ha nem az Úr által az utóbbi 50 évben adott igazságokban?

Meg akarlak erősíteni benneteket abban, hogy Krisztus él. Közbenjár érettünk és mindenkit meg fog menteni, aki hitben hozzátér és parancsolatainak engedelmeskedik. De ne felejtsd el, Jézus nem akarja, hogy energiádat testvéreid kritizálásával merítsd ki. Törekedj saját lelked üdvösségére! Azt a munkát végezd, amelyet az Úr bízott rád. Oly sok munkát találsz majd, hogy nem lesz kedved másokat kritizálni. A beszéd tálentumát használd segítségnyújtásra és áldásra. Ha az Istentől kapott munkát végzed, üzenetet fogsz átadni, és megérted majd, mit jelent a Lélek által való megszentelődés.

Ne gondold, hogy Sátán nem tesz semmit. Ne gondold, hogy serege tétlenkedik. Ő és ügynökei itt vannak a földön. Fel kell vennünk Isten teljes fegyverzetét. Ha ezt megtettük, kiállhatunk a magasságban uralkodó lelki gonoszság erejével és fejedelemségével szemben. Ha felöltöttük a lelki fegyverzetet, azt tapasztaljuk, hogy az ellenség csapásai nem érnek el bennünket. Isten angyalai körülvesznek bennünket, hogy megvédjenek. Bizonyságom van Istentől, hogy ez így lesz.

Izráel Úr Istenének nevében kérlek titeket, hogy keljetek az Úr segítségére a gonosz hatalma ellen. Ha ezt teszitek, egy erős, segítő, személyes Megváltó lesz oldalatokon. A gondviselés pajzsa véd majd titeket. Isten utat biztosít számotokra, hogy az ellenség sose győzhessen le benneteket.

(Review and Herald, 1905. május 25.)

Az idézet Ellen G. White: A Szentlélek eljő reátok című könyvéből (augusztus 18.) való.

Zichy Mihály: A rombolás géniuszának diadala c. festmény

1. szám - Igaz gondolatok - Newton, Babits, Melashenko

Igaz gondolatok

Idézetek

„Hallgatni a prófétákra, alapvető jellegzetessége az igaz egyháznak ... [A próféták írásai] tartalmazzák Isten és az ő népe között megkötött szövetséget... Amíg Isten népe megtartja a szövetséget, továbbra is a népe marad, azonban, amikor megszegi azt, többé nem az ő népe, vagy az egyháza, és a »Sátán zsinagógájává válnak, akik zsidóknak mondják magukat, holott nem azok« ... És semmilyen földi erőnek nem adatott hatalom, hogy e szövetséget megváltoztassa.”

(Sir Isaac Newton: Észrevételek Dániel próféciáiról és Szt. János Apokalipsziséről; Ford.: Szabó-Nagy Zsuzsanna Z., D7 Kiadó, Bp., 2012, 20-21. o.)

"Csakugyan úgy volna, hogy ami egyik korban a legszentebb igazság, az a másikban, mint ócska limlom, arra való, hogy szemétbe söpörjék? Szó sincs róla: ami egyszer igaz volt, mindig igaz marad. S ha mindenki ellene cselekszik, akkor is igaz marad. Kétszer kettő négy marad akkor is, ha minden táblára ötöt írnak."

Babits Mihály

• Jobb megosztottnak lenni az igazság által, mint egynek lenni a tévelygésben.
• Jobb az igazságot hirdetni, ami előbb megsebez, de aztán meggyógyít, mint a tévelygést hirdetni, ami megvigasztal, de mégis öl.
• Jobb, ha gyűlölnek bennünket az igazságért, mint ha szeretnek a hazugságért.
• Jobb egyedül maradni az igazság képviseletében, mint a tömeggel együtt tévelyegni.
• Jobb végső győzelmet aratni az igazsággal, mint időleges sikereket aratni a hazugsággal.
  
  E. Lonnie Melashenko öt pontja, amely elhangzott a Transzeurópai Divízióhoz tartozó prédikátorok 1995. aug. 28. és szept. 2. között Budapesten tartott értekezletén.
  (Idézi: Adventhírnök 1995/5. sz., 5. o.)

1. szám - A szabadságról - Az Ige mellett rovat

Az Ige mellett

“Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, 

amely Istennek szájából származik”

Mt. 4:4, Lk. 4:4 (vö.: 5Móz. 8:3)

A szabadságról

Ma az emberek az egyik legfőbb értéknek a szabadságot tartják. Ezen sok mindent értenek, de a legtöbben megegyeznek abban, hogy akkor érzik magukat szabadnak, ha azt teszik, amit akarnak, és a jó mellett a rosszat is kipróbálhatják. Más szóval: szabadságnak az akarat szabadságát tartják elsősorban, és akkor beszélnek szabadságról, ha a rosszat is megtehetik. Mindezt végiggondolva arra a meggyőződésre kellene jutnunk, hogy csupán akaratszabadságról beszélhetünk, vagy szabad akaratról, mindezekről legfőképpen. Mintha nem az értelmünkben lennénk a legszabadabbak, illetve a rossznak kellene megköszönnünk, hogy létezésével biztosítja szabadságunkat, vagyis eredeti teremtettségünk folytán nem is lettünk volna szabadok.

Könnyű belátni e közkeletű vélekedés tarthatatlanságát, még akkor is, ha mindezt az emberek nem gondolják végig. Ebben a kérdésben is láthatjuk, mennyire mást tanít a Biblia, mennyire szükségünk van a megtérésre, hogy Isten gondolkodásával összekapcsolódjék a mi gondolkodásunk. Ezért nagyszerűek azok az igék, amelyek a szabadságról beszélve rövid formájukban is fején találják a szöget.

„Minden szabad nékem, de nem minden használ, minden szabad nékem, de nem minden épít” – olvassuk kétszer is Korinthusi I. levélben (a 6. és 10. fejezetekben).

„Akiket a Fiú megszabadít, valósággal szabadok lesznek”; „az igazság szabadokká tesz titeket” –jegyezte le János evangéliuma 8. fejezete Jézus szavait. Ezek a rövid igék halhatatlanok, miként az egész Biblia. Kérdés azonban, hogy értjük-e őket, és legfőképpen az kérdés, hogy a gyakorlatban engedelmeskedünk-e tanításuknak.

Az ember legteljesebb szabadságát a gondolkodásban élvezheti. Mindent végiggondolhatunk, méghozzá anélkül, hogy bárki is a fejünkbe láthatna. Mindent meghányhatunk-vethetnünk magunkban, mielőtt szóra nyitnánk szánkat, vagy cselekvéshez készülődnénk. Az értelem szabadságában áll legnagyobb szabadságunk. Az akarat másodlagos tényező, mely jó esetben azt hajtja végre, amelyre józan ésszel, hittel eljutottunk, és mintegy az értelem készteti, utasítja az akaratot a felismert igazság véghezvitelére.

A rossz megléte nemhogy biztosítaná a szabadságot, de gyakorlása szüntelenül apasztja, sőt szinte meg is semmisítheti. Nem azért vagyunk szabadok, mert a rosszat beengedtük a világba. Nem Sátánnak köszönhetjük szabadságunkat, akit megtévesztő módon Lucifernek is neveznek, mintha ő lenne a fényhozó. Ha Isten nem teremtett volna eleve szabadnak bennünket, a rosszat sem választhattuk volna. A szabadság tehát teremtésbeli ajándékunk, és érte nem a gonoszságnak jár a köszönet.  A hétköznapi életben is gyakorolnunk kell magunkat abban, hogy a a jót tesszük, így szabadságunk egyre inkább erősödik és kiteljesedik, a rossz viszont éppen ellenkezőleg, meggyengíti azt.

A szabadságról tehát nem lehet elvontan, csak magában gondolkozni, a szabadság – miként minden más fő érték, így a szeretet, az igazság is – nem önmagában áll, hanem kölcsönhatásban más életértékekkel. A gyermeknevelésben is tudatosítanunk kell a fiatalokkal, hogy akkor lesznek szabadok és jutnak el önmaguk igazi céljaihoz, ha a jót keresik, ha jót akarnak a másik embernek. Ha maradt bennünk közkeletű tévedés a szabadságról, kérjük Istent, hogy Igéjével tisztítson meg attól.

Reisinger János

1. szám - Elmúlt az idő

ELMÚLT AZ IDŐ

Istennek várakozó népe közeledett ahhoz az időhöz, mikor reménysége teljesülni fog és az Üdvözítő eljövetele által öröme teljes lesz. Azonban az idő ismét letelt Krisztus eljövetelének legkisebb jele nélkül. Keserű csalódást élt át a kicsi nyáj, melynek hite oly erős és reménysége oly nagy volt. Az azonban meglepett bennünket, hogy Isten erejétől és kegyelmétől támogatva nem vesztettük el hitünket.

Az első évek tapasztalatai mégis még nagyobb mértékben ismétlődtek. Sokan lemondtak hitükről. Egyesek, kik nagyon biztosak voltak, oly nagy csorbát szenvedtek büszkeségükben, hogy legszívesebben kimentek volna a világból. Éppúgy perlekedtek Istennel, mint Jónás, és inkább a halált választották, mit az életet. Akik hitüket mások bizonyítékaira és nem a Szentírásra alapozták, azok készek voltak nézetüket megváltoztatni. Ez a második nagy próba, egy értéktelen tömeget hozott a felszínre, mely az advent mozgalomban egy ideig az igazi hívőkkel és komoly munkásokkal együtt úszott.

Csalódtunk, de nem bátortalanodtunk el. Elhatároztuk, hogy nem keseredünk el a kemény próba miatt, mely által az Úr megtisztított a restségtől, mint aranyat az olvasztókemencében. Elhatároztuk, hogy a tisztításnak, melyet Isten szükségesnek tartott, türelmesen alávetjük magunkat, és csendes reménységgel várjuk Üdvözítőnket, hogy megmentsük hű és kipróbált gyermekeit.

Erősen hittük, hogy a meghatározott időről szóló prédikáció Istentől ered. Ez ösztönözte az embereket arra, hogy a Bibliát szorgalmasan kutassák, és oly igazságokat fedezzenek fel, melyeket eddig nem ismertek. Jónást Isten küldte, hogy hirdesse Ninive utcáin, hogy a város negyven nap múlva elpusztul. Isten azonban elfogadta Ninive lakóinak megalázkodását, és meghosszabbította kegyelmi idejüket. Az üzenetet azonban, melyet Jónás hirdetett, az Isten küldte, és Ninive az Ő akarata szerint lett megpróbálva. A világ reménységünket csalásnak tartotta, csalódásunkat pedig a csalásból fakadó tévedésnek. Jóllehet az eseményben csalódtunk, a valóságban a látomást illetőleg nem tévedtünk, noha annak beteljesülése késett.

Azok, akik Jézus eljövetelét várták, vigaszt találtak. Az Írás kutatásánál érdekes ismeretekkel gazdagodtak. Jobban megértették a megváltási tervet. Napról napra újabb szépséget fedeztek fel a Szentírásban, és azt, hogy az egész mily tökéletes összhangban van. Az egyik vers a másikat magyarázza, és az egész Írásban nem található felesleges szó.

Csalódásunk nem volt oly nagy, mint a tanítványoké. Mikor az Ember Fia győztesen bevonult Jeruzsálembe, azt várták, hogy királlyá koronázzák. Mindenünnen összesereglett a nép és kiáltotta: "Hozsánna Dávid Fiának!" Mikor a papok és vezetők kérték Jézust, hogy hallgattassa el tanítványait, kijelentette, hogy ha ezek elhallgatnának, a kövek beszélnének, mert a jövendölésnek be kell teljesednie. Mégis pár nap múlva ugyanezek a tanítványok ott látták szeretett Mesterüket a gúnyolódó farizeusok által megfeszítve, akiről azt hitték, hogy Dávid trónján fog uralkodni. Reményeik szertefoszlottak és a halál sötétsége vette körül őket. Krisztus azonban ígéreteihez hű maradt. Édes volt a vigasz, melyet népének adott az őszintéknek és hűségeseknek juttatott jutalom.

Miller úr és szövetségesei azt hitték, hogy a szenthelynek a Dn. 8,14-ben említett megszentelése vagy megtisztítása a földnek tűz általi megtisztítását jelenti, mielőtt az a szentek lakásául elkészülne. Ez  Krisztus második eljövetelénél teljesedne be, és ezért vártuk ezt az eseményt a 2300 napév végén. Csalódásunk után a Szentírást imával és komoly elmélkedéssel gondosan kutattuk, és egy ideig tartó tétovázás után világosság áradt sötétségünkbe, és a kétely, a tudatlanság eltávolodott tőlünk.

A Dn. 8,14-ben levő jövendölés nem a Föld megtisztítására vonatkozott, hanem most már tisztán láttuk, hogy az a mennyei főpap szolgálatkezdésére vonatkozik, a kibékítés befejezésére, és a nép előkészítésére, hogy Jézus visszajövetele napján megállhasson.

Kürtszó folyóirat

A cikkgyűjtemény címe, a Kürtszó Jelenések 10,7-re utal amely szerint „a hetedik angyal kürtölésének napjaiban elvégeztetik az Isten titka”, azaz diadalmas befejezéséhez érkezik a megváltás terve.

Fogadják szeretettel cikkeinket, látogasság videóoldalunkat!