2013. dec. 16.

2. szám - A Szentlélekről - Bizonyságtételeket olvasva

A Bizonyságtételeket olvasva

A Szentlélek…
  
… nem érzelem vagy elragadtatás

„Annak okáért, mivelhogy ilyen szolgálatban vagyunk, amint a kegyelmet nyertük, nem csüggedünk el; hanem lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint akik nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg az Isten igéjét, de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt.” (2Kor 4,1–2) 

Testvéreim, a Szentlélek kitöltésével kapcsolatban a tévedés veszélye fenyegeti sorainkat. Sokan gondolják, hogy egy érzelem vagy elragadtatás bizonyítja a Szentlélek jelenlétét. Fennáll annak a veszélye, hogy az igazi érzéseket nem értjük meg, és Krisztus szavai – „tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek” (Mt 28,20) – elveszítik jelentőségüket. Veszélyeztet ugyanakkor az is, hogy egyedi tévelygések és babonával szőtt elképzelések kerülnek az írások helyébe. Mondd meg népünknek, ne igyekezzenek előhozni olyan dolgokat, amelyeket az Ige nem nyilatkoztat ki. Maradjatok minél közelebb Krisztushoz! Jussanak eszetekbe az Ő szavai: „Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig!” (20. vers) 
Velünk van, amikor az Ószövetségben és az Újszövetségben kijelentett szavait szóljuk. Aki az Újszövetségben kijelentette parancsolatait, az ugyanaz, aki az Ószövetségben leírt rendeléseket adta. Az Ó- és az Újszövetség egyaránt megszentelt, mert mindkettő Krisztus szavait tartalmazza. Minden kapcsolat a menny és a föld között Ádám bűnbeesése óta Krisztus által történt. Aki hisz az Újszövetség, valamint az Ószövetség utasításaiban, és megcselekszi mindazt, amit Krisztus bennük parancsolt, mindenkor maga mellett tudhatja Megváltóját. 
(The Kress Collection, 126. oldal)

Az apostolok és a próféták, valamint a régi idők szent emberei jellemüket nem csodákkal tökéletesítették, vagy valami csodás és szokatlan megnyilvánulás által; de egyedül Krisztus igazságában bízva használták Istentől kapott képességeiket. Mindazok, akik hasonló eszközöket használnak, hasonló eredményt fognak elérni.
(General Conference Bulletin, 1900. július 1.) 

Sátán szeretné, ha Isten törvényének mindegyik megrontója magát szentnek vallaná. Ezt teszi ő maga is. Neki elég, ha az emberek hitüket mesterkélt tanításokra és vallásos lelkesedésre alapozzák, mert az ilyen személyeket nagy haszonnal használhatja fel a lelkek megtévesztésére.
 (Evangelism, 597. oldal)

… sem izgatottság, sem feltűnést keltés

Mindenben tenmagadat adván példaképül a jó cselekedetekben; a tudományban romlatlanságot, méltóságot mutatván, egészséges, feddhetetlen beszédet; hogy az ellenfél megszégyenüljön, semmi gonoszt sem tudván rólatok mondani.” (Tit 2,7–8) 

Az Úr munkát bízott rád, amit el kell végezned, és ha hallgatsz szavára, nem ülhetsz a sötétben. A Megváltó ezt mondja: „Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem.” (Jn 10,27) „Idegent pedig nem követnek… mert nem ismerik az idegenek hangját.” (5. vers) 
Biztos vagyok benne, hogy az Úr megmutatja neked engesztelő munkájának tökéletességét és teljességét, hogy szívedet a szeretet és a hála töltse be, és hogy feltárhasd mások számára azt, amit neked naponként feltár az Úr. A szívbe vésett Krisztus-kép a jellemben tükröződik, meglátszik nap mint nap a gyakorlati életben, mert mi egy személyes Megváltót képviselünk. 
A Szentlélek mindenkinek meg van ígérve, aki csak igényt tart rá. Amikor az Írásokat kutatod, a Szentlélek melletted van, és Jézus Krisztust személyesíti meg. Az igazság egy élő elv, mely drága tisztasággal világítja meg az értelmet, és azután, oh igen, azután jön el az idő az élő Krisztusról beszélni. „Mert Isten munkatársai vagyunk…” (1Kor 3,9) Krisztus a samáriai asszonynak azt mondta: „Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki ezt mondja néked: Adj innom!, te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet… örök életre buzgó víznek kútfeje…” (Jn 4,10.14) 

Akiknek szívében a Szentlélek megnyitotta Krisztus evangéliumának forrását, azok fényt, vigasztalást és reményt nyújtanak az igazságra szomjazó szíveknek. Nem izgatottságot akarunk előidézni, hanem mély, őszinte beismerést, hogy akik hallják ezt, kemény munkát végezzenek, valódi, egészséges, eredeti munkát, mely tartós, akár az örökkévalóság. Nem izgalomra éhezünk, a feltűnést keltésre; minél kevesebb van ezekből, annál jobb. Az Írások feletti csendes, nyugodt elmélkedés drága és gyümölcsöző. Itt van a siker titka: az élő, személyes Megváltóról egyszerű és őszinte módon úgy prédikálni, hogy az emberek képesek legyenek hit által megkapaszkodni az élet Igéjének erejében. 
(The Paulson Collection, 101–102. oldal)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése