17. szám – Albert Einstein gondolatai

Albert Einstein (1879–1955) Nobel-díjas fizikus, a relativitáselmélet megalkotója

• A tekintély átgondolatlan tisztelete az igazság legnagyobb ellensége.
• Bárki, aki tudományos kutatásba fog, nem kerülheti el azt a meggyőződést, hogy abban, amit mi természettörvénynek nevezünk, valamilyen szellem nyilvánul meg. Mérhetetlenül kiválóbb szellem ez, mint az emberi értelem, s az embernek a maga szerény képességével alázatot kell érezni előtte.
• Eredetileg valóban úgy volt, hogy mérnök leszek, de az a gondolat, hogy a kreativitásomat olyan dolgokra használjam, amelyek a hétköznapi élet praktikus oldalát szolgálják, s mindezt puszta nyereségvágyból tegyem, egyszerűen elviselhetetlen volt számomra. Szerintem a gondolkodást önmagáért kell művelni, akárcsak a zenét!
• Ahol szeretet van, ott nincs átverés.
• Az emberi lények csak úgy élhetnek értékes és harmonikus életet, ha képesek – az emberi természet korlátain belül – megszabadulni attól, hogy folyton az anyagi természetű vágyaik kielégítésére törekedjenek. Az igazi cél a társadalom szellemi értékeinek gyarapítása.
• Az élet olyan, mint a biciklizés. Ha meg akarod tartani az egyensúlyt, mozgásban kell maradnod.
  
• Véletlennek azt nevezzük, amikor a számításaink kudarcot vallanak.
• Ítéljen mindenki a saját véleménye szerint, saját olvasmányai alapján, de ne azok után, amiket mások mondanak neki.
• A legszebb, amit megérhetünk, az élet titkának keresése. Ez az az alapérzés, amely az igazi művészet és tudomány bölcsőjénél jelen van. Aki ezt nem ismeri, aki nem tud csodálkozni, elámulni, az – hogy úgy mondjam – halott, és a szeme kialudt.
• Én sosem tanítom a diákjaimat, csak próbálom megteremteni a feltételeket, amelyekben tanulhatnak.
• Amit nem tudsz egyszerűen elmagyarázni, azt nem is érted egészen.
• Csak azt az életet érdemes végigélni, amelyet másokért élünk.
• Én mindenkivel egyformán beszélek, a szemetessel ugyanúgy, mint az egyetem elnökével.
• Kedves Utókor! Ha nem lettetek igazságosabbak, békeszeretőbbek és általában véve értelmesebbek, mint amilyenek mi vagyunk (voltunk) – no, akkor vigyen el benneteket az ördög.

16. szám – Seneca gondolatai

Seneca gondolataiból

• Nincs senki, aki másnak használva magának ne használt volna. 
• A helyes cselekedetnek az a díja, hogy megtettük. 
• A bölcsesség nem emlékezik jobban a sértésre, mint a neki tett szolgálatra. 
• Kérded, mi felejteti el velünk a kapott jót? A vágy arra, amit csak ezután kell kapnunk. 
• Nincs veszélyesebb gyűlölet annál, ami a megcsúfolt jótett miatti szégyenérzésből ered. 
• Az, hogy hálás embert találj, megéri, hogy hálátlanokat is próbára tégy. 
• Az ártalmas dolgok sosem tartanak mértéket. A bűnök őszintén sohasem kezeskednek. 
• A jó emberben nem a rossz csökkent meglétét tapasztalom, hanem teljes hiányát. 
• Az olvasást egy percre sem hagyom abba. 
• Nem szabad csak írni vagy csak olvasni: az egyik – az írás – mogorvává tesz, kimeríti energiáinkat, a másik felold és kilúgoz. Váltakozva kell folyamodnunk ehhez és ahhoz, szabályoznunk az egyiket a másikkal, hogy ami az olvasás során összegyűlik, azt az író formába öntse. 
• Hogy mi lesz, azt nem tudom, hogy mi lehetséges, azt tudom. 
• A megkívánt dolgok legokosabb mértéke: nem annyit elvenni, amennyit akarsz, hanem annyit, amennyi megillet. 
• „Ó, milyen tudós ember!” Elégedjünk meg ezzel az egyszerűbb ranggal: „Ó, milyen jó ember!” 
• Bölcs lehetsz parádé nélkül, gyűlölködés nélkül is. 
• Ha le akarod vetkezni vétkeidet, nagy ívben térj ki a vétkes példák elől. 
• Cselekedj, ne csak csevegj, s ne csak a hallgatók mulatságára bűvészkedj a szavakkal, hanem a lelket eddzed, és szilárdítsd a fenyegetésekkel szemben. 
• Nem azért nem merünk belevágni valamibe, mert nehéz, hanem azért nehéz, mert nem merünk belevágni. 
• A szabadságot ingyen nem lehet megkapni. Ha sokra tartod, minden mást kevésre tarts. 
• Nincs, aki ne lenne elég erős ahhoz, hogy ártson. 
• A hallgatóság nagy részéről látható, hogy számára a filozófus iskolája a tétlenség tanyája. 
• Kevesen tudták hazáig vinni azt, amit megértettek. 
• Hogyan lehet bebizonyítani a gondolatokról, hogy eredetiek? Megmondom: úgy kell cselekedned, ahogy beszélsz. 
• Ahol az értelem számára nincs hely, nincs jó sem.

14. szám – Weöres Sándor gondolatai

Weöres Sándor gondolatai

Ifjak és vének szépsége

Az ifjú arc, váltakozó vidám és szomorú tündéreivel: mozgalmas, szikrázó, örvénylő, csábító szépség. Az öreg arc, szilárd formáival, a ráncok egyenletes hálózatával: nem csábító, önmagában való, fenséges, nyugodt szépség. 

A mai embert az érzékiség rángatja, csak a csábító-szépet ismeri, s az öreg arc hatalmas szépségéhez kevésnek van szeme. S többnyire el is rútítják ifjú arcukat, nemiségük plakátját formálják belőle; s elrútítják öreg arcukat is, mert a fiatalság nyomorúságos roncsát őrizgetik rajta.

Az egyéni ember irtózik a megvénüléstől: úgy fogadja, mint elgyengülést, tehetetlenné-válást, méltatlan megaláztatást. Az igaz ember nem irtózik a megvénüléstől, hiszen benne érheti el zavartalan kibontakozását; az ő évei lépcsők, egyre magasabbra. Ha nem félsz betegségtől, nyomortól, öregségtől, haláltól, semmiféle csapástól, részedre az öregség egyre biztosabb kiteljesülés lesz: a szegénység tehertelen szabadság, bármilyen nyomorékság gyarapodás…

A szépről

A természetben nincs semmi ízléstelen… Az emberi szem vásári limlomhoz szokott és nehezen igazodik az isteni-széphez.

A legveszélyesebb „házasság”

A jelenkor legveszélyesebb ördögnásza: Érzelgősség úrnő és Propaganda úr egybekelése. Bármi képtelenséget akar a propaganda elfogadtatni, úgy alakítja, hogy a tömeg érzelgősségéből kiváltsa egyfelé a meghatódást, másfelé a fölháborodást, és nyert ügye van.

Az erkölcsről

Az erény sosem erőszakos; ezzel szemben bármelyik álerény jelszava lehetne: Amit én nem teszek, másnak sem szabad.

Az álerények fojtogatják a hitet, igazságot, erkölcsöt, tudást, szépséget; mindazt, ami az emberiség állandó kincse, megmérgezik, azáltal, hogy rájuk hivatkozva kötelezővé teszik saját töpörödöttségüket.

A bűn nem akkor legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bártan szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát és megfertőzi a felismerőérzéket.

 A sötétbe merülés, általános pusztulás, egyetemes kínszenvedés ellen mit tehetsz? Semmit és mindent. Embertársaidért nem tehetsz többet, mint hogy az egyetlen menekülési módot tudatod velük. Erőszakkal megmenteni senkit sem lehet, amikor az özön mindent beborít. 

Írmagját se tűrd magadban semmiféle érvényesülési szándéknak. Mert ahogy előbbre törtetsz az életben, úgy csúszol vissza önmagadban.

… Még a legnyomorultabbnak is van olyan lelki kincse, mely belőled hiányzik. Kifogásolni, fölényeskedni bárki tud; tanulj meg mindenkitől tanulni.

Önvizsgálat és imádság 

Az önvizsgálat legegyszerűbb módja az imádság. Ha imádban Istennek gyónod meg hibáidat, ezzel bejárod személyednek minden zeg-zugát, mert az ember, imájában, őszintére vetkőzik Isten előtt; önmagának folyton hazudozik, de Istennek nem mer hazudni.

13. szám – Luther gondolatai az imáról – Igaz gondolatot rovat

Luther gondolatai az imáról

„Mindig imádkozni kell,
és meg nem restülni.” (Lk 18,1)

Október 31-én volt a reformáció emlékünnepe, a 95 tétel kiszögezésének 499. évfordulója. Ennek kapcsán Luther Márton egyik igehirdetéséből idézünk részletet. Ezek a gondolatok nagyon időszerűek számunkra. Nem tanultuk még meg, nem gyakoroljuk még igazán az állhatatos imádságot a valódi, felülről indított ébredésért és megújulásért, amely egyedül teheti egyakaratú, egységes néppé Isten hívő népét, valamint készítheti fel a késői eső kiáradására. 

„Nagy az Isten kegyelme és jósága. Ami néha késik ugyan, és ilyenkor úgy tűnik, mintha Isten várakoztatna minket, mielőtt megsegítene. De ha kitartunk a kö­nyörgésben és az esedezésben, akkor Isten végül irgalmasságának sokkal kiválóbb jelével örvendeztet meg, mintsem hittük vagy reméltük volna.

De nemcsak ebből a történetből, hanem a Szentírás más helyei alapján is beláthatjuk, hogy amikor a segítség – akár látszólag, akár valóban – elmarad, az sosem Isten készségén múlik, hanem a mi bizalommal teljes könyörgésben való kitartásunk megfogyatkozásán.

József tizenhárom esztendeig kiáltott az Úrhoz, és állhatatos imádságban kérte, hogy segítsen rajta. De minél tovább várt, annál rosszabb lett a sorsa, és minél többet imádkozott, annál több baj érte. Hasonlóan a mai hívekhez, akik gyakran kitartóan kiáltanak és könyörögnek az Úrhoz, de helyzetük nem javul, hanem mind gonoszabb és gonoszabb napok virradnak rájuk, éppúgy, mint annak idején Józsefre. Ám, ha Isten Józsefet – apjának, Jákobnak nagy örömére – előbb szabadítja meg, akkor Józsefből sosem lesz több birkapásztornál. Mivel azonban a segítség ennyi ideig váratott magára, Isten úrrá tehette őt egész Egyiptom fölött, hogy utána ne csak a hét szűk esztendőben tegyen sok jót, hanem még azután is, ami nem csupán Egyiptomnak vált javára mind az egyház, mind az állam kormányzása terén, hanem még a szomszéd országoknak is.

Velünk is hasonló szándékkal bánik az Úr… Mert az Úr Igéje soha és semmiképpen nem hazudhat: »Amit csak kérni fogtok az én nevemben, megteszem.« (Jn 4,13)” 

(A Házi posztillák prédikációgyűjteményből
idézte a Híd c. folyóirat 2016/3. száma.)

6. szám - Igaz gondolatok - Luther, Einstein, Babits Mihály, Dévény István

„A mi kincsünk akkora, hogy ésszel fel sem érhetjük. Hiszen ezért kell érte kemény harcban állnunk. Nem mondhatjuk tehát lekicsinylő hangon, mint ahogy a világ s némely balga lélek teszi, hogy nem kell a tantételeket olyan szigorúan venni, s miattuk a keresztyén szeretetet veszélyeztetni. Ha kisebb dolgokban – mondják – tévelyeg is valaki, de egyébként nagyjából egyetért velünk, hát engedjünk, s hunyjunk szemet a keresztyén testvéri egység kedvéért.

Nekünk nem kell az olyan béke és egység, amelyért Isten igéjét kellene elveszítenünk. Hiszen ezzel az örök életet is, és mindent elveszítenénk.
Ebben nem lehet engedni, sem a szeretet kedvéért megalkudni, hanem engedjen mindenki az igének – akár barát, akár ellenség. Mert nem külső, világi egységre kaptuk az igét, hanem örök életre. 

Majd teremt az ige egységet; ige nélkül  pedig úgysincs egység. 

Ne ajánlgasson hát nekünk senki olyan szeretetet, amelynek az ige vagy a hit volna az ára. Mert nem a szeretet, hanem az ige hoz örök életet, kegyelmet s minden mennyei kincset.”

(Az idézet a Luther Márton írásaiból összeállított, 

Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvből való)

 

„A világ egy veszélyes hely, nem azok miatt, akik gonoszságokat követnek el, hanem azok miatt, akik ezt tétlenül nézik.” (Albert Einstein)

„Vétkesek közt cinkos, aki néma.” (Babits Mihály)

„Az igazság megismerése folyamat, magasrendű aktivitást kíván, de a fölfedezés pillanatában a teljes nyitottság, elfogadás a feladat. Bármit ismerünk meg, annak igazságát nem mi teremtettük, vállalni kell az alkalmazkodást, alárendelődést. Aki erre nem hajlandó, akiben nincs meg az »elszenvedés« képessége, az szegényebben hal meg, mint ahogy született. Az ilyen ember szünet nélkül saját véleményét fedezi fel, de nem az igazságot. Gazdaggá csak az válhat, akinek van bátorsága ahhoz, hogy szünet nélkül keressen, aki elfogadja azt is, ami nem nagyon »tetszik« neki, ami ellen önző lénye tiltakozik. Keresni, amiről Beney Zsuzsa így beszélt: »Még mindig vándorúton érzem magam. Egy hangot keresek. Szeretném meghallani.«”

 (Dévény István: Gondolatok 99 szóról. Kairosz, Bp., 2010. 210–211. o.)

4. szám - Igaz gondolatok - Luther Márton, Simone Weil, Spurgeon, Gyökössy Endre

Igaz gondolatok

Idézetek

Luther Márton 

„Igen kevesen vannak, akik a boldog reménységet, Isten országának eljövendő, soha el nem múló örökségét várják, s olyan bizonyosan várják, hogy jobban magukénak érzik, mint jelenvaló életüket. Kevesen vannak, akik ezt az ideig való életet csak homályos vaküvegen át, a másik, örökkévaló életet pedig tiszta, nyitott szemmel nézik. A boldog reménységet s égi örökséget, sajnos, sokan elfelejtik, e rövid élet mulandó javaival pedig sokat is törődnek. A mulandó mindig előttük van, gondolnak rá, aggódnak érte, örülnek néki, az örökkévalónak pedig hátat fordítanak. Azt éjjel-nappal hajszolják, ezt szélnek eresztik. A keresztyén ember azonban az ellenkezőt tegye. E múló életre csak csukott szemmel hunyorogjon, az örök életre pedig tágra nyitott szemmel nézzen. E földi életben csak bal lábával tartózkodjék, jobb lábával és egész szívével pedig a mennyei életbe támaszkodjék. Ezt várja mindig – örvendező, bizonyos reményben.” (Idézi: Jer, örvendjünk keresztyének! Evangélikus Sajtóosztály, Bp., 1995, 401. o.)

„Az nem vitás, hogy egyház van, és hogy annak engedelmeskedni kell. Az a kérdés csak, hogy melyik ez az egyház?! A kérdést nem emberi szó vagy megítélés dönti el. Ha bizonyosat akarunk tudni, akkor nekünk arra kell hallgatnunk, amit Krisztus mond az igében. Eszerint pedig az egyház az a gyülekezet, amely Krisztust szereti, és igéjét megtartja. Az igazi egyház megismerésének tehát csak egyetlen megbízható zsinórmértéke és próbaköve van, s ez a Krisztus igéje, annak hirdetése, hallgatása és megtartása. Lehetetlen ugyanis, hogy e kérdésben ki-ki saját tetszése szerint szóljon s tegyen, aztán pedig azt állítsa, hogy mindez a Szentlélektől van. Krisztus tehát egyházát az igéhez kötötte. Hogy az egyház igazán egyház-e, annak legfőbb bizonyítéka az, hogy bírja, tanítja, hirdeti, cselekszi-e az igét – Krisztus iránti szeretetből!” (Idézi: Jer, örvendjünk keresztyének! Evangélikus Sajtóosztály, Bp., 1995, 366. o.)

„Az Isten iránti szeretet akkor tiszta, ha az öröm és a szenvedés egyenlő hálára indít.” (Simone Weil)

„Akinek szokássá vált, hogy a lelkiismeretével, a Bibliájával és Istenével beszélgessen, az az egész világmindenséggel, sőt még az ördög világával is szembenézhet a legkisebb félelem nélkül.” 

„Az imádság kulcsával kinyithatod a mennyet.”

„Isten soha nem helyezi pecsétjét üres lapra.”

 (Spurgeon)

„Amíg élünk, nem lesz olyan nap, hogy valamiképpen meg ne kísértessünk. Mert van Kísértő. Ám nem lehet olyan nap, amelyen meg ne szabadulhassunk. Mert van Szabadító!” (Gyökössy Endre)

3. szám - Igaz gondolatok - Weöres Sándor, Spurgeon, Kierkegaard, Reisinger János

Igaz gondolatok

Idézetek

Weöres Sándor tollából:

„A tapasztalati valóság érvényét nem fogadom el. De érzéseimen akkor is átvilágít: Istent tagadva olyan volnék, mint egy favágó, aki a fejszét tagadja, de használja.” (Isten: Tapasztalati valóság - részlet)

Weöres S.

Isten vendége vagy e világon!
miért nem hagyod, hogy a házigazda
minden termét sorra nyitogassa,
minden kincsét rendre megmutassa? 

(részlet A Parainesis c. versből)

A bűnről

“A bűn nem akkor legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát és megfertőzi a felismerő érzéket.”

„Jobb a szívben tartani a Bibliát, mint a könyvespolcon.” 

Kierkegaard

„Ha azt akarjuk, hogy a kereszténység a régi fényében tündököljön, vissza kell hoznunk az evangéliumnak az egyszerű és világos prédikálását.”

Charles H. Spurgeon

„Aki a korszellemmel házasságot köt, hamarosan özvegy lesz.”

Søren Kierkegaard

„Nem tudom, mennyi van még hátra. De számomra sem a születés, sem a halál nem az egyetlen igazság, hanem éppen az, ami köztük van, s amiből a kegyelem látni engedi azokat az igazságokat, melyek nem embertől valók.”

(Reisinger János – A lelkiismeret c. kötetből)

2. szám - Igaz gondolatok - Spurgeon, Fejtő Ferenc, Pascal, Weöres Sándor

Igaz gondolatok

Idézetek

„Isten sohasem küldött olyan embert, aki nem háborgatta az emberek lelkiismeretét.” 

„Mindig tartsatok ki amellett, hogy a hitvallásotoknak kell alkalmazkodnia a Bibliához, és nem a Bibliának a hitvallásotokhoz!” 

Charles H. Spurgeon

„Sokszor óriási a különbség az általunk érzékelt valóság és az igazság között... Mai írásaimban szókimondó vagyok, ám ahhoz, hogy ezt megtehessem, be kellett bizonyítanom, hogy minden mondatomat alá tudom támasztani tényeken alapuló érvekkel... Azon igyekeztem, hogy ne csak megértsem a világot, hanem magamat is megértessem.”

Fejtő Ferenc (2008 márciusa – Átéltem egy évszázadot.
Utolsó interjúk Fejtő Ferenccel, Scolar Kiadó, Bp., 2013)

„Ha nem ismerjük el, hogy telve vagyunk kevélységgel, nagyravágyással, érzékiséggel, gyarlósággal, nyomorúsággal és igazságtalansággal, nagyon vakok vagyunk. Ha pedig valaki felismeri ugyan, de mégsem óhajt megszabadulni tőle, mit mondhatunk az ilyen emberről...? Mi egyebet érezhetünk tehát e vallással szemben, amelyik ilyen jól ismeri az emberek gyengeségeit, mint tiszteletet, és nem kell-e vágyakoznunk annak a vallásnak az igazságára, amelyik ily kívánatos orvosságokat ígér e gyengeségek ellen?”

Blaise Pascal: Gondolatok, 450. töredék

„Az ember tehát merő alakoskodás, hazugság és képmutatás, mind önmagával, mind másokkal szemben. Nem akarja, hogy szemébe mondják az igazságot, és ő is óvakodik másoknak megmondani; és mindezek az igazságtól meg a józan észtől oly idegen hajlamok természettől fogva benne gyökereznek a szívében.”

Blaise Pascal: Gondolatok, a 100. töredékből

A hibák javításáról

„Mások hibáján csak akkor próbálj javítani, ha e hibát jól látod, anélkül, hogy számodra visszataszító volna: s ha biztosan tudod, hogy beavatkozásod nem tolakodás, és nem reménytelen kísérlet.”

Isten

„Akit veled Istenként elhitettek, cifrára mázolt, otromba fabálvány, más dolga sincs, mint szentül álldogálván lesni, hogy tőle miket kéregetnek. Ő más! több! nincs rá szavam, csak dalom.”

Weöres Sándor

(Füveskönyv, Helikon, Bp., 2013, 16., 49. o.)

1. szám - Igaz gondolatok - Newton, Babits, Melashenko

Igaz gondolatok

Idézetek

„Hallgatni a prófétákra, alapvető jellegzetessége az igaz egyháznak ... [A próféták írásai] tartalmazzák Isten és az ő népe között megkötött szövetséget... Amíg Isten népe megtartja a szövetséget, továbbra is a népe marad, azonban, amikor megszegi azt, többé nem az ő népe, vagy az egyháza, és a »Sátán zsinagógájává válnak, akik zsidóknak mondják magukat, holott nem azok« ... És semmilyen földi erőnek nem adatott hatalom, hogy e szövetséget megváltoztassa.”

(Sir Isaac Newton: Észrevételek Dániel próféciáiról és Szt. János Apokalipsziséről; Ford.: Szabó-Nagy Zsuzsanna Z., D7 Kiadó, Bp., 2012, 20-21. o.)

"Csakugyan úgy volna, hogy ami egyik korban a legszentebb igazság, az a másikban, mint ócska limlom, arra való, hogy szemétbe söpörjék? Szó sincs róla: ami egyszer igaz volt, mindig igaz marad. S ha mindenki ellene cselekszik, akkor is igaz marad. Kétszer kettő négy marad akkor is, ha minden táblára ötöt írnak."

Babits Mihály

• Jobb megosztottnak lenni az igazság által, mint egynek lenni a tévelygésben.
• Jobb az igazságot hirdetni, ami előbb megsebez, de aztán meggyógyít, mint a tévelygést hirdetni, ami megvigasztal, de mégis öl.
• Jobb, ha gyűlölnek bennünket az igazságért, mint ha szeretnek a hazugságért.
• Jobb egyedül maradni az igazság képviseletében, mint a tömeggel együtt tévelyegni.
• Jobb végső győzelmet aratni az igazsággal, mint időleges sikereket aratni a hazugsággal.
  
  E. Lonnie Melashenko öt pontja, amely elhangzott a Transzeurópai Divízióhoz tartozó prédikátorok 1995. aug. 28. és szept. 2. között Budapesten tartott értekezletén.
  (Idézi: Adventhírnök 1995/5. sz., 5. o.)