13. szám – Luther gondolatai az imáról – Igaz gondolatot rovat

Luther gondolatai az imáról

„Mindig imádkozni kell,
és meg nem restülni.” (Lk 18,1)

Október 31-én volt a reformáció emlékünnepe, a 95 tétel kiszögezésének 499. évfordulója. Ennek kapcsán Luther Márton egyik igehirdetéséből idézünk részletet. Ezek a gondolatok nagyon időszerűek számunkra. Nem tanultuk még meg, nem gyakoroljuk még igazán az állhatatos imádságot a valódi, felülről indított ébredésért és megújulásért, amely egyedül teheti egyakaratú, egységes néppé Isten hívő népét, valamint készítheti fel a késői eső kiáradására. 

„Nagy az Isten kegyelme és jósága. Ami néha késik ugyan, és ilyenkor úgy tűnik, mintha Isten várakoztatna minket, mielőtt megsegítene. De ha kitartunk a kö­nyörgésben és az esedezésben, akkor Isten végül irgalmasságának sokkal kiválóbb jelével örvendeztet meg, mintsem hittük vagy reméltük volna.

De nemcsak ebből a történetből, hanem a Szentírás más helyei alapján is beláthatjuk, hogy amikor a segítség – akár látszólag, akár valóban – elmarad, az sosem Isten készségén múlik, hanem a mi bizalommal teljes könyörgésben való kitartásunk megfogyatkozásán.

József tizenhárom esztendeig kiáltott az Úrhoz, és állhatatos imádságban kérte, hogy segítsen rajta. De minél tovább várt, annál rosszabb lett a sorsa, és minél többet imádkozott, annál több baj érte. Hasonlóan a mai hívekhez, akik gyakran kitartóan kiáltanak és könyörögnek az Úrhoz, de helyzetük nem javul, hanem mind gonoszabb és gonoszabb napok virradnak rájuk, éppúgy, mint annak idején Józsefre. Ám, ha Isten Józsefet – apjának, Jákobnak nagy örömére – előbb szabadítja meg, akkor Józsefből sosem lesz több birkapásztornál. Mivel azonban a segítség ennyi ideig váratott magára, Isten úrrá tehette őt egész Egyiptom fölött, hogy utána ne csak a hét szűk esztendőben tegyen sok jót, hanem még azután is, ami nem csupán Egyiptomnak vált javára mind az egyház, mind az állam kormányzása terén, hanem még a szomszéd országoknak is.

Velünk is hasonló szándékkal bánik az Úr… Mert az Úr Igéje soha és semmiképpen nem hazudhat: »Amit csak kérni fogtok az én nevemben, megteszem.« (Jn 4,13)” 

(A Házi posztillák prédikációgyűjteményből
idézte a Híd c. folyóirat 2016/3. száma.)