17. szám – Dániel könyve 11-12. fejezete – Ige mellett rovat

„Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével,
 amely Istennek szájából származik”
Máté 4:4, Lukács 4:4 (vö.: V. Móz. 8:3)

Üzenetek Dániel könyvéből

Aki Dániel könyvét nem ismeri, a kereszténység és a világ történelmét nem ismeri – hangoztatta Isaac Newton a 18. században, aki Dániel és Jelenések könyvéről könyvnyi magyarázatot hagyott maga után. Már Josephus Flavius megjegyezte, hogy az ószövetségi próféták közül a zsidók különös becsben tartják Dánielt, mert nemcsak jövőbeli eseményeket jövendölt meg, hanem azok bekövetkezésének pontos idejét is. Valóban, Dániel könyvében idői próféciák találhatók 2300, 1335, 1290, 1260 és 490 évről, ezek közül az 1260 évről szólót Jelenések könyve ötször is visszaidézi.

Sokan úgy gondolják, Dániel könyve jelképeinek sokasága miatt nehezen érthető, erre azonban rácáfol Jézus Krisztus visszahivatkozása, aki a világtörténelem utolsó négy rövid szakaszáról szóló nagy apokaliptikus beszédében egyszerűen így hivatkozott az ószövetségi prófétára: „Aki olvassa, értse meg!” (Mt 24,15)

Jézus Krisztus továbbá Dániel könyvéből kölcsönözte az „Isten országa” és az „Emberfia” kifejezéseket is. Egyik legrövidebb példázatában, a kősziklára esés példázatában Dániel könyve 2. fejezetét vette alapul (Mt 21,42–44).

11. FEJEZET 

Az igékkel adott kijelentés folytatódik. A babiloniakról már nem esik szó, a történelmi prófécia a méd Dáriusznál veszi kezdetét. A függöny föllebben a történelem kulisszatitkai elől, jóval részletesebb magyarázat által, mint a 2., a 7. és a 8. fejezet próféciáiban. 

Három perzsa uralkodóról tesz említést a mennyei angyal, akik Círusz után következnek, és akiket a történelemből hiánytalanul beazonosíthatunk: Kambüszész (530–522), az ál Smerdis (522), valamint I. Dárius (522–486). 

A negyedikként említett, nagy gazdagsághoz és hatalomhoz jutó perzsa uralkodó, aki „mindent megmozdít Görögország ellen”, Xerxész (486–465) lesz. Ezt a királyt mi Ahasvérus néven a Biblia egy másik iratában, Eszter könyvében is megtalálhatjuk, roppant gazdagságáról innen is értesülhetünk (Eszt 1:4,6–7). A „mindent megmozgatás” eredeti héber kifejezése kettős értelemben is fordítható: „felriasztja [felrázza] az egész Görögországot”. Apja, I. Dárius eredménytelen hódítási próbálkozásait Xerxész kívánta sikerre vinni, ennek ellenére megsemmisítő vereséget szenvedett. Ugyanakkor ténylegesen felrázta az addig egymással háborúzó görög városállamokat, és a perzsákkal folytatott honvédő harcokban alakult ki az a görög egység, melynek hősiessége és magasrendű kultúrája mindmáig például szolgál az európai és az egyetemes történelmi fejlődésnek. II. Fülöp, Nagy Sándor apja idejében a korinthoszi kongresszuson, mely 337 elején zajlott le, a görögök először egyeztek meg ügyeik közös irányításában. Ekkor határozták el, hogy szent háborút indítanak a perzsák ellen, megbosszulva azt, hogy Xerxész meggyalázta a görög templomokat, felgyújtotta Athént, valamint abban is megegyeztek, hogy fel kell szabadítaniuk a kisázsiai görögöket a perzsa iga alól. (Forrás: Vojtech Zamarovský: A görög csoda, 277. o.) 

A harmadik versben említett „erős király fellépése” egyértelműen utal Nagy Sándorra, aki „nagy hatalommal és tetszése szerint cselekszik”. Szintén beszédes az a megfogalmazás, hogy „alighogy támadt, megrontatik az ő országa, és elosztatik az égnek négy tája szerint”. Nagy Sándor ugyanis másfél évtizedig sem állt a világ élén, hódító hadjáratainak befejezéseképpen váratlanul vesztette életét ifjúkorában. Hatalmassá növekedett birodalmát nem volt, aki egybefogja, így osztották fel négy részre. E négy királyság közül az egyiptomi Ptolemaidák és a szíriai Szeleukidák közötti küzdelmet nagyítja ki ezek után Dániel könyve, minthogy a zsidó nép sorsa e két malomkő között őrlődött. 

17. szám – Dániel könyve 11-12. fejezet (befejezés) – Ige mellett rovat

„Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével,
 amely Istennek szájából származik”Máté 4:4, Lukács 4:4 (vö.: V. Móz. 8:3)

Üzenetek Dániel könyvéből

Aki Dániel könyvét nem ismeri, a kereszténység és a világ történelmét nem ismeri – hangoztatta Isaac Newton a 18. században, aki Dániel és Jelenések könyvéről könyvnyi magyarázatot hagyott maga után. Már Josephus Flavius megjegyezte, hogy az ószövetségi próféták közül a zsidók különös becsben tartják Dánielt, mert nemcsak jövőbeli eseményeket jövendölt meg, hanem azok bekövetkezésének pontos idejét is. Valóban, Dániel könyvében idői próféciák találhatók 2300, 1335, 1290, 1260 és 490 évről, ezek közül az 1260 évről szólót Jelenések könyve ötször is visszaidézi.

Sokan úgy gondolják, Dániel könyve jelképeinek sokasága miatt nehezen érthető, erre azonban rácáfol Jézus Krisztus visszahivatkozása, aki a világtörténelem utolsó négy rövid szakaszáról szóló nagy apokaliptikus beszédében egyszerűen így hivatkozott az ószövetségi prófétára: „Aki olvassa, értse meg!” (Mt 24,15)

Jézus Krisztus továbbá Dániel könyvéből kölcsönözte az „Isten országa” és az „Emberfia” kifejezéseket is. Egyik legrövidebb példázatában, a kősziklára esés példázatában Dániel könyve 2. fejezetét vette alapul (Mt 21,42–44).

~ 11. fejezet ~

Az igékkel adott kijelentés folytatódik. A babiloniakról már nem esik szó, a történelmi prófécia a méd Dáriusznál veszi kezdetét. A függöny föllebben a történelem kulisszatitkai elől, jóval részletesebb magyarázat által, mint a 2., a 7. és a 8. fejezet próféciáiban. Három perzsa uralkodóról tesz említést a mennyei angyal, akik Círusz után következnek, és akiket a történelemből hiánytalanul beazonosíthatunk: Kambüszész (530‒522), az ál Smerdis (522), valamint I. Dárius (522‒486). A negyedikként említett, nagy gazdagsághoz és hatalomhoz jutó perzsa uralkodó, aki „mindent megmozdít Görögország ellen”, Xerxész (486‒465) lesz. Ezt a királyt mi Ahasvérus néven a Biblia egy másik iratában, Eszter könyvében is megtalálhatjuk, roppant gazdagságáról innen is értesülhetünk (Eszt 1:4,6‒7). A „mindent megmozgatás” eredeti héber kifejezése kettős értelemben is fordítható: „felriasztja [felrázza] az egész Görögországot”.

Apja, I. Dárius eredménytelen hódítási próbálkozásait Xerxész kívánta sikerre vinni, ennek ellenére megsemmisítő vereséget szenvedett. Ugyanakkor ténylegesen felrázta az addig egymással háborúzó görög városállamokat, és a perzsákkal folytatott honvédő harcokban alakult ki az a görög egység, melynek hősiessége és magasrendű kultúrája mindmáig például szolgál az európai és az egyetemes történelmi fejlődésnek. II. Fülöp, Nagy Sándor apja idejében a korinthoszi kongresszuson a görögök először egyeztek meg ügyeik közös irányításában, mely 337. elején zajlott le. Ekkor határozták el, hogy szent háborút indítanak a perzsák ellen, megbosszulva azt, hogy Xerxész meggyalázta a görög templomokat, felgyújtotta Athént, valamint abban is megegyeztek, hogy fel kell szabadítaniuk a kis-ázsiai görögöket a perzsa iga alól (Forrás: Vojtech Zamarovský: A görög csoda, 277. o.).

16. szám – Dániel könyve 8-9-10. fejezet – Ige mellett rovat

„Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik”
Máté 4:4, Lukács 4:4 (vö.: V. Móz. 8:3)

Üzenetek Dániel könyvéből – 8-9-10. fejezet

Aki Dániel könyvét nem ismeri, a kereszténység és a világ történelmét nem ismeri – hangoztatta Isaac Newton a 18. században, aki Dániel és Jelenések könyvéről könyvnyi magyarázatot hagyott maga után. Már Josephus Flavius megjegyezte, hogy az ószövetségi próféták közül a zsidók különös becsben tartják Dánielt, mert nemcsak jövőbeli eseményeket jövendölt meg, hanem azok bekövetkezésének pontos idejét is. Valóban, Dániel könyvében idői próféciák találhatók 2300, 1335, 1290, 1260 és 490 évről, ezek közül az 1260 évről szólót Jelenések könyve ötször is visszaidézi.

Sokan úgy gondolják, Dániel könyve jelképeinek sokasága miatt nehezen érthető, erre azonban rácáfol Jézus Krisztus visszahivatkozása, aki a világtörténelem utolsó négy rövid szakaszáról szóló nagy apokaliptikus beszédében egyszerűen így hivatkozott az ószövetségi prófétára: „Aki olvassa, értse meg!” (Mt 24,15)

Jézus Krisztus továbbá Dániel könyvéből kölcsönözte az „Isten országa” és az „Emberfia” kifejezéseket is. Egyik legrövidebb példázatában, a kősziklára esés példázatában Dániel könyve 2. fejezetét vette alapul (Mt 21,42–44).

8. FEJEZET

Az előző álom után két évvel Isten különös jelentőségű látomásban részesítette Dániel prófétát. Mindez Belsazár babiloni király uralkodásának harmadik esztendejében történt. Ezt a látomást Dániel először nem értette, később több mint egy évtizedes erőfeszítést tett arra, hogy pontosan megértse. A magunk részéről e próféciát a Biblia legnagyobb hatású és egészen korunkig terjedő kijelentésének tartjuk, melynek gondos értelmezése elkerülhetetlen a gondolkodó és hívő ember számára. 

Ami a látomás elejét illeti, az eddig tapasztalt négyes felosztás (négy színesfém a második, négy állat a hetedik fejezetben) most háromra zsugorodik. Ennek oka, hogy az első, babiloni világhatalomról Isten nem adott újabb kijelentést, lévén napjai megszámláltattak. A következő, 9. fejezetben már a méd Dáriusz uralma idején kapott újabb jövendölést ismerteti a próféta. 

E látomást Dániel az Elám tartománybeli Susán várában kapta. Ahogy felemelte szemeit, egy kétszarvú kost látott maga előtt, melynek második szarva magasabb volt az elsőnél, és ez a magasabb később növekedett. Ez a kos kelet kivételével minden égtájat meghódított, és senki sem állhatott meg előtte, tetszése szerint cselekedett, és naggyá lett. A médek és perzsák világbirodalmának immár harmadszor jelzett történelmét sűrítette ez egyetlen képbe. 

15. szám – Dániel könyve 5-6-7. fejezete – Ige mellett rovat

Üzenetek Dániel könyvéből – 5-6-7. fejezet

Aki Dániel könyvét nem ismeri, a kereszténység és a világ történelmét nem ismeri – hangoztatta Isaac Newton a 18. században, aki Dániel és Jelenések könyvéről könyvnyi magyarázatot hagyott maga után. Már Josephus Flavius megjegyezte, hogy az ószövetségi próféták közül a zsidók különös becsben tartják Dánielt, mert nemcsak jövőbeli eseményeket jövendölt meg, hanem azok bekövetkezésének pontos idejét is. Valóban, Dániel könyvében idői próféciák találhatók 2300, 1335, 1290, 1260 és 490 évről, ezek közül az 1260 évről szólót Jelenések könyve ötször is visszaidézi.

Sokan úgy gondolják, Dániel könyve jelképeinek sokasága miatt nehezen érthető, erre azonban rácáfol Jézus Krisztus visszahivatkozása, aki a világ­történelem utolsó négy rövid szakaszáról szóló nagy apokaliptikus beszédében egyszerűen így hivatkozott az ószövetségi prófétára: „Aki olvassa, értse meg!” (Mt 24,15)

Jézus Krisztus továbbá Dániel könyvéből kölcsönözte az „Isten országa” és az „Emberfia” kifejezéseket is. Egyik legrövidebb példázatában, a kősziklára esés példázatában Dániel könyve 2. fejezetét vette alapul (Mt 21,42–44).

5. FEJEZET

A nabukodonozori birodalom egyre alább hanyatlott. Mikor az egyik uralkodó, Nabonid idegen ország meghódítására távozott el, hatalmát megosztotta Belsazárral, aki következetesen csak másodiknak mondhatta magát az országban, ezért ajánlhatta fel e történet szerint Dániel prófétának a harmadik helyet a birodalom vezetésében. Az utóbbi évszázadokban sokáig kétségbe vonták e fejezet hitelességét, amikor azonban az 1920-as években Nabonid létére fény derült, a Bibliát támadó érvelések is elcsitultak. 

E fejezet az Újbabiloni Birodalom legvégső napjait írja le. A költséges építkezésekbe és tivornyázásokba merült főrangú réteg azért volt elbizakodott, mert az Eufrátesz folyóra épült főváros az idegen hatalmak előtt meghódíthatatlannak tűnt. Ezért hívott össze nagy lakomát Belsazár király ezer főembernek, akik előtt maga is mértéktelen ivászatba merült. A borozás közben előhozatta a Nabukodonozor által Jeruzsálemből Babilóniába hurcolt templomi edényeket, hogy abból igyanak a meghívottak, valamint a király feleségei és ágyasai. Miközben lerészegedtek, dicsérték a különböző anyagokból készített bálványistenségeket.

Mialatt mulatoztak, a király palotájának meszelt falán egy kézfej tűnt fel a gyertyatartóval szemben, és írni kezdett. A szokatlan jelenséget látva a király megrémült és varázslói után kiáltott. A rejtélyes szavak értelmét tudakolta tőlük, amelyeket a kézírás a falon hagyott. Mindent megígért a megfejtőnek, még azt is, hogy mint harmadik parancsolhat az országban. A király bölcsei azonban ezúttal sem tudták a szavak értelmét megfejteni a királynak. Hatalmas zavarodottság lett úrrá a főembereken. A zűrzavart a királyasszony oldotta fel, amikor Belsazár elé idézte, hogy itt él közöttük egy Dánielnek, babiloni nyelven Baltazárnak nevezett héber férfiú, akiben „tudomány, értelem, álmoknak magyarázata és titkok megjelentése találtatik”. Ekkor elküldtek Dánielért, és neki is mindent felajánlva tudakolták a szavak értelmét. 

Dániel visszautasította az ajándékokat, mindazonáltal az írást elolvasta, majd az értelmét a király elé tárta. Bizonyságot tett Nabukodonozorról, az ő országlásáról és jelleméről. Felidézte hét évig való megháborodását is, mivel nem ismerte el Isten teremtő és gondviselő hatalmát. Szembesítette Belsazárt mint leszármazottját, hogy ő, noha mindezeket tudta, nem alázta meg a szívét. Istennel való gőgös szembefordulását a templomi edények megszentségtelenítésével tetézte. Ezért jelent meg számára ez az írás: Mene, Mene, Tekel, Ufarszin! Ezek a szavak röviden azt jelentették, hogy Isten számba vette országlásának idejét, és véget vet annak, mivel „megméretett a mérlegen, és híjával találtatott”. Azt is tartalmazta még a jövendölés, hogy a babilóniaiak birodalma elosztatott, és átadatott a médeknek és a perzsáknak. Belsazárnak el kellett ismernie e szavak igazságát. Dánielt az ország harmadik emberévé tette, és mindezt közhírré is tétette. 

14. szám – Dániel könyve 3-4. fejezete – Ige mellett rovat

Üzenetek Dániel könyvéből

Aki Dániel könyvét nem ismeri, a kereszténység és a világ történelmét nem ismeri – hangoztatta Isaac Newton a 18. században, aki Dániel és Jelenések könyvéről könyvnyi magyarázatot hagyott maga után. Már Josephus Flavius megjegyezte, hogy az ószövetségi próféták közül a zsidók különös becsben tartják Dánielt, mert nemcsak jövőbeli eseményeket jövendölt meg, hanem azok bekövetkezésének pontos idejét is. Valóban, Dániel könyvében idői próféciák találhatók 2300, 1335, 1290, 1260 és 490 évről, ezek közül az 1260 évről szólót Jelenések könyve ötször is visszaidézi.Sokan úgy gondolják, Dániel könyve jelképeinek sokasága miatt nehezen érthető, erre azonban rácáfol Jézus Krisztus visszahivatkozása, aki a világ­történelem utolsó négy rövid szakaszáról szóló nagy apokaliptikus beszédében egyszerűen így hivatkozott az ószövetségi prófétára: „Aki olvassa, értse meg!” (Mt 24,15)
Jézus Krisztus továbbá Dániel könyvéből kölcsönözte az „Isten országa” és az „Emberfia” kifejezéseket is. Egyik legrövidebb példázatában, a kősziklára esés példázatában Dániel könyve 2. fejezetét vette alapul (Mt 21,42–44).

3. FEJEZET

A király elfogadta ugyan a próféta magyarázatát álmáról, de később nehezményezte, hogy ő csak arany fej lehet e szobron. Magát, egész művét és hatalmassá szélesült birodalmát egészében aranynak akarta látni, ezért egy hatalmas aranyszobrot öntetett, amelyet Dura mezején állíttatott fel. Az ormótlanul nagy szobor felavatására különböző zenészeket rendelt ki, és megparancsolta a tartományok vezetőinek is, hogy vegyenek részt ezen az ünnepségen, s amikor felhangzik a hangszerek szava, mindannyian boruljanak le a szobor előtt. Dánielnek mint kormányzónak nem kellett jelen lennie ezen az alkalmon, de az első fejezettől fogva már megismert három társának, Sidráknak, Misáknak és Abednegónak ‒ akik Dániellel (Baltazárral) együtt babilóniai neveket kaptak (az Ananiás, a Misáel és az Azariás helyett) ‒ hivatalosan is meg kellett jelennie a szertartáson. A király parancsa azonban fenyegetéssel is párosult: akik nem hajtották végre rendelkezését, azokat egy égő, tüzes kemencébe vetették.

13. szám – Dániel könyve 1-2. fejezete – Ige mellett rovat

Üzenetek Dániel könyvéből

Aki Dániel könyvét nem ismeri, a kereszténység és a világ történelmét nem ismeri – hangoztatta Isaac Newton a 18. században, aki Dániel és Jelenések könyvéről könyvnyi magyarázatot hagyott maga után. Már Josephus Flavius megjegyezte, hogy az ószövetségi próféták közül a zsidók különös becsben tartják Dánielt, mert nemcsak jövőbeli eseményeket jövendölt meg, hanem azok bekövetkezésének pontos idejét is. Valóban, Dániel könyvében idői próféciák találhatók 2300, 1335, 1290, 1260 és 490 évről, ezek közül az 1260 évről szólót Jelenések könyve ötször is visszaidézi.

Sokan úgy gondolják, Dániel könyve jelképeinek sokasága miatt nehezen érthető, erre azonban rácáfol Jézus Krisztus visszahivatkozása, aki a világ­történelem utolsó négy rövid szakaszáról szóló nagy apokaliptikus beszédében egyszerűen így hivatkozott az ószövetségi prófétára: „Aki olvassa, értse meg!” (Mt 24,15)
Jézus Krisztus továbbá Dániel könyvéből kölcsönözte az „Isten országa” és az „Emberfia” kifejezéseket is. Egyik legrövidebb példázatában, a kősziklára esés példázatában Dániel könyve 2. fejezetét vette alapul (Mt 21,42–44).

1. FEJEZET

Dániel könyve első fejezete azt beszéli el, hogy a babiloni fogság (i. e. 605–535) kezdetén, az első fogolycsapatok deportálásakor nagy tehetségű zsidó ifjakat hurcoltak el hazájukból Babilónia földjére. Az akkori uralkodó, II. Nabukodonozor azonban megkülönböztetetten bánt velük. Káldeus nevelésben és oktatásban kívánta őket részesíteni, hogy majd hazájukba visszatérve rajtuk keresztül tudja irányítani a leigázott Izraelt. Ezért asztalánál etette és itatta őket, ami együtt járt volna az egészségtelen babiloni ételek és italok fogyasztásával. Dániel és fogolytársai azonban ismerték a Mózesnek adott egészségügyi, azon belül is a táplálkozási törvényeket, és „eltökélték szívükben”, hogy azokhoz hit által hűségesek maradnak. Megkérték Aspenázt, az udvarmesterek fejedelmét, hogy tegyen próbát tíz napig, és a zsíros húsok helyett zöldségféléket, az alkoholos italok helyett vizet szolgáljon fel nekik. A főember megrémült, hogy majd lefogynak, és a király őt tenné ezért felelőssé, de a kísérlet eredménye mást mutatott. Társaiknál jóval üdébbek, pirospozsgásabbak maradtak, és így eleget tudtak tenni annak a meggyőződésüknek, amely az egész Biblia tanítása is, hogy a testi és lelki tulajdonságaink fölött egyenlőképpen kell őrködnünk.

A Biblia első fejezetétől fogva hirdeti a helyes táplálkozás alapelveit, mivel Isten az élet alkotója, és az őáltala adott törvények semmi jótól nem tiltanak el, csupán a rossztól szeretnének mentesíteni. Az ehhez (1Móz 1,29) csatlakozó igehelyek (1Móz 3,18; 3Móz 3,17; 11. fej.) világossá teszik, hogy az özönvíz idejéig azért éltek olyan hosszú ideig az emberek, mert az emberiség történelmének első tizenhét évszázadában nem létezett hús- és alkoholfogyasztás. A fokozódó emberi kívánságra Isten az özönvíz után megengedte a tiszta állatok húsának fogyasztását, megkülönböztetve azonban ezeket az egészségre káros állathúsoktól. Ezt az elvet az Újszövetség is maradéktalanul megerősíti (1Tim 4,1–4; valamint Jézus példája, aki a démonokat a disznónyájba űzte Lk 8,33 szerint).

Ez volt Dániel és társai első hitpróbája, melyben Isten segítségével győztek. Az egyes ember mindig legyőzheti környezetét, sőt az egész világot is, ha Istenhez folyamodik segítségért.

2. FEJEZET

Nabukodonozor uralkodásának második esztendejében azonban gyorsan elkövetkezett Dániel társainak második hitpróbája.

A király álmot látott, de elfelejtette, ennek ellenére azt kérte bölcseitől és írástudóitól, hogy mondják meg neki magát az álmot, de jelentsék meg annak értelmét is. A babiloni papok méltatlankodva hivatkoztak arra, hogy csak akkor tudják megjelenteni az uralkodó álmának értelmét, ha magát az álmot is elmondja nékik. Nabukodonozor azonban arra hivatkozott, hogy ha valóban vannak istenek az égben, akkor azok könnyűszerrel tudomásukra hozhatják bölcseinek mind a kettőt. Ha ezt nem teszik meg, kivégezteti őket, és házukat is szemétdombokká téteti. Mivel Dániel és társai is már e csoporthoz tartoztak, őket is sújtotta e kegyetlen királyi rendelet.

Dániel társaival együtt Istenhez fordult, mert érezték, hogy ez az álom nem közönséges, hétköznapi álom volt a király életében, hanem Isten adhatott neki nagy jelentőségű kijelentést. Isten meg is jelentette a prófétának magát az álmot, és annak értelmét is.

Mikor Dániel a király elé léphetett, magáról Istenre terelte az uralkodó figyelmét. Neki adott hálát azért, hogy válaszolt a király kérdésére, mert Nabukodonozort jó ideje és mélyen foglalkoztatták e kérdések: mit hoz a jövő? Mi lesz a birodalmával? Hogyan élnek majd utódai?

Mivel a babilóniaiak szerettek szobrokat állítani, e profetikus álom középpontjában egy hatalmas szobor jelképezte az emberi történelmet. Mivel a történelem nem merev és egysíkú, a szobor különböző színesfémekből állt. A feje arany, a két válla és karja már csak ezüst, az oldala és hasa réz, a két lábszára csupán vas, a két lábfeje pedig vas és cserép elegyéből volt. A szoborkolosszus tehát agyaglábakon állt. Semmi erőt nem tudott kifejteni azzal a kővel szemben, amely kéz érintése nélkül egy hegyről legördült, és a tíz lábujjra esett. A szobor meglódult, s a földre esve ízzé-porrá zúzódott. Felkerekedett a szél, és mint nyári szérűn a polyvát, elfújt mindent, csupán a kő maradt a színen, nagy heggyé lett, és betöltötte az egész földet.

A bibliai hosszabb távlatokat átívelő ún. vázlatpróféciák közül ez a legelső. Isten egy pogány királynak kinyilatkoztatta a jövőt, méghozzá nem egy-két nemzedékhez szólóan, hanem egészen a történelem végéig, sőt az örök élet megvalósulásáig. Megmutatta a babiloni királynak, hogy világbirodalmak egymásutánjában a történelem egyre inkább gyengül, erkölcsi szempontból az élet egyre inkább kiszolgáltatottá válik a gonoszságoknak, és az aranytól elindulva végül is a sárig jutunk. 

Dániel néven nevezte az első jelképet, amikor az arany fejet a nabukodonozori Babilóniával azonosította (2,38). Ezt az ókori világbirodalmat, mely az i. e. 7–6. században vezette a földet, egy államszövetség dönti majd meg, ezek lesznek a médek és a perzsák (őket szó szerint Dániel könyve harmadik, ezzel párhuzamos látomása azonosítja majd a 8,20 versében). Perzsiának majd a Nagy Sándor-i Görögország vág vissza, és veszi át tőle a föld irányítását (8,21). A hellenizmus után Róma lép fel a világ színpadára, és e prófécia szerint mind a mai napig a föld irányítója. 

A Nyugatrómai Birodalom 476-os bukása után azonban az európai nemzetállamok folytatják tovább Róma örökségét, ázsiai eredetüket az agyag jelképezi, amely a vas által jelképezett rómaisággal soha nem tud tartósan vegyülni. Mást is jelképez ez a törékenység: az állam és az egyház, a politika és a vallás folyamatos küzdelmét és egybekapcsolódási szándékát az európai nemzetek életében. Hogy Európa mindig egyesülni akar, de ez az egység életveszélyesen törékeny lesz, az mindenekfelett való mondanivalója e próféciának.

Mivel a kőszikla messiási jelkép (1Kor 10,4), az első bibliai vázlatprófécia már Jézus Krisztus második­ eljövetelére helyezi a hangsúlyt, amely eseményről a Bibliában közel négyszáz jövendölés szól. Az egységesülő világ katasztrófába sodródásának ellenében Jézus Krisztusnak kell megjelennie, Neki kell elhoznia az első eljövetelekor meghirdetett Isten országát, mely sohasem fog leépülni, megromolni és tönkremenni, mint a földi világbirodalmak és országok. Erre hangsúlyosan utal a 2,44 versben a próféta magyarázata. Az újjáteremtett földön azok lesznek ott, akik a kősziklára estek, és rá építették életüket (Mt 21,42–44). 

A király elfogadta Dániel magyarázatát, ajándékokat és hatalmat adott neki, a babiloni összes bölcsek elöljárójává tette, s mintegy kormányzónak nevezte ki az ország felett.

A második hitpróba után azonban hamarosan elkövetkezik majd a harmadik, amely jól mutatja, hogy ez a király mennyit küszködött a maga természetével, ahogy a mi legnagyobb harcunk is az életben saját önző természetünk legyőzéséért folyik…

(Folytatjuk)

Reisinger János