2017. márc. 26.

14. szám – Beszámoló az Eleki Életmódközpont 2016-os évéről

„És megsebesíttetett a bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek
büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyultunk meg.” (Ésa 53,5)
Bevezetés. Az eddigi évekhez hasonlóan ismét szeretnénk benneteket tájékoztatni az elmúlt évad eseményeiről. Elmondhatjuk, hogy a 2016-es évben is tapasztalhattuk Isten gondviselését, csodatévő hatalmát, emberi szívekben való munkálkodását, gazdag áldásait. Bízunk benne, hogy számotokra is bátorítást jelentenek majd tapasztalataink. 

Programjainkról. Az elmúlt évben 13 betegturnust tartottunk, ezek mindegyike tíznapos program volt. 2015 végén határoztuk el, hogy az addigi hétnapos turnusokról áttérünk a tíznaposakra.
Emellett tartottunk még egy konyhatechnikai képzést, egy súlykontrolltábort és egy Biblia-tábort is. A Biblia-tábor új program volt, amelynek célja az egészséges életmód és az evangélium még határozottabb összekapcsolása. A jövőben is szeretnénk ilyen jellegű turnusokat rendezni. A turnusokon összesen 126 vendég vett részt. Érdekességként megemlítjük, hogy a vendégek 80%-a kívülálló volt. Angliából, Szerbiából és Romániából jöttek külföldi vendégek, összesen tizenkilencen. A betegségek között az eddigi évekhez hasonlóan a szív- és érrendszeri betegségek, illetve a mozgásszervi és emésztőrendszeri panaszok voltak a leggyakoribbak. 

Tapasztalataink a turnusokon. A legtöbben még mindig a nálunk járt vendégek személyes beszámolóinak hatására kerestek fel bennünket. Többen vissza-visszajárnak, van, aki már hatodszor jött el hozzánk. Ezek a vendégeink egyrészt felismerték, hogy valóban ez az út segít nekik, semmi más; másrészt belátták, hogy megerősítésre szorulnak, s talán ezért is, egyre fogékonyabbak Isten igéje iránt. Egyre többször előfordult, hogy házaspárok együtt látogattak el hozzánk, így a közösen szerzett jó tapasztalatokkal hazatérve jobban tudják támogatni egymást. Rendszeresen jöttek vállalkozók, igazgatók, orvosok, tanárok, de egyszerű, kétkezi munkások is szép számban. Egy alkalommal pedig a Miniszterelnökség egyik magas beosztású munkatársa jött el feleségével.

 Isten valóban csodatévő munkájának lehettünk szemtanúi. Jó néhány esetben tapasztalhattuk, hogy minden orvosi elképzelést felülmúló, rendkívül gyors gyógyulást ajándékozott, ezzel is megnyerve embereket az iránta való bizalomnak. Például kettes típusú cukorbetegek már egy hét alatt (gyógyszer és inzulin nélkül!) teljesen normális vércukorértékeket mérhettek. Egyik vendégünk, akit testvére küldött el a dohányzásról való leszokás céljából, „eljött, mert küldték”, de ő igazából nem akart semmit változtatni. Ennek ellenére egész turnus alatt nem gyújtott rá, végig nagyon hálás volt, szinte nehezére esett hazamenni, majd otthonában nemcsak a dohányzásmentes életmódot folytatta, hanem minden területen bevezette az általunk javasolt változtatásokat.

14. szám – Weöres Sándor gondolatai

Weöres Sándor gondolatai

Ifjak és vének szépsége
Az ifjú arc, váltakozó vidám és szomorú tündéreivel: mozgalmas, szikrázó, örvénylő, csábító szépség. Az öreg arc, szilárd formáival, a ráncok egyenletes hálózatával: nem csábító, önmagában való, fenséges, nyugodt szépség. 
A mai embert az érzékiség rángatja, csak a csábító-szépet ismeri, s az öreg arc hatalmas szépségéhez kevésnek van szeme. S többnyire el is rútítják ifjú arcukat, nemiségük plakátját formálják belőle; s elrútítják öreg arcukat is, mert a fiatalság nyomorúságos roncsát őrizgetik rajta.
Az egyéni ember irtózik a megvénüléstől: úgy fogadja, mint elgyengülést, tehetetlenné-válást, méltatlan megaláztatást. Az igaz ember nem irtózik a megvénüléstől, hiszen benne érheti el zavartalan kibontakozását; az ő évei lépcsők, egyre magasabbra. Ha nem félsz betegségtől, nyomortól, öregségtől, haláltól, semmiféle csapástól, részedre az öregség egyre biztosabb kiteljesülés lesz: a szegénység tehertelen szabadság, bármilyen nyomorékság gyarapodás…

A szépről
A természetben nincs semmi ízléstelen… Az emberi szem vásári limlomhoz szokott és nehezen igazodik az isteni-széphez.

A legveszélyesebb „házasság”
A jelenkor legveszélyesebb ördögnásza: Érzelgősség úrnő és Propaganda úr egybekelése. Bármi képtelenséget akar a propaganda elfogadtatni, úgy alakítja, hogy a tömeg érzelgősségéből kiváltsa egyfelé a meghatódást, másfelé a fölháborodást, és nyert ügye van.

Az erkölcsről
Az erény sosem erőszakos; ezzel szemben bármelyik álerény jelszava lehetne: Amit én nem teszek, másnak sem szabad.
Az álerények fojtogatják a hitet, igazságot, erkölcsöt, tudást, szépséget; mindazt, ami az emberiség állandó kincse, megmérgezik, azáltal, hogy rájuk hivatkozva kötelezővé teszik saját töpörödöttségüket.
A bűn nem akkor legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bártan szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát és megfertőzi a felismerőérzéket.
 A sötétbe merülés, általános pusztulás, egyetemes kínszenvedés ellen mit tehetsz? Semmit és mindent. Embertársaidért nem tehetsz többet, mint hogy az egyetlen menekülési módot tudatod velük. Erőszakkal megmenteni senkit sem lehet, amikor az özön mindent beborít. 
Írmagját se tűrd magadban semmiféle érvényesülési szándéknak. Mert ahogy előbbre törtetsz az életben, úgy csúszol vissza önmagadban.
… Még a legnyomorultabbnak is van olyan lelki kincse, mely belőled hiányzik. Kifogásolni, fölényeskedni bárki tud; tanulj meg mindenkitől tanulni.

Önvizsgálat és imádság 

Az önvizsgálat legegyszerűbb módja az imádság. Ha imádban Istennek gyónod meg hibáidat, ezzel bejárod személyednek minden zeg-zugát, mert az ember, imájában, őszintére vetkőzik Isten előtt; önmagának folyton hazudozik, de Istennek nem mer hazudni.

14. szám – Bartók Béla gondolatai 1. rész – Kitekintő rovat

„Bartók Béla, a világhírű magyar zeneszerző, népzenekutató és zongoraművész szépírói babérokra, legalábbis ilyenek publikálására sohasem törekedett, efféle készséget eláruló levelezése az évek múlásával egyre higgadtabbá vált, végezetül a ridegségig tárgyilagos, az aprólékosságig menő tudományos igazságszeretet emberének mutatja őt. 
Édesapját, id. Bartók Bélát (1855–1888), az egykori Torontál megyei Nagyszentmiklós – ma Sinnicolaul Mare – földmívesiskolájának igazgatóját, nyolcéves korában vesztette el. A félárva gyermeket, kis húgával együtt, özvegy édesanyja tanítónőképzős elfoglaltsága, tanítónői munkája közepette, gondok közt nevelte fel… A túlságosan korán, harminchárom éves korában elhunyt apáról szinte semmi elképzelésünk sincs. Pedig ez az édesapa megérdemli a figyelmünket. Idősebb Bartók mint a nagyszentmiklósi földmívesiskola igazgatója, s mint alapító és választmányi tagja a Torontál vármegyei gazdasági egyesületnek, küzdött a megyei maradiság ellen: a régi Délkelet-Magyarország torontáli parlagján virágoskertet szeretett volna csinálni. Tanulmányokat, könyvet, cikkeket írt… Szépírói babérokra is törekedett… Pedagógiai, társadalmi, irodalmi elfoglaltsága mellett zenekart szervezett, maga is megtanult csellózni, hogy a komolyabb zene szeretetére és művelésére serkentse környezetét. A társadalom megújhodásáért vívott harcában mintha újra Széchenyi nemzedéke lépne elénk: Vallásos tépelődéseiben, moralizáló írásaiban is egy Széchenyi-faragású ember áll előttünk. Rövid élete során rengeteget dolgozott, hihetetlen akaraterővel tört előre, valójában felőrölte magát. Ha élete fonala meg nem szakad, az ország vezető szellemei közé küzdi fel magát. Zömmel 1884 és 1887 közt írt, helyi lapokban megjelent írásaiból a Húsvéti elmélkedés címen közzétett tárcát mutatjuk be, hogy megismerjünk valamit abból a szellemi légkörből, amelyből fia, a kis Bartók Béla, a későbbi nagy muzsikus, korunk géniuszóriásává nőtt.” (Demény János)

Id. Bartók Béla: Húsvéti elmélkedés (részlet)

14. szám – Gondolatok a Fegyvertelen katona c. film kapcsán – Tapasztalatok rovat

Mottó:
„Isten igaz gyermekei úgy vannak szétszórva a világon, mint éjjel a világító csillagok.”
(Ellen G. White)

A filmbeli igaz történet előtt meghajtom a fejemet, és csodálattal adózom a jóra törekvés ezen példájának. Nem von le semmit ennek az értékéből, ha a reformáció közeledő kerek évfordulója okán is felidézem, hogy a reformátorok ‒ például a gályarabok ‒ helytállása nem volt kisebb erkölcsi értékű, mint a filmbeli „közlegény” csodálatos példája.
A „más juhok” igazsága mondatja velem, hogy Magyarországon például a nazarénusok sem voltak hajlandók fegyvert fogni a hadseregben, és a kötelező katonai esküt sem voltak hajlandók elmondani. Saját egyházunkban is volt erre példa. Remélem, nem követek el hibát, ha nevet is említek. Meg lehet erről kérdezni például Boda Papp István testvérünket, de másokat is. Ők tudnának ezekről bizonyságot tenni. Sajnos, nálunk is volt háború, amely törvényszerűen „kitermelte” a hétköznapi hősöket és helytállásukat (de az ellenkezőjét is).
A szép példára szeretnék néhányat említeni saját családom köréből. Én ezeket ismerem. Nyilván szép számmal vannak más családoknál is hasonló esetekről emlékek. Ha eltekintünk a személyes érintettségtől, és csak a jelenséget szemléljük, akkor előtűnik a példa valódi ereje és megindító szépsége.
Édesapámat tizenkétszer hívták be katonának a háború alatt. Ezek közül három ún. SAS behívó volt (huszonnégy órán belül jelentkezni kellett a kijelölt mozgósítási ponton). Mi akkor már hárman voltunk testvérek. El lehet képzelni anyukám helyzetét, amint egyedül maradt a három kicsi gyermekkel.
Apukám eltökélte, hogy ő nem fog fegyveres szolgálatot ellátni. Ő szintén az egészségügyi vonalon, szanitécként akart a hadseregben szolgálni. Itt jött a Gondviselés első komoly segítsége.
A gyülekezetben volt egy testvérnő, aki rendkívüli tehetséggel volt megáldva: csodálatos portrékat, tájképeket festett, Biblia-jelzőket készített mint laikus művész. 

2017. márc. 25.

14. szám – Az egészségügyi reformról – Tallózó rovat

Az egészségügyi reform befolyásolja üdvösségünket

Bill Humeniuk cikke
Az idézetekben az eredeti lapszámok találhatók

„A világon minden mozgásban és nyugtalanságban van. Az idők jelei vészjósló módon vetítik előre a ránk következő események árnyát. A válság fokozatosan telepszik ránk… Sátán látja, hogy ideje rövid, minden eszközét beveti annak érdekében, hogy az embert becsaphassa, megtéveszthesse, megkötözhesse, amíg a kegyelmi idő le nem telik, és az irgalom ajtaja örökre be nem csukódik.” (Ellen G. White: Jézus élete, 552. o., Az Olajfák hegyén c. fej.)
Többen népünk sorai között vegetáriánusok, ezért ők úgy gondolják, az egészségügyi reform követői, mivel feladták a hús fogyasztását. Az egészségügyi reform az utolsó idők népének idején messze túlmutat azon, hogy feladtuk a húsevést. A prófétaság Lelke annak a világosságnak a fényében, amelyben ma élünk, és azoknak a történéseknek a tudatában, amelyek lejátszódnak, felszólít bennünket a teljes egészségügyi reformra – vagyis mindent fel kell adnunk, ami kárt okoz testünknek, amely a Szentlélek temploma (lásd 1Kor 6,19–20). Nagyon komoly időben élünk, amely igen komoly figyelmet igényel.
„A nagy küzdelem közeleg a befejezéshez… Adventisták vagyunk, nem élénkül meg a szívdobogásunk azoknak a dolgoknak a láttán, amelyek feltárulnak szemeink előtt? Az Úr jön. Halljuk lépésének közeledtét.” (Maranatha, Július 31. Ideje felébredni!)
Számot vetsz fizikai és lelki életeddel? Nem látjuk és nem halljuk lépéseit, ahogy Isten közeledik? Amikor látjuk a körülöttünk teljesedő tényeket, nem érezzük, hogy „valami rendkívüli, döntő eseménynek vagyunk a tanúi”? (Próféták és királyok, 537. o., A láthatatlan vigyázó c. fej.)
Nincs itt az ideje Isten népe életében megtisztítani a testet minden káros, pusztító bűntől, hogy készen álljunk a végső napokra, amelyekben már benne élünk?
„Ha férfiak és nők őszintén megtértek, lelkiismeretesen alkalmazzák azokat a törvényeket, amelyeket Isten megalapított, hogy mentesek legyünk minden fizikai, szellemi és erkölcsi gyengeségtől… Felelőséggel tartozunk Istennek szokásainkért és mindennapi gyakorlatunkért. Ezért a kérdés részünkre nem az, mit fog mondani a világ, hanem az, hogy keresztényként hogyan álljak a szokásokhoz, amelyeket az Úr kialakított bennem. (Eféz 2,22)” (In Heavenly Places, 191. o.)

Alkalmassá válni Isten hatalmára és jelenlétére
Isten terve távol tartani bennünket a megtévesztéstől, az elhitetéstől, a befolyástól, és azoktól a félrevezetésektől, amelyeket Babilon táplálkozása nyújt, melyeket hatalmas élelmiszerboltjaink, díszes dobozokban, látványos csomagolásban és kívánságot keltő üvegekben kínálnak a vásárlóknak.

2017. márc. 24.

14. szám – A hit titka – Hit általi megigazulás rovat

„A hit titka”

Különös kifejezés
Az Újszövetségben egyetlen helyen, abban a szövegösszefüggésben fordul elő ez a kifejezés, hogy Pál apostol inti munkatársát, Timótheust: olyan személyeket válasszanak a gyülekezeti tisztségek betöltésére, „akiknél megvan a hit titka, tiszta lelkiismerettel” (1Tim 3,9). Az eredeti szövegben a titoknak fordított szó: müsztérion. Ez a görög szó olyan titokra utal, amely azért titok, mert valami emberileg felfoghatatlant rejt, és különleges kiváltság az ember számára ennek a titoknak a feltárulása. Érdeklődésünkre tarthat számot, hogy mi „a hit titka” kifejezés tartalma. 

Párhuzamos kifejezésmódok 
Egy apa éppen akkor kereste Jézust, hogy segítségét kérje reménytelenül beteg, szenvedő gyermeke meggyógyításához, amikor a Megváltó három tanítvánnyal felment egy magas hegyre, a megdicsőülés hegyére. Jézus távollétében a többi tanítvány megpróbálta meggyógyítani a gyermeket az Ő nevében. Volt már tapasztalatuk ebben, mert korábban, amikor Jézus önálló munkára küldte őket, elnyerték a Szentlélek segítségét ehhez a szolgálathoz. Most azonban kudarcot vallottak. Amikor Jézus lejött a hegyről és a helyszínre érkezett, a kétségbeesett apa így számolt be az eredménytelen próbálkozásról: „Elvittem őt a tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani.” (Mt 17,16) Jézus – az apa hitének megnyilatkozására – egészségessé tette a gyermeket. Ezt követően, amikor már csak magukban voltak Jézus és a tanítványai, megkérdezték őt kudarcuk okáról. Jézus válasza így hangzott: „A ti hitetlenségetek miatt. Mert bizony mondom néktek, ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek, menj innen amoda, és elmenne – semmi sem volna lehetetlen néktek.” (Mt 17,20) 
Jézus megállapítása a tanítványok hitetlenségét illetően nyilván nem úgy értendő, hogy nem hittek volna, nem bíztak volna Jézusban mint Messiásban ekkor is, és nem azonosultak volna lelkükben a tanításaival. Az a hit azonban, amelyről Jézus azt mondta, hogy ha csak egy mustármagnyi van belőle, a legnagyobb és leglehetetlenebbnek látszó dolgok is megvalósulhatnak, nem volt meg bennük akkor, amikor az apán és gyermekén segíteni akartak. A hasonlat, mely szerint mustármagnyi hit megnyilatkozása is elegendő ahhoz, hogy hegyek mozduljanak ki a helyükből, nem szó szerint értendő. A hegy szimbólum Jézusnak ebben a mondásában, és arra utal, hogy sokszor olyan problémákkal küzdünk, amelyek elmozdíthatatlan hegynek tűnnek, pedig megoldódhatnának, ha olyan hitünk lenne, amilyenről Jézus itt szól. 
Különleges, hogy ezt a fajta hitet Jézus mustármaghoz hasonlítja, és kijelenti, hogy ebből a hitből egy mustármagnyi is hegyeket mozdíthat ki a helyükből, azaz hegynyi nehézségeket háríthat el. Máskor is alkalmazta Jézus a mustármaghasonlatot. Ismert ez a kijelentése: „Isten országa hasonló a mustármaghoz.” (Mt 13,31) Biológus szakértő magyarázata szerint „Jézus nem a nálunk termesztett fehér mustárról, hanem palesztinai rokonáról, a fekete mustárról beszélt. (…) Ez az egyéves, gyorsan nagy bokorrá terebélyesedő (…), lágy szárú növény ugyanis a Szentföld kedvező éghajlati körülményei között három-négy méteres magasságával valóban kiemelkedik minden más, itt termesztett lágy szárú növény közül. Több ismert utazó is említi naplójában, hogy Galileában lómagasságú mustárbokrokkal találkoztak. (…) Mákszemnél is kisebb, gömbölyű, fekete magvai valóban a legkisebbek a Palesztinában akkoriban termesztett növények magjai között. (…) A bő maghozam az elvetett mag több ezerszeresét is elérheti.”
 A hasonlat értelme tehát ez: parányi magból óriási növény születik. Ennek megfelelően van olyan különleges hit, amelynek akár csak a pillanatnyi felvillanása esetén is hatalmas dolgok történnek. 

14. szám – Megújulás és reformáció a városfalak befejezése után - Hit általi megigazulás rovat

Megújulás és reformáció a városfalak befejezése után
       
Bevezetés
Nehémiás az isteni gondviselés folytán befolyásos pozícióba került a perzsa udvarban, pohárnokként szolgált, Artaxerxész király jó barátjává vált. Nagy dolog volt ez, hiszen Perzsia a kor legerősebb hatalma volt ebben az időben (i. e. V. század), amely Júdeát is leigázta. Nehémiás megrendülve értesült a zsidók nyomorúságáról, sírt, kesergett, böjtölt. Eközben az az elhatározás született meg benne, hogy ő maga lesz a kezdeményező a helyreállítás munkáját illetően, mihelyt a Jóisten ajtót nyit. Ez meg is történt négy hónap múlva: a király észrevette Nehémiás szomorúságát, vágy fakadt a szívében, hogy segítsen szolgájának tervei kivitelezésében. Nehémiás megtette a szükséges előkészületeket (engedélyeket, faanyagot, katonai védelem kért), a király pedig Júdea tartomány helytartójává nevezte ki. Júdeába érkezve azonnal hozzáfogott a munkához. Terepszemlét tartott, majd a vezetőket és az egész népet megnyerte az ügy számára. A nagy lelkesedés eredményeként nagyon gyorsan, 52 nap alatt elkészül a városfal. Közben voltak nehézségek is: a környező népek áskálódása akadályozta a munkát. Nehémiás a közigazgatás helyreállításért is nagy erőfeszítéseket tett: vezetőket nevezett ki, népszámlálást tartott, az újjáépítés költségeire pénzt gyűjtött.

Minek az ideje jöhetett el a rend helyreállítása után? 
„Mikor pedig eljött a hetedik hónap, és Izrael fiai az ő városaikban lakoztak, felgyűlt az egész nép egyenlőképpen a piacra, mely a vizek kapuja előtt volt, és mondták az írástudó Ezsdrásnak, hogy hozza elő a Mózes törvényének könyvét, melyet parancsolt az Úr Izraelnek. Előhozta azért Ezsdrás pap a törvényt a gyülekezet eleibe, melyben együtt voltak férfiak és asszonyok, és mindazok, akik azt értelemmel hallgathatták, a hetedik hónak első napján. És olvasott abból a piacon, amely a vizek kapuja előtt volt, kora reggeltől fogva mind délig, a férfiak és asszonyok előtt, és mindazok előtt, akik azt érthették, mivel az egész nép nagy figyelemmel hallgatta a törvényt.” (Nehem 8,1‒3)

14. szám – Dániel könyve 3-4. fejezete – Ige mellett rovat

Üzenetek Dániel könyvéből

Aki Dániel könyvét nem ismeri, a kereszténység és a világ történelmét nem ismeri – hangoztatta Isaac Newton a 18. században, aki Dániel és Jelenések könyvéről könyvnyi magyarázatot hagyott maga után. Már Josephus Flavius megjegyezte, hogy az ószövetségi próféták közül a zsidók különös becsben tartják Dánielt, mert nemcsak jövőbeli eseményeket jövendölt meg, hanem azok bekövetkezésének pontos idejét is. Valóban, Dániel könyvében idői próféciák találhatók 2300, 1335, 1290, 1260 és 490 évről, ezek közül az 1260 évről szólót Jelenések könyve ötször is visszaidézi.Sokan úgy gondolják, Dániel könyve jelképeinek sokasága miatt nehezen érthető, erre azonban rácáfol Jézus Krisztus visszahivatkozása, aki a világ­történelem utolsó négy rövid szakaszáról szóló nagy apokaliptikus beszédében egyszerűen így hivatkozott az ószövetségi prófétára: „Aki olvassa, értse meg!” (Mt 24,15)
Jézus Krisztus továbbá Dániel könyvéből kölcsönözte az „Isten országa” és az „Emberfia” kifejezéseket is. Egyik legrövidebb példázatában, a kősziklára esés példázatában Dániel könyve 2. fejezetét vette alapul (Mt 21,42–44).

3. FEJEZET

A király elfogadta ugyan a próféta magyarázatát álmáról, de később nehezményezte, hogy ő csak arany fej lehet e szobron. Magát, egész művét és hatalmassá szélesült birodalmát egészében aranynak akarta látni, ezért egy hatalmas aranyszobrot öntetett, amelyet Dura mezején állíttatott fel. Az ormótlanul nagy szobor felavatására különböző zenészeket rendelt ki, és megparancsolta a tartományok vezetőinek is, hogy vegyenek részt ezen az ünnepségen, s amikor felhangzik a hangszerek szava, mindannyian boruljanak le a szobor előtt. Dánielnek mint kormányzónak nem kellett jelen lennie ezen az alkalmon, de az első fejezettől fogva már megismert három társának, Sidráknak, Misáknak és Abednegónak ‒ akik Dániellel (Baltazárral) együtt babilóniai neveket kaptak (az Ananiás, a Misáel és az Azariás helyett) ‒ hivatalosan is meg kellett jelennie a szertartáson. A király parancsa azonban fenyegetéssel is párosult: akik nem hajtották végre rendelkezését, azokat egy égő, tüzes kemencébe vetették.

14. szám – Gondolatok 2017-re

Gondolatok 2017-re

Kedves Barátom, Ismerősöm! Kedves Olvasó!

Vajon mit tartogat számodra és számomra az idei esztendő, az immár jó néhány hete elkezdődött polgári év? Ha azt felelné bárki közülünk, hogy „ezt egyedül a jó Isten tudja”, helyesen válaszolna, ez a megállapítás mégis kiegészítésre szorul. 
Az új év elé nézve mindig ilyen-olyan vágyak, félelmek, netán elrendezetlen gondok, sokaknak betegségek, és főleg feladatok, elvégzendő munkák tódulnak elénk, kelnek egymással birokra bennünk. Ha bizalommal azt mondjuk, hogy egyedül a mindenható Isten tudja a jövőt, és azt, hogy mit hoz személyesen nekünk ez az év ‒ mondom ‒, helyesen válaszoltunk, de nem kielégítően, mert vannak dolgok, tényezők, amelyek rajtunk is múlnak, és olyan tények is, amelyeket az Isten a bibliai próféciákban előre kijelentett a jövőnket illetően, s ezek megismerhetők. Bizony, legkönnyebb az élő Istenre áthárítani a felelősségünket, ahelyett, hogy ezt mi hordoznánk kellő módon és lelkülettel. Ezért jogos lehet benned az a kérdés, hogy hol a határ az Istenbe vetett bizalom és a saját életünkért vállalt felelősséghordozás között? A válaszom kézenfekvő: Száz százalékig bízzam az Úrban, és száz százalékig tegyem meg a tőlem telhetőt minden téren, de úgy, ahogyan azt Ő kéri tőlem, vagy ahogyan ennek az Isten örülne a Bibliában adott iránymutatásának megfelelően. 

14. szám – Köszöntő

Köszöntő

Régóta szomorít egy olyan jelenség, amellyel lépten-nyomon találkozik az ember a kereszténységen belül, és olykor sajnos a saját köreinkben is. 
A Biblia igéi, a bibliai költészet a legtisztább, legmagasabb rendű érzelmeket ébresztik az emberben, és éppúgy mércét adnak a valódi szépséghez, mint a természetben a mezők liliomai, melyekre Jézus külön felhívta a figyelmet Hegyi beszédében.
Ha viszont a Biblia háttérbe szorul az egyházi életben, az istentiszteleteken – mint ahogy ma ez jellemző tendencia –, továbbá meggyengül az egyéni Biblia-olvasás és Biblia-kutatás buzgalma, akkor azoknak a tiszta érzelmeknek, és annak a szépségnek a helyét, amit Isten beszéde gerjeszt, valamiféle hamis lelkiség, álspiritualitás, szirupos érzelgősség és ízléstelenség foglalja el. 
Aki a Bibliát állandóan, személyesen olvassa, az borzadni fog az érzelgősségtől és az ízléstelenségtől. Igaz az alábbi megállapítás: „Ha már megízleltük az igazán jó és szent dolgok szeretetreméltóságát és szépségét, s az így nyert szent ízlésünkkel ismerjük fel és különböztetjük meg a rosszat és a jót”, akkor a hamis lelkiségben, az érzelgős vallásosságban „megszentelődött szemünkkel nem látunk semmi szépséget”. (Jonathan Edwards) 
Néhány sort idézek Weöres Sándortól is:
Az igazi szeretet …
nem érzelmes sose.
Az érzelmesség a szeretet hiánya, …
hát az érzelmes nem igazán szeret.

Végül Szúdy Nándor református lelkésztől, festőművésztől idézem: „Azt hisszük, hogy Isten dicséretére jó minden, amiben egy kis erőlködő jóakarat van… Jézusban Istennek annyi szépsége jött el hozzánk, és benne a világ szép titka úgy megnyílik, hogy azt a művészet soha ki nem merítheti. Megszegényedett hívőség az, amelyik nem jut el… Isten hívő dicséretéig a művészetben is.” 
Bárcsak elfoglalná Isten igéje a méltó helyet közösségi és egyéni hitéletünkben! Akkor majd mindenben érvényesülni fog az a tiszta, reggeli levegő, és az a szépség, azok a hiteles és nemes érzelmek, amelyeket Isten igéje közvetít!

Vankó Zsuzsa
_____________________________________________________________
Arany János: EX TENEBRIS

Keserűből jön az édes, 
Édesből a keserű;
Rekkenő nap nyugta kétes, 
Szebb, borúra várt derű.

Ma ködös szem, mord kedéllyel, 
Holnap tisztább mindenik:
Meghozhatja – tán egy éjjel, 
Hogy majd „új fény jelenik.”

Vagy, ha ez nem, a vakságnak 
Kiürítem poharát,
S az „örök világosságnak” 
Várom fénylő sugarát.
(1877. szept. 24.)