Köszöntő
Régóta szomorít egy olyan jelenség, amellyel lépten-nyomon találkozik az ember a kereszténységen belül, és olykor sajnos a saját köreinkben is.
A Biblia igéi, a bibliai költészet a legtisztább, legmagasabb rendű érzelmeket ébresztik az emberben, és éppúgy mércét adnak a valódi szépséghez, mint a természetben a mezők liliomai, melyekre Jézus külön felhívta a figyelmet Hegyi beszédében.
Ha viszont a Biblia háttérbe szorul az egyházi életben, az istentiszteleteken – mint ahogy ma ez jellemző tendencia –, továbbá meggyengül az egyéni Biblia-olvasás és Biblia-kutatás buzgalma, akkor azoknak a tiszta érzelmeknek, és annak a szépségnek a helyét, amit Isten beszéde gerjeszt, valamiféle hamis lelkiség, álspiritualitás, szirupos érzelgősség és ízléstelenség foglalja el.
Aki a Bibliát állandóan, személyesen olvassa, az borzadni fog az érzelgősségtől és az ízléstelenségtől. Igaz az alábbi megállapítás: „Ha már megízleltük az igazán jó és szent dolgok szeretetreméltóságát és szépségét, s az így nyert szent ízlésünkkel ismerjük fel és különböztetjük meg a rosszat és a jót”, akkor a hamis lelkiségben, az érzelgős vallásosságban „megszentelődött szemünkkel nem látunk semmi szépséget”. (Jonathan Edwards)
Néhány sort idézek Weöres Sándortól is:
Az igazi szeretet …
nem érzelmes sose.
Az érzelmesség a szeretet hiánya, …
hát az érzelmes nem igazán szeret.
Végül Szúdy Nándor református lelkésztől, festőművésztől idézem: „Azt hisszük, hogy Isten dicséretére jó minden, amiben egy kis erőlködő jóakarat van… Jézusban Istennek annyi szépsége jött el hozzánk, és benne a világ szép titka úgy megnyílik, hogy azt a művészet soha ki nem merítheti. Megszegényedett hívőség az, amelyik nem jut el… Isten hívő dicséretéig a művészetben is.”
Bárcsak elfoglalná Isten igéje a méltó helyet közösségi és egyéni hitéletünkben! Akkor majd mindenben érvényesülni fog az a tiszta, reggeli levegő, és az a szépség, azok a hiteles és nemes érzelmek, amelyeket Isten igéje közvetít!
Vankó Zsuzsa
_____________________________________________________________
Arany János: EX TENEBRIS
Keserűből jön az édes,
Édesből a keserű;
Rekkenő nap nyugta kétes,
Szebb, borúra várt derű.
Ma ködös szem, mord kedéllyel,
Holnap tisztább mindenik:
Meghozhatja – tán egy éjjel,
Hogy majd „új fény jelenik.”
Vagy, ha ez nem, a vakságnak
Kiürítem poharát,
S az „örök világosságnak”
Várom fénylő sugarát.
(1877. szept. 24.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése