14. szám – Köszöntő

Köszöntő

Régóta szomorít egy olyan jelenség, amellyel lépten-nyomon találkozik az ember a kereszténységen belül, és olykor sajnos a saját köreinkben is. 

A Biblia igéi, a bibliai költészet a legtisztább, legmagasabb rendű érzelmeket ébresztik az emberben, és éppúgy mércét adnak a valódi szépséghez, mint a természetben a mezők liliomai, melyekre Jézus külön felhívta a figyelmet Hegyi beszédében.

Ha viszont a Biblia háttérbe szorul az egyházi életben, az istentiszteleteken – mint ahogy ma ez jellemző tendencia –, továbbá meggyengül az egyéni Biblia-olvasás és Biblia-kutatás buzgalma, akkor azoknak a tiszta érzelmeknek, és annak a szépségnek a helyét, amit Isten beszéde gerjeszt, valamiféle hamis lelkiség, álspiritualitás, szirupos érzelgősség és ízléstelenség foglalja el. 

Aki a Bibliát állandóan, személyesen olvassa, az borzadni fog az érzelgősségtől és az ízléstelenségtől. Igaz az alábbi megállapítás: „Ha már megízleltük az igazán jó és szent dolgok szeretetreméltóságát és szépségét, s az így nyert szent ízlésünkkel ismerjük fel és különböztetjük meg a rosszat és a jót”, akkor a hamis lelkiségben, az érzelgős vallásosságban „megszentelődött szemünkkel nem látunk semmi szépséget”. (Jonathan Edwards) 

Néhány sort idézek Weöres Sándortól is:

Az igazi szeretet …

nem érzelmes sose.

Az érzelmesség a szeretet hiánya, …

hát az érzelmes nem igazán szeret.

Végül Szúdy Nándor református lelkésztől, festőművésztől idézem: „Azt hisszük, hogy Isten dicséretére jó minden, amiben egy kis erőlködő jóakarat van… Jézusban Istennek annyi szépsége jött el hozzánk, és benne a világ szép titka úgy megnyílik, hogy azt a művészet soha ki nem merítheti. Megszegényedett hívőség az, amelyik nem jut el… Isten hívő dicséretéig a művészetben is.” 

Bárcsak elfoglalná Isten igéje a méltó helyet közösségi és egyéni hitéletünkben! Akkor majd mindenben érvényesülni fog az a tiszta, reggeli levegő, és az a szépség, azok a hiteles és nemes érzelmek, amelyeket Isten igéje közvetít!

Vankó Zsuzsa

_____________________________________________________________

Arany János: EX TENEBRIS

Keserűből jön az édes, 

Édesből a keserű;

Rekkenő nap nyugta kétes, 

Szebb, borúra várt derű.

Ma ködös szem, mord kedéllyel, 

Holnap tisztább mindenik:

Meghozhatja – tán egy éjjel, 

Hogy majd „új fény jelenik.”

Vagy, ha ez nem, a vakságnak 

Kiürítem poharát,

S az „örök világosságnak” 

Várom fénylő sugarát.

(1877. szept. 24.)