Tündöklik, mint a gondolat maga,
a téli éjszaka.
Ezüst sötétség némasága
holdat lakatol a világra.
A hideg űrön holló repül át
s a csönd kihűl. Hallod-e, csont, a csöndet?
Összekoccannak a molekulák.
(József Attila: Téli éjszaka, részlet)
Az univerzum tanúságtétele a Teremtőről
A végidőben hirdetendő hármas angyali üzenet egyik döntő tétele a Teremtő imádására való felszólítás (Jel 14,7). Tudjuk, hogy mennyire időszerű ez az üzenet. Napjainkra maradéktalanul beteljesedett a Péter apostol levelében foglalt kétezer éves jövendölés: „Az utolsó időben gúnyolódók támadnak… [akik] készakarva nem tudják”, hogy minden Isten szavára teremtetett (2Pt 3,5). Nemcsak a vallástalan és magukat ateistának valló emberekre jellemző ez a viszonyulás a keresztények által nagyjából egészen a 19. század közepéig egyetemlegesen vallott teremtéshithez, hanem most már a keresztény egyházak, sőt a hitvalló keresztények többségére is.
Változatlanul hangzik ugyan a keresztény ókorból származó Apostoli hitvallás (népszerű nevén: a „Hiszekegy”) erre vonatkozó tétele – „hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében” – csaknem valamennyi keresztény felekezet istentiszteletén, de átértelmezik az isteni teremtés mibenlétét. Kétféleképpen próbálják összhangba hozni a Biblia teremtésről szóló tanítását, illetve a korábbi keresztény felfogást és a modern kori evolúciós elméleteket, amelyeket a széles tömegek ma már általánosan tudományos világmagyarázatként fogadnak el. A katolikus verzió így hangzik: Isten az önfelülmúlás képességével teremtette az anyagot, amiből aztán minden kifejlődött. A protestánsok szerint: A Biblia megmondja, hogy ki teremtette a világot, a természettudomány pedig megmondja, hogyan teremtette. Egy példa arra, hogy a legtöbb mai keresztény mennyire kiegyezik az evolúciós elméletekkel:
Egy evangélikus gimnáziumban tanító biológia–kémia szakos tanár vallomása: „Számomra azok a gondolkodók a legelfogadhatóbbak, akik rámutatnak, hogy a természettudomány és a teológia ugyanazt a valóságot más célból, más eszközökkel vizsgálja… A kérdések megválaszolása szempontjából közömbös, hogy egy faj melyik másikból éppen mikor alakult ki, vagy hogy melyik kontinensen találták meg a homo sapiens maradványait… Egyházi iskolában tanító biológiatanárként nagyon fájdalmasan érint, hogy egyházunkban is sokan vannak, akik Darwin munkásságát és az arra épülő tudományos modellt a keresztény hittel összeegyeztethetetlennek tartják.” (Kézdy Edit: Miért félünk Darwintól? Credo, 2009/1–2. sz., 14. o.)
Látjuk tehát, hogy mennyire szükséges teljesítenünk azt a megbízatást, hogy a Teremtőről és a teremtésről szóló bibliai tanítást hallhatóan és elgondolkoztatóan megszólaltassuk a mai emberek, sőt a mai keresztények számára. El kell ismernünk, hogy ehhez a feladathoz érdemben szinte még hozzá sem fogtunk. A szombatról való bizonyságtételünk például csak egy lábon áll, ha azt bizonygatjuk, hogy ez volt az eredeti, Isten által rendelt nyugalomnap, és hogy a Tízparancsolat, valamint Jézus tanítása és példaadása szerint változatlanul érvényes ma is. Mindenekelőtt a teremtés emlékünnepeként kell bemutatnunk a szombatot, és ehhez a teremtés bibliai értelemben vett valóságát kell nyilvánvalóvá tennünk. Ez a másik, sőt elsődleges erős oszlopa a szombatról való bizonyságtevésünknek.
Ezért figyelemmel kell kísérnünk a természettudomány újabb és újabb eredményeit is, és örülhetünk annak, amikor ezekkel is alátámaszthatjuk a bizonyságtételünket. Semmiképpen nem azt értem ezen, hogy bárkivel is vitázni kezdjünk, és úgy lépjünk fel, mintha nagyon jártasak lennénk a természettudományokban. A tudományos eredményeket közérthetően, ismeretterjesztő szinten tolmácsoló cikkekre, könyvekre utalok itt, amelyeket laikusként mi is és mások is érthetnek. Ezekben találunk olyan részleteket, amelyekre nyugodtan hivatkozhatunk, mert nem mi tudálékoskodunk velük. Sokszor találkozunk olyan kijelentésekkel, amelyek nyilvánvalóak, ezért nem szükséges nekünk értelmezni őket, amelyekhez alig van mit hozzátennünk.
Példaképpen idézek egy frissen megjelent cikkből, amelyet Frei Zsolttal, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem atomfizikai tanszékének tanszékvezető professzorával folytatott beszélgetés alapján állított össze a cikk szerzője. (Ötvös Zoltán: Ülünk a mazsolán – minél többet tudunk az univerzumról, annál több a kérdés. Népszabadság, 2014. január 11.)
„Gondoljunk egy mazsolával megszórt rétestésztára úgy, hogy az egyik mazsolán mi ülünk. Ahogy nyújtjuk a tésztát, a mazsolák egyre távolabb kerülnek egymástól, a közelebbi lassabban, a távolabbi mazsola gyorsabban távolodik. Ugyanez az érzetünk, ha bármelyik mazsolára ülünk. Tőlem távolodik minden. És minél távolabb van valami, annál gyorsabban távolodik. Valahogy így tágul az univerzum is. De nem tudjuk, hogy honnan indult a tágulás, nem tudjuk, hogy mekkora az univerzum az általunk látott horizonton kívül. Fizikai módszerek ennek meghatározására nincsenek…
A jelenlegi általános vélemény szerint az univerzum gyorsulva tágul. De ez a tágulás nagyon ki van centizve. Ha az univerzumban egy százalékkal több anyag lenne…, összezuhan a világegyetem. Ha egy százalékkal kevesebb anyag van benne, akkor minden matéria homogén módon szétfröccsen, és nem alakulhatnak ki lokális összehúzódások, galaxisokkal, Nappal és Földdel. Lenyűgöző az a finomhangolás, amelynek eredményeként megszületett ez a világ. De mi hangolta be ezt a rendszert?
… Mai ismereteink alapján a látható anyag a világegyetem mintegy 4 százalékát, a láthatatlan tömeg 23 százalékát, a sötét energia pedig 73 százalékát teheti ki. Azaz, meglehetősen keveset tudunk az univerzumot felépítő anyagokról, energiákról.”
A magunk részéről már csak az alábbiakat tehetjük hozzá a fentiekhez: Mi tart vissza embereket attól, hogy a fenti, kiemelt kérdéseket akár így tegyék föl: Ki volt a tágulás elindítója? Ki hangolta be ezt az egész „finomhangolt” rendszert? A legújabb tudományos eredmények alapján nem volna-e kézenfekvő feltenni a kérdést: Talán mégiscsak létezik egy intelligens Teremtő, aki minden természeti törvény Alkotója, és aki mindennek az eredete?
Nekünk pedig, akik kétely nélküli hittel elfogadjuk a Szentírás teremtésről szóló kijelentéseit, nem volna-e okunk sokkal mélyebb tiszteletre, alázatra, csodálatra és engedelmességre Teremtőnk iránt, amikor olyan kijelentéseket olvasunk, mint a fentiek? Egy zsoltárigével zárom e cikket:
„Jöjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le, essünk térdre az Úr előtt, a mi Alkotónk előtt.” (Zsolt 95,6)
F. T.
A képen a grafit kristályrácsának egy részlete látszik. A szénatomok homályos pontok.
Ma ezt látjuk az atomi világból.
„Az ateizmusnak egy kieszelője sem volt természettudós. Valamennyien középszerű filozófusok voltak. A modern fizika szükségszerűen Istenhez vezet el bennünket, nem pedig távolra visz.”
(Sir Arthur Stanley Eddington asztrofizikus)
„Az első korty a tudomány poharából ateistává tesz. A pohár alján pedig ott van az Isten!”
„A Kozmosz csodálatos elrendezése és harmóniája csak egy mindenható és mindentudó lény tervében születhetett meg. Ez mindörökre a legnagyobb felismerésem.”
„Tudásunk egy csepp, amit nem tudunk, az egy egész óceán.”
(Isaac Newton)
