12. szám - OCI konferencia 2016. május - Kitekintő rovat

Kitekintő

Beszámoló az OCI 2016. május 2‒7.
között tartott konferenciájáról

Az idén a portugáliai Albufeirában rendezték meg az éves OCI-konferenciát, kb. 150 fő részvételével. Összesen harminc önfenntartó adventista intézmény képviseltette magát. Az OCI (Outpost Center International, magyarul: Nemzetközi Misszióállomás) nevű szervezetet életmódközpontok vezetői hozták létre még a 80-as években, hogy összefogják az adventista szemléletű önfenntartó szolgálatokat. Tartoznak hozzájuk iskolák, biogazdaságok, klinikák, életmódközpontok, árvaházak. Ami közös bennük: intézményes formában végeznek szervezett missziómunkát. Az éves konferenciák célja a szakmai továbbképzés és a lelki feltöltekezés. A Vajdaságért Alapítvány (amely már öt éve tagja ennek a szervezetnek) képviseletében jómagam és feleségem utaztunk el Portugáliába. Legutoljára évekkel ezelőtt, a romániai Marosménesi Életmódközpontban tartott hasonló konferencián tudtunk részt venni.

Május 2-án, hétfőn hajnalban indultunk útnak a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérről, ahonnan először Párizsba érkeztünk. Innen ötórás várakozás után indultunk tovább a Portugália déli tengerpartján fekvő Faro városába. Mindkét repülőút jó két-két órát vett igénybe, és csak késő este érkeztünk meg szálláshelyünkre, amely a konferencia helyszínétől néhány száz méterre feküdt.

Kedd reggel átestünk a regisztráción, miközben már jó néhány ismerőssel is összefutottunk. Megismerkedtünk némileg a környezettel is: a környékünkön kissé megkopott üdülőket, hoteleket láttunk, a városon kívül pedig narancsültetvényeket. 

A találkozó fő címe így hangzott: „Fast Forward” (a különböző zenei lejátszókon tálalható gyors előreléptetés nevű gombokra utalva). Így akartak hangsúlyt tenni a végső események felgyorsulására, és arra, hogy mennyire sürget bennünket az idő a lélekmentés munkáját illetően. A fő kérdések között szerepeltek még: Milyen gyakorlati változtatásokat kell alkalmaznunk a missziómunkánkban, hogy hatékonyabbak legyünk? Milyen változások szükségesek a személyes életünkben, amelyek elősegíthetik kegyelemben való növekedésünket?

Az előadók nagy részét olyanok tették ki, akik eddigi tapasztalataim szerint tartalmas előadásokat igyekeztek tartani. Ezek között kell említenem a következőket: Steve Dickman, az ASI jelenlegi elnöke, aki maga is egy önfenntartó intézményt, általános iskolát vezet Tennessee államban (Harbert Hills Academy); Frank Furnier, aki eredetileg bányász volt, később az Eden Valley Életmódközpont igazgatója lett, jelenleg az OCI alelnöke; Dan Gebbert, aki a dél-dakotai Black Hills Életmódközpont munkatársaként főleg mentális kérdésekkel foglalkozik; Charles Cleveland, aki számos életmódközpont létrejöttében közreműködött, jelenleg egészségexpókhoz szükséges felszereléseket forgalmaz, ilyen alkalmak szervezését koordinálja világszerte; Biser Jordanov, aki Bulgáriában hozott létre életmódközpontot. (Tőle meghívást is kaptunk, hogy látogassuk meg munkatársainkkal központjukat.) A számomra kevésbe átütőek Chris Berger előadásai voltak, a hatást még inkább lerontották gyakori viccelődései. Ő egyébként az ausztriai Bogenhofen Főiskola igazgatója.

A konferencia első előadása igen érdekes és gyakorlati témával kezdődött: hogyan indítsunk el családi missziós szolgálatokat. Az ilyen szolgálat lényege: családtagok, rokonok fognak össze, hogy szervezett missziómunkát végezzenek, és ennek érdekében akár szervezetet vagy intézményt is létrehoznak. Ez lehet biobolt, pékség, biogazdaság, életmódközpont vagy más jellegű vállalkozás. Ezeket „befolyásközpontoknak” (center of influence) nevezte, utalva arra, hogy ezeknek a vállalkozásoknak a fő célja, hogy az emberek bizalmát megnyerve befolyást gyakoroljanak közvetlen és tágabb környezetükre. Az előadó, a mexikói származású Jaime Espinal számtalan bibliai példával és bizonyságtételi idézettel szemléltette az effajta munka létjogosultságát. Elgondolkodtató volt számunkra ez a fajta működési forma. Jó lenne Magyarországon is több ilyen családi missziós vállalkozást látni. 

Hasznos volt az ausztrál David Caukill előadása az adománygyűjtés kérdéséről. Egy ilyen konferencián nyilván fontos kérdés: az önfenntartó szolgálatok hogyan juthatnak rendszeres és elégséges anyagi támogatáshoz. Sok példával, gyakorlati szemponttal teletűzdelt előadása minden tekintetben megnyerte a tetszésünket, sokat tanultunk belőle. Kifejezetten építő volt Dan Gabbert kétrészes előadása „Jézus értelmének befogadása” címmel. Ebből csak az első részt hallgathattuk meg, ami a jellemépítés kérdéseiről szólt. Dan egész megjelenése, előadói stílusa, felkészültsége megnyerő volt. Szintén tetszettek Steve Dickman személyes idő- és energiagazdálkodásunkról szóló előadásai, amelyek közül ez utóbbi képességeink, fizikai és lelki energiánk felhasználására új szempontokat is adott számunkra. Szólt a hatékonyság, a szorgalom kérdéséről, időnk és erőnk elpazarolásának veszélyeiről. 

Érdemes még megemlítenünk az egyes intézmények esti beszámolóit is, amelyekre minden este másfél órát szántak, és ezek során öt intézmény mutatkozott be. Megismertük a norvégiai Matteson evengelizátorképző iskolát, a Living Springst, amely árvaházakat működtet India-szerte; a tanzániai Kibidula Farmot, az egészségügyi evangelizátorok képzésével foglalkozó LIGHT-ot. Szerda este mi is bemutathattuk az Eleki Életmódközpontot. Utána jó néhányan jöttek oda hozzánk beszélgetést kezdeményezve.

A találkozó legnagyobb áldása talán a személyes kapcsolatok építése volt. Megismerkedhettünk jó néhány testvérrel, akik komoly munkát végeznek valamilyen területen. Ezek között említem Biser Yordanovot, aki a Marosménesi Életmódközpontban tanult, majd Bulgáriába hazatérve saját intézményt alapított, munktársát Sergheit, aki egészségügyi misszionáriusokat képez. Találkoztunk néhány erdélyi magyar testvérrel is. Jó beszélgetésünk volt még Daniel Bastosszal, a portugál unió egészségügyi vezetőjével: közvetlen, jóindulatú és szerény ember benyomását keltette, aki a magyarországi helyzetről is érdeklődött. Viriato Ferrerra ‒ régi orvos ismerősünk ‒ is jelen volt, aki korábban maga is önfenntartó intézményben dolgozott itt Portugáliában, később azonban a Generálkonferencia Egészségügyi Osztályához került, ott dolgozik jelenleg is. Az OCI-konferencia magyar vonatkozása még, hogy a szombat délelőtti igehirdetésre Szilvási Tibort kérték meg, aki a Közel-Keleti és Észak-Afrikai Unió titkára. Vele is váltottunk néhány szót.

Számunkra csütörtök este véget ért ez a találkozó, így a pénteki és szombati programokon már nem tudtunk részt venni. Vasárnap már Skóciában kellett képzést kezdenünk, ehhez pedig néhány nap előkészületre volt szükségünk.

Somogyi Lehel