A múlt hónap egyik legmegrázóbb, rövid tudósítása egy napilapunk hasábjain jelent meg, ezt Az idők jelei rovatunkban teljes terjedelmében elolvashatjuk. Vajon milyen felrázó üzenete lehet ennek számunkra, akik a végső, nagy evangélium képviseletével immár 172 éve meg vagyunk bízva, miközben Földünk nagy részén egyre inkább eluralkodik a kegyetlenség, fokozódik milliók értelmetlen szenvedése?
„Előre látható, hogy Aleppóban [Szíriában] rengeteg civil fog meghalni, és a várost végül ki kell majd üríteni, mégis tehetetlenek vagyunk... Az ENSZ és néhány valóban jó szándékú ország diplomatái éjt nappallá téve tárgyalnak, de az igazi főszereplők nem is törődnek velük. Az Orvosok Határok Nélkül önkéntesei életüket kockáztatva próbálnak emberéleteket menteni, de vannak, akik direkt bombázzák a kórházaikat.... Tizenöt orvos most Aleppóból levelet írt Barack Obama amerikai elnöknek: A könnyek, az együttérzés... itt már nem ér semmit, tettekre lenne szükség. De Amerikában éppen elnökválasztási kampány van. Általában is, mindig van valami indok arra, hogy miért ne csináljon a külvilág semmit...” (Népszabadság, 2016. augusztus 12.)
E tragikus élet-halál helyzettel szembesülve nem térhetünk ki Istentől ránk ruházott felelősségünk számbavétele elől. Adott egy az Iszlám Állam által megszállt és a végsőkig megnyomorított, védtelen gyerekek, anyák, civilek által lakott város. S vannak, akik kezében ott lenne a megoldás, akik védelmet, biztonságot nyújthatnának a kiszolgáltatottaknak; „de az igazi főszereplők nem is törődnek velük”. S van néhány önkéntes, „akik életük kockáztatásával próbálnak életeket menteni”. A kérdés némileg költői: melyik csoporthoz tartozónak érezhetjük magunkat? Akiknek a tiszta evangélium birtokában, „főszereplőként” mindig van indokunk arra, hogy miért ne csináljunk semmit, vagy a néhány „önkénteshez”, akik életük kockáztatásával próbálnak életeket menteni? E csoportokról eszünkbe juthat Jézus egyik gyakran idézett, fájdalmas mondata is a választott nép, a „főszereplők” szomorú helyzetéről: „Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.” (Mt 22,14) E mostani számunk cikkeit azzal a reménnyel bocsátjuk közre, hogy elolvasásuk, megfontolásuk a „választottak” számát gyarapíthatja...
A szerkesztők
Pilinszky János: Az ember itt
Az ember itt kevés a szeretetre.
Elég, ha hálás legbelűl
ezért-azért; egyszóval mindenért.
Valójában két szó, mit ismerek,
bűn és imádság két szavát.
Az egyik hozzám tartozik.
A másik elhelyezhetetlen.
Az egyik hozzám tartozik.
A másik elhelyezhetetlen.
(1972)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése