22. szám – Zenei tábori beszámoló 2019.

Idén nyáron már negyedik alkalommal rendeztük meg a zenei tábort Orfűn. Minden évben újabb és újabb tapasztalatokat nyertünk a tábor szervezése folyamán Isten végtelen szeretetéről, gondoskodásáról és hatalmáról, de most különösen megtapasztaltuk Teremtőnk gyöngéd szeretetét. Ismét megláthattuk, hogy neki a legapróbb részletekre is gondja van, segítségünkre siet, ha hittel, bizalommal kérjük Őt.

Tavalyi zenei táborunkban műsorra tűztük Louis Spohr Die letzten Dinge (A végső események) c. oratóriumának néhány részletét is, de már akkor elhatároztuk, hogy legközelebb megpróbáljuk az egész művet előadni. Az oratórium zenéje megindítóan szép és kifejező. Szövegét illetően is egészen rendkívüli, teljes egészében Jelenések könyvére épül, a korunknak szóló legaktuálisabb üzenetet szólaltatja meg – ez a zenetörténetben is egyedülálló. Nyilvánvaló volt, hogy csupán emberi erőnkkel nem tudjuk megvalósítani a teljes mű előadását, de folyamatosan könyörögtünk segítségért Istenhez, hogy megdicsőíthessük Őt az oratórium megszólaltatásával, s a hozzá kapcsolódó bibliai gondolatokkal valódi evangelizáció lehessen minden hangversenyünk. És az Úr gondoskodott is mindenről, amire szükségünk volt. Koncertmesterünk, Tóth Judit „véletlenül” ismét kapcsolatba került volt évfolyamtársával, akinek Törökbálinton van egy kórusa. Neki is megtetszett a mű, év közben is gyakorolták a kórussal, és így a törökbálinti Cantabile kórusból többen részt vettek a zenei tábor munkájában. Hasznos volt a közreműködésük, hiszen a mű drámai hangvételű tételei tömörebb hangzást igényelnek, a közös munka pedig egyben jó lehetőség volt arra, hogy megismerjenek minket. 

Többen meghallgatták tábori előadásainkat, amelyek tematikája az egyes tételek szövegére épült. Evangelizáció volt ez már a felkészülés során! 

A zenészek, különösképpen a fúvósok megtalálása is komoly feladatnak bizonyult, de végül mindannyian hálásak voltak, hogy velünk játszhattak ebben a gyönyörű műben. Az is motiválta őket, hogy a hangverseny jótékony célú volt: a táborzáró koncertjeinken ismét az erdélyi Havadtői Árvaház javára gyűjtöttünk adományokat. Isten valóban mindenben – a számunkra sokszor lehetetlennek tűnő dolgokban is – megsegített „feljebb, mint kértük vagy elgondoltuk”! A rengetegből csak két tapasztalatot szeretnénk röviden leírni.

Mivel sok kórustag és zenész érkezett a táborba, a szállásbeosztás elkészítése elég nehéz feladat volt, épphogy sikerült előre papíron mindenkit beosztani. Azonban a helyszínen derült ki, hogy az egyik szálláshelyünkön néhány szobát átalakítás, illetve beázás miatt nem lehet használni, pont azon a helyen, ahová vendégeket szerettünk volna elszállásolni. Reménytelennek látszott a helyzet. Ezek a vendégek néhány nappal a tábor kezdete után érkeztek. Egy séta alkalmával felfigyeltünk három házzal odébb egy másik szálláshelyre, amely természetesen tele volt. De azért érdeklődtünk, hogy esetleg volna-e náluk néhány szabad szoba. Legnagyobb meglepetésünkre a tulajdonos elmondta, hogy egy 51 fős diákcsoport éppen lemondta a foglalást (noha ilyen több mint tíz éve nem fordult elő náluk), és pontosan attól a naptól kezdve, amikor a mi vendégeink megérkeztek, teljesen üres volt a szálló. Így csodálatosan meg lehetett oldani ezt a problémát, mindenkinek jó helyet tudtunk biztosítani. „Hogy lássák, megtudják, eszükbe vegyék és megértsék mindnyájan, hogy az Úr keze művelte ezt, és Izráel Szentje teremtette ezt!” (Ésa 41,20)

Egy másik kiemelkedő tapasztalata volt az idei tábornak, hogy a három magyarországi koncert mellett a karmesterünk, Cséfalvay Dániel meghívására Bécsben is tarthattunk egy hangversenyt, ahol németül adtuk elő a művet. Nehéz feladat volt németül is úgy megszólaltatni, hogy a német ajkú közönség megértse a szöveget. Karmesterünk és osztrák felesége nagy segítségünkre volt, ebben is megtapasztaltuk Istenünk támogatását. 
A hangverseny végén az osztrák hallgatóság közül többen jelezték, hogy jól érthető volt a német szöveg, így a Jelenések könyve üzenetét számukra is érthető módon tudtuk átadni. 

A pécsi, orfűi, budapesti hangversenyeken, de Bécsben is minden hallgató kezébe adtunk egy leírást a műről, valamint a szövegkönyvet, amely tartalmazta az egyes tételekben elhangzó Biblia-verseket. Ezenkívül Bécsben Cséfalvay Dániel az előadás két része közötti beszédében felajánlotta, hogy akit érdekel a zeneműhöz szorosan kapcsolódó könyv, a hangverseny után ingyenesen kaphat. Ez A nagy küzdelem című könyv volt, 150 vendég kérte és vihette magával.

Hálásak vagyunk Istennek, hogy az idén sok olyan fiatal is részt vett ebben a munkában, akik eddig még nem voltak zenei táborban. Hálásak vagyunk a vendég zenészeinkért, kórustagokért. Mindenkire szükség volt ahhoz, hogy ez a mű elhangozhasson: karmesterünkre, aki szent lelkesedéssel, alaposan felkészülve vezényelt és irányította a közös munkát, szólistáinkra, akik nagy átéléssel, ihletetten szólaltatták meg a szebbnél szebb szólórészeket. 
Zenészeinkre és a kórus tagjaira, akik szintén sokat fáradtak azért, hogy a mű Istenhez méltóan hangozzék el. Felemelő érzés volt átélni és látni a sok munka, próba, az utazás fáradalmai ellenére is a közreműködők lelkesedését. Nehéz eldönteni, hogy ki kapott nagyobb áldást: mi, akik megszólaltattuk a művet, vagy a hallgatók. 

Az Ige szavai ismét beteljesedtek: „Aki mást felüdít, maga is felüdül.” Reméljük, hogy Isten teremt lehetőséget még számunkra e mű további előadására, hogy a végidő legfontosabb üzenete így is terjedhessen, és ezáltal Őt tudjuk megdicsőíteni. „Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, ó, Felséges!” (Zsolt 92,2)