19. szám – Köszöntő

„Későre jár, minden perc értékes” – ez hatja át az embert, amikor akárcsak az elmúlt néhány hónap történéseit, jelenségeit átgondolja. Az idők jelei szinte harsognak. Meggyőznek minket arról, hogy immár halaszthatatlan a megszentelődésben való előrehaladásunk. Szükséges, hogy ez legyen imáinkban az első számú kérés naponta, és törekvéseink fő célja, együttműködve a mennyei erőkkel.

Testvéreinket illetően is felelősséget kell érezzünk. Hiszen akarva-akaratlanul hatunk egymásra – langyosságunkkal is, buzgalmunkkal is. Ha felfogjuk valódi helyzetünket – a végső események és Krisztus visszajövetelének küszöbön állását – naponta könyörögni fogunk valódi ébredésért és megújulásért Isten népe között. Szívünkre vesszük az Ésaiás könyvében található felhívást: „Ti, akik az Urat emlékeztetitek, ne nyugodjatok! Ne hagyjatok nyugtot néki, míg megújítja és dicsőségessé teszi Jeruzsálemet e földön!” (62,6/b–7) 

Úgyszintén szívünkre nehezedik a sok-sok veszendő ember sorsa, akik még mindig nem vesznek észre semmit, akiknek a figyelmét annyi minden eltereli, leköti, és akiknek a szíve csaknem megkeményedett az Istentől való elidegenedésben. Mennyei erőért kell könyörögnünk, hogy valóban megszólaltathassuk ezt a ránk bízott üzenetet:

„Magas hegyre menj fel, örömmondó Sion! Emeld fel szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! Emeld fel, ne félj! Mondjad: ímhol Istenetek! Íme, az Úristen jön hatalommal, és karja uralkodik! Íme, jutalma vele jön, és megfizetése őelőtte.” (Ésa 40,9–10) 

Vankó Zsuzsa

Klima Sándor: Miatyánk

Ne mondd azt, hogy mi,
   amikor önző vágyaidra gondolsz.
Ne mondd azt, hogy atyánk,
   ha nem tudsz gyerekként viselkedni.
Ne mondd azt, hogy jöjjön el a te országod,
    ha anyagi jólétre vágysz.
Ne mondd azt, hogy bocsájtsd meg a mi vétkeinket, 

   ha te nem tudsz megbocsájtani embertársaidnak. 

Ne mondd azt, hogy mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, 

   ha nem gondolsz az éhezőkre. 

Ne mondd azt, hogy ne vigyél minket a kísértésbe, 

   ha minden nap arra gondolsz.
Ne mondd azt, hogy ámen,
   ha nem veszed komolyan e szavakat.