16. szám – Nyári táborok beszámolói

Nyári táborok 2017.

Toleranciatábor Seregélyes

Az idei toleranciatáborba való jelentkezésem egy évvel ezelőtt, a tavalyiban történt. Edinának szavamat adtam, hogy ott leszek. Úgy adódott, hogy vihettem magammal egy mozgássérült hölgyet is, akit a karácsonyi koncertünkkor ismerhettem meg a közeli idősotthonban.

Aki volt már együtt a mozgáskorlátozottakkal, azoknak nem kell, aki nem volt, annak meg nehéz leírni, hogy mi is történik ott és akkor közöttünk és bennünk. 

Sokszor gondoltam arra, amit családi kirándulásaink alatt érzek, mikor számunkra még ismeretlen, szépséges helyen láthatjuk és tapinthatjuk az Isten jelenlétét: ide el szeretném hozni a társaimat is, hogy lássák ők is, örüljenek ők is!

Együttlétünk a felszabadultság és valami megmagyarázhatatlan öröm jegyében telt. Ebből még az sem tudott minket kizökkenteni, hogy az év legmelegebb hetén voltunk Seregélyesen. Senki nem unatkozott. Teendő mindig akadt, hisz a fizikai gondozás önmagában sok időt vesz igénybe, Edina pedig messzemenően gondoskodott arról, hogy a maradék időt hasznos programokkal tölthessük. Hihetetlennek tűnik, de az az önfeledtség, amivel rendelkeztünk, amikor játszottunk – mert játszani jó, játszani kell! – meghatározója lett többi együttlétünknek is. Volt bemutató idomított, kedves kutyusokkal, strandoltunk (ezt külön látnotok kellene), néztünk mélyen elgondolkodtató filmet, virágcsokrokat kötöttünk száraz virágból, régi várak életébe pillanthattunk be, és sokat-sokat énekeltünk. Napi szinten voltak mély, isteni gondolatokkal megvilágított beszélgetéseink. Esténként pedig éjszakába nyúló szobai beszélgetések elfojtott foszlányai hallatszottak, ahol kimondhatatlan és szinte elviselhetetlen emberi sorsok kerültek a szemünk elé. Maradandó, mélyreható, összekovácsoló, reményt és vigaszt kereső és találó barátságok szövődtek ember és ember, ember és Isten között. 

Egyik szobatársam, akinek skizofrén lánya is velünk volt, ezt mondta nekem a hét közepén: „Emlékszel, mit mondtam tavaly, hogy miért jöttem el? Azért, mert a lányomnak jót akartam. Az idén már másért jöttem. Én szeretnék tanulni.”

Klári, a fitt, művégtaggal élő nyugdíjas matematika-tanárnő, aki 18 évesen veszítette el egyik lábát, négy gyermeknek adott életet. Az egyik lányát 8 éves korában elütötték, meghalt. Többi gyermekének – egy kivételével – veleszületett halláskárosodással, izomsorvadással járó betegsége lett. Klári a történtek következtében ateistává vált. Igazi barátnők lettünk, ez a barátság még a múlt évben szövődött. Klári nagyszerű ember, és elindult az Isten keresése útján…

A táborba idén is sokféle ember jött el. Egy dologban azonban mindannyian közösek voltunk. Ezt az egy dolgot pedig így hívják: korlátoltság. Aki nem mozgáskorlátozott, annak ugyanis más korlátjai vannak. Nekünk, akiknek természetes, hogy működnek a végtagjaink, elképzelhetetlen a teljes kiszolgáltatottság, a nem szerethetőség, a jövőtől való félelem effajta érzése. Számunkra képtelenségnek tűnik a lelassult életvitel, idegesítően hat, ha nem pörögnek a megszokott fordulatszámon életünk apróbb és nagyobb eseményei, és néha – ebből kifolyólag – többet képzelünk magunkról, mint amik igazában vagyunk. Ennek a képtelen gondolatvilágnak a kizökkentésére jót tesz, ha segítenek nekünk „mások”. 

Jövőre gyertek el minél többen segíteni, s közben rajtunk is segíthet Valaki!

Nagyon sokat mesélhetnénk mi, akik ott lehettünk, de nem lenne elég ez az újság arra, hogy mindet leírjam.

Szedenics Pisti, az egyik gondozottunk által elmondott verssel zárom soraimat. Mikor elszavalta nekünk, akkor már én sem akartam gátat szabni az addig fojtogató könnyeimnek. Hagytam, hadd tisztítsanak jótékonyan engem is…

Retezi Erzsébet: Mozgáskorlátozottak dala

Mások vagyunk, mégis egyek,
Sokak által elfeledtek.
Bár testünk beteg, lelkünk ép,
Bennünk is él egy eszménykép.

Gondolatban mezőn futunk,
Közben nagyokat kacagunk
Veletek, kik épek vagytok,
Minket magunkra nem hagytok.

Velünk vagytok szeretetben,
Hitben és reménységben,
Segítetek, hol csak lehet,
Ugye, ez nem csak képzelet?

Mi lehet e kis dal vége?
Szíveinkben legyen béke!
Kapjunk még sok boldog évet,
Békességet, egészséget!

Molnárné Jutka

Dombay-tói gyermek- és ifitábor

(2017. június 25–27.)

A Lámpás Gyermeknevelési és Ismeretterjesztő Alapítvány keretében már néhány éve táboroztatunk gyerekeket Pécsvárad mellett, a Zengő ifjúsági táborban. A kapcsolat a tábor helyszínével abból adódott, hogy az idős tulajdonos evangélikusként már több éve jár a pécsváradi Biblia-körünkre. Eleinte 25–35 fő közötti létszámú táborokat szerveztünk, azonban az elmúlt két évben megugrott, 53 és 55 főre bővült a táborozók száma a segítőkkel együtt (két nap 55 fő, egy nap 53 fő).

A táborozásra 2017. június 25–27-én került sor, két éjszakával. A tábor szervezésébe az alapítványunk elnökén, Sz. Istvánon kívül az idei évtől a fiaimat is bevontam, mert nagyon igényelték ezt. Együtt terveztük meg a programot, közös imádsággal és ötleteikkel karöltve. A fiaim minden évben ezt a tábort várják a legjobban, amire lélekben már hónapokkal előtte készülnek, és ahogyan közeledik a kezdés időpontja, engem is felráznak kérdésükkel: „Apa, megírtad a meghívót, amit az osztálytársainknak vihetnénk el személyesen?” A táborozásra elsősorban nem adventista osztálytársaikat, barátaikat hívják meg, de minden évben eljött néhány adventista családból származó gyerek vagy unoka is. 

Az idéntől már a lassan felnövő ifjúságunkra is külön figyelmet kellett fordítanunk. Így a tanítás korcsoportok szerint lett kialakítva. Ovisok, kisiskolások, kiskamaszok és ificsoport. Az ifjúsági témák megbeszélését és a kirándulást F. Ádám és B. Zalán vezette, a kiskamaszokkal én voltam. A kisiskolásokat F. Cs. Bea – akkor még a szüléshez közeledő kismamaként – látta el, az ovisokkal a feleségem, Rita volt. Más években más segítők is jöttek. 

Az örök életről, a tízparancsolatról tartottunk tanítást, ami nagyon sok örömet adott mindegyikünknek. A gyerekek, ifjak aktív részvétele, a kérdéseik és a hozzászólásaik emlékezetessé és örömtelivé tették az alkalmakat. Ilyeneket kérdeztek: „Miért kell nekünk vasárnap templomba menni, hogyha a szombat az Úrnak napja?” „Kaphatnánk ebből a bibliai tízparancsolatból egy példányt?” „A tanár bácsi Pécsett melyik templomba jár, mert apukámmal szeretnék én is elmenni?” 

A programokat a gyerekek iskola utáni kirajzásuknak megfelelően állítottuk össze, hogy időben ne legyen sok nekik a tanítás, hanem a közös játékok, a számháború és az éneklés, a közös konyhai szolgálatok, az asztalterítés, a mosogatás és az étkezéseknél történő rövid felolvasás egészítse ki és mélyítse el a tanítási alkalmakat. A táborozó gyerekek többnyire évről évre visszajönnek. Tavaly a nagyobbakkal Jézus második eljöveteléről és az ezt megelőző időszakról beszélgettünk. Emlékszem, hogy mekkora figyelemmel hallgatták a tanítást. 

A tábor költségeire csak annyit kértünk, amennyit a szállásadó gazdának tovább is adtunk. Így ez a tábor volt a legolcsóbb mindegyik között. Az étkezést összefogással és az alapítvány segítségével oldottuk meg. Két napra id. Sz. Erzsike és id. Sz. István főzött, egy napot pedig a feleségem, Rita vállalt be. A reggeliket és a vacsorákat az uzsonnával együtt mi közösen, a szervezők és az alapítvány álltuk. A dologban a legszebb az, hogy egy Németországban dolgozó Biblia-körösünk felajánlásával együtt a tábori költségeink nulla forintra jöttek ki. Mindezért és minden Istentől kapott ajándékért hála legyen a jó Atyánknak mindenkor! 

Folytatása is volt a tábornak, mert fiaim az ifjakkal együtt igényelték, hogy legyen egy kétnapos kirándulásuk még a nyár végén, amit ők szerveztek, mi pedig B. Zalánnal ehhez a megfelelő kereteket és a lelki hátteret igyekeztünk biztosítani, rájuk odafigyelni. A Mecsekben túrát szerveztek, így a csodásan szép Réka-völgyben a nagy vacsoráról szóló példázatot átvéve ők is megkaphatták a meghívót a nagy mennyei vacsorához. A másik téma pályaorientációs jellegű volt. 

Imáitokat kérjük, hogy a jó Isten áldja meg minden gyerek és ifjú szívében azt, amit Igéje által elkezdett, és fejezze is azt be az üdvösség napjára. 

Pongrácz Róbert

A zalakarosi „Új kezdet” életmódtábor 

A januárban megalakult egészségügyi osztály egyik fontos célkitűzése egy nyári életmódtábor megszervezése volt. E tábor időpontját a 2017. július 31. – augusztus 6. közötti időszakra tűztük ki. Nem volt sok idő az ideális helyszín megtalálásához, a néhány szóba jöhető hely közül végül a zalakarosi Fortuna Hotelre esett a választásunk. A hotelt üzemeltető házaspárral könnyen meg tudtunk egyezni a bérlés feltételeiről. Számunkra fontos szempont volt, hogy a konyhát mi üzemeltethessük, amelybe – bizonyos feltételekkel – szintén beleegyeztek.

A tábor meghirdetése után folyamatosan voltak jelentkezők, már májusra 75%-ban beteltek a helyek, június végére pedig már teljesen telt házas volt a turnusunk. Végül vendégeinkkel együtt 128 fő töltött el egy egész hetet a Fortuna Hotelben. 

A hotel a város nyugati részén helyezkedett el, egy erdő mellett, a gyógyfürdőtől, a központtól mindössze 500 méterre. A hotel előtt állt egy másik épület is, amely nem volt használatban, így a mi táborunk kicsit elzártabb területen volt.

Vasárnap 10 órától vehettük át táborhelyünket, vendégeink közül néhányan már 14 óra előtt megérkeztek a helyszínre. Estére szépen megteltek a szobák, és 19 órakor nyitóprogrammal kezdtük meg táborunkat.

A táborozók egy része már járt eleki központunkban, többen voltak kívülállók is, és olyanok, akik valamilyen úton kapcsolatban álltak már velünk.

A tábor programja igen színes volt, nagyrészt eleki turnusaink időbeosztását követte. A reggelt vendégeink reggeli tornával kezdhették, majd áhítattal folytattuk a programot, amit a reggeli követett. Délelőttönként több párhuzamos program (szekció) közül válogathattak a táborozók: lehetőség volt egészségügyi előadáson részt venni, volt főzőkör, orvosi tanácsadás, ezen kívül egészségügyi állapotfelmérést is tartottunk a tábor elején és végén. Vendégeink masszázst is igénybe vehettek, illetve az előadások közötti szünetben tornára is volt lehetőség. Az előadások témái között voltak például a következők: a növényi étrend különleges ereje, étrendi irányzatok dzsungelében, metabolikus szindróma, az emberi szervezet védekezése öngyógyító folyamatokkal, a Kína-tanulmány. Az előadók között volt: Tóth Gábor, Sonnleitner Károly, Vígh Ágnes, Pásztor Judit, Bakó László.

Délután mindig valamilyen mozgásprogramon lehetett reszt venni. Kirándulásaink során többek között jártunk a közeli parkerdőben, a kis-balatoni Kányavári-szigeten, és egy közeli bivalyrezervátumba is ellátogattunk. A nagy meleg miatt két délutánt a Balatonon töltöttünk (pénteken 41 fok volt!). Voltak, akik délutánonként a közeli gyógyfürdőbe is ellátogattak. Az egyik nap táborozóink egész napos gyalogtúrát is vállalhattak egy közelben lévő vízimalomhoz. Az estéket lelki egészségről szóló előadásokkal zártuk. Csütörtök este Ferge Bélától hallhattunk érdekes előadást a zene hatásáról. A szombati istentiszteletet a tábor területén tartottuk, délután még egy zenei áhítatot is sikerült megszerveznünk a zenei pályára készülő konyhás fiataljaink jóvoltából.

A szombat este tartott záró alkalmon vendégeink elégedetten mondták el, hogy jól érezték magukat. Voltak olyan ateista vendégeink, akik külön kifejezték, hogy mennyire meghatották őket az itt tapasztaltak, imádságok és a szeretetteljes légkör.

Az étkezés teljesen növényi (vegán) volt, mindig bőséges és finom ételekkel, sok zöldséggel és gyümölccsel. Ennek felelőse Bakó Gyöngyi volt. 

A tábor ideje alatt semmilyen baj nem történt, a jó Isten óvó kezében tartott mindent. Hálásak vagyunk Neki azért, hogy megrendezhettük ezt a tábort.

Somogyi Lehel