21. szám – Ki az én felebarátom? – Az Ige mellett rovat

Ki az én felebarátom?

Vajon miért tette fel ezt a kérdést Jézusnak egy írástudó? (Aki egyébként helyesen válaszolta meg azt a kérdést, hogy mit kell cselekedni az örök élet elnyeréséhez: Lk 10,25–29.)
Mi volt az általános felfogás a felebaráti szeretet parancsának értelmezését illetően a zsidó nép körében Jézus földi szolgálata idején?

Jézus idézte Hegyi beszédében: „Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet!” (Mt 5,43) A felebarát körét tehát leszűkítették, és az ellenséget, mintegy magától értetődően, nem tekintették ebbe a körbe tartozónak.

Mire alapozták ezt? 3Móz 19,18 félreértelmezésére. Ez az ige így hangzik: „Bosszúálló ne légy, haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeresd felebarátodat, mint magadat! Én vagyok az Úr.” Úgy értelmezték, hogy a felebarát csak „az én népem fiai”, és akik ezen a körön kívül vannak, azok már nem számítanak felebarátnak, az ellenség pedig végképpen nem.
Csak egy kicsit kell továbbolvasnunk azonban Mózes III. könyve 19. fejezetében, és máris ott találjuk a következőket: „Hogyha jövevény tartózkodik nálad, a ti földeteken, ne nyomorgassátok őt! Olyan legyen néktek a jövevény, aki nálatok tartózkodik, mintha közületek való bennszülött volna, és szeresd őt, mint magadat, mert jövevények voltatok Egyiptom földjén. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.” (33–34. vers)
Tehát egyértelműen a jövevényekre is vonatkoztatta Jézus előző felhívását: „Szeresd, mint magadat!” Továbbá ezúttal is hozzátette nyomatékul: „Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.”

Jézus korában létezett csak ilyen felfogás, hogy „szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet”? Nem találkozunk-e a második nagy parancsolat hasonlóan kirekesztő értelmezésével a mai kereszténység körében is?
Szomorú, hogy keresztények sokasága gondolkozik ma is úgy, mint a Jézus korabeli zsidó nép jó része. Normálisnak és megengedhetőnek tartják a gyűlöletet azokkal szemben, akikre rákerült az „ellenség” címke. Az ilyen kereszténységre is érvényes Pál apostol kijelentése: „Akiknél megvan a kegyesség látszata, de megta- gadják annak erejét. És ezeket kerüld!” (2Tim 3,5)

Ferenczy Károly: Az irgalmas szamaritánus

Jézus így helyesbítette a szóban forgó felfogást a Hegyi beszédben: „Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket!” (Mt 5,44)

A törvénytudó kérdésére az irgalmas szamaritánus példázatának az elmondásával válaszolt. Találóan összegezte e példázat mondanivalóját Thomas Jefferson, az USA egyik alapító atyja, a következőképpen: Jézus úgy válaszolt a Ki a az én felebarátom? kérdésre, hogy az ellenség és az eretnek is az!
Az irgalmas szamaritánusnak a sebesült zsidó ember nemzeti szempontból ellenség volt, vallási szempontból pedig eretnek, mégis könyörült rajta, betöltötte a szeresd felebarátodat, mint magadat parancsolatot rá vonatkozóan. A példázat azt a mondanivalót is magában foglalja, hogy bár minden embertársadat, az egész világot a gyakorlatban nyilvánvalóan nem szeretheted úgy, mint magadat, érvényesítheted, és érvényesítened is kell ezt a parancsolatot mindazokkal szemben, akik utadba kerülnek, és a segítségedre szorulnak, bárkik legyenek is.
Azt is bemutatta Jézus e példázattal, hogy mit jelent, ha valaki úgy szereti a felebarátját, mint önmagát, azaz azt teszi vele, amit szeretne, hogy hasonló esetben vele tegyenek (Mt 7,12). Nem lehet messzebb elmenni, annál többet tenni a felebarátért, mint amit a példázatbeli szamaritánus tett (Lk 10,33–37).

Vankó Zsuzsa