22. szám – Köszöntő

Köszöntő

Ha rápillantunk e lap tartalomjegyzékére, láthatjuk, hogy a hit általi megigazulás evangéliuma áll a középpontjában, a 2019. június 8–9-ei konferencia kapcsán.
Ezt írta Ellen G. White 1889-ben, a nevezetes 1888-as minneapolisi konferenciát követően, ahol a hit általi megigazulás evangéliuma volt a fő téma:

„Száz hívő között alig akad egy, aki a Biblia igazságának ezt a tárgyát, a hit általi megigazulást, értené, pedig ez elengedhetetlenül szükséges jelen és örök boldogságunk érdekében.” (Review and Herald, 1889. szept. 3.)

Vajon mi az arány ma gyülekezeteinkben? Félő, hogy nem kevesen ma is – az őszinte hívők közül is – önerőből való igyekezettel próbálják megtartani Isten törvényét, és kétségek gyötrik őket, vajon eleget tudnak-e tenni a kívánalmaknak, s elérik-e valaha az életszentségnek azt a fokát, ami szükséges az üdvösséghez. Minden bizonnyal sok igehirdetésre, tapasztalatokkal bátorító személyes beszélgetésre és mindenekelőtt naponkénti buzgó imádságra lesz szükség ahhoz, hogy a hit általi megigazulás evangéliuma mintegy áttörjön, megértetté és gyakorlati tapasztalattá váljék gyülekezeteinkben.

Két olyan bizonyságtételt idézünk itt, a köszöntőben is, amelyek korábban kevéssé kerültek figyelmünk középpontjába. A Szemelvények Ellen G. White írásaiból 3. kötetében találhatóak. Az egyik a hitbeli növekedés szükségességéről szól, a másik pedig bátorítás arra vonatkozóan, hogy Isten megtalálja az eszközöket ahhoz, hogy mire a végidő legkritikusabb szakasza elérkezik, a hívő maradék megtanulja, miként éljen az életszentségre jutás egyetlen lehetőségével.

„Olyan érzékennyé kell válnunk a szent késztetésekre, hogy Jézus legcsendesebb suttogása is megindítsa lelkünket, míg elérjük, hogy bennünk van, mi pedig Őbenne, és Isten Fiába vetett hittel élünk.” (The Signs of the Times, 1888. március 23.; i. m., 323. o.)

„Mielőtt a maró küzdelem ránk tör, meg fogjuk tanulni a szent és áldott bizalom leckéjét. Kezünket Krisztus kezébe helyezzük, lépteinket a Sziklára rögzítjük, s így győztesek leszünk az ádáz viharban.” (55. számú levél, 1886; uo., 351. o.)

Az „idők jelei” bizonyára az egyik eszköz Isten kezében arra, hogy buzdítson minket a hit általi megigazulás evangéliumának kutatására, megérteni akarására, és arra, hogy ezen az új úton induljunk el az elénk tűzött magas cél felé. A körülmények ugyanis egyre szigorodnak, és lassan sem fizikailag, sem lelkileg nem lehet másképpen élni, mint csakis hit által.