Az Ige mellett
“Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével,
amely Istennek szájából származik”
Máté 4:4, Lukács 4:4 (vö.: V. Móz. 8:3)
Fenevad és gerlice
„Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, amelyet régen szereztél, és amelyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, amelyen lakozol! Lépj fel a teljes pusztaságba, mindent tönkretett az ellenség a szent helyen! … Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, aki szabadításokat művel e föld közepette… Ne adjad a fenevadnak a te gerlicédnek lelkét, szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképpen!” (Zsolt. 74,2–3.12.19)
A Szentírás jelképei között az egyik legismertebb a fenevad jelképe. Van mélységből feljövő fenevad (Jel 11. fej.), földből feljövő fenevad (Jel 13. fej.), és vannak a tengerből feljövő fenevadak. Az utóbbiak közül az egyik kiváltképpen „a fenevad”, amely semmilyen más állathoz nem hasonlítható, „iszonyú fenevad”. Jelenések könyve 13. fejezetében úgy jelenik meg, mint amely az összes többi, tengerből feljövő fenevad jellegzetességeit egyesíti magában. Több történelmi szakasza is van e hatalom uralmának. A bibliai jövendölések különválasztják, de egybe is kötik hasonlóságaik alapján az ókori Rómát, vagyis a pogány császári hatalmat, és a középkori Rómát, vagyis a belőle titokzatosan, „kis szarvként” kinövő pápai hatalmat. Arról is szólnak a próféciák, hogy a „kis szarv” 1260 esztendős középkori uralma végén halálos sebet kap, de a vég idején begyógyul ez a seb, és a végidőben meghatározó szerepe lesz az újjáéledő pápaságnak.
E hatalom lényeges eleme az állam és az egyház összekapcsolása, a két hatalom érdekeinek közös nevezőre hozása, és ennek jegyében a két szervezet egyazon mintára való felépítése. A világon uralkodó politikai rend a piramishoz hasonló. Legfelül van az, aki a legtöbb hatalmat tudta megszerezni, és így ő maga parancsol, ő rendelkezik mindennel, mindenkivel. A Római Birodalommal szövetkező keresztény egyház ezt a szervezeti mintát vette át a constantinusi fordulat után. A világi hierarchia mellett kialakult az egyházi alá-fölérendeltség is a trón és az oltár szövetségében. Ez az időszak gyászos fejleményeket érlelt a középkori Európa számára. Mégis, most, hogy a középkor után még viharosabb két-háromszáz esztendő telt el, a régi torz korszak megszépítő távolságba került. Kosztolányival szólva, a „kancsal emlék szépíti tovább”, és „ezüstté bűvöl minden pocsolyát”. Így jutunk el odáig, hogy a béke és a rend után vágyakozó emberiség „imádva követi” a fenevadat, mely szeretetet, békességet, megállapodottságot ígér.
Van azonban gerlice is ebben a világban. Vannak, akik a Bárányhoz akarnak hasonlóvá válni. Jézus hozzájuk intézett felhívása így hangzik, további hasonló szimbólumokat alkalmazva: „Ímé, én elbocsátlak titeket, mint juhokat a farkasok közé; legyetek azért okosak mint a kígyók, és szelídek mint a galambok.” (Mt 10,16) Küldetésük elvégezéséhez csakis az adhat nekik bátorságot, erőt és reményt, ha szüntelenül száll fohászuk a közbenjáró Krisztushoz, aki jó Pásztorként az egyház igazi feje: „Ne adjad a fenevadnak a te gerlicédnek lelkét!”
Nemcsak az egyéni életre vonatkozó kijelentés ez, hanem Isten népe egyházi rendjének és szervezetének fölépítésére nézve is irányt mutat. Ez a felépülés nem lehet hierarchikus, nem lehet a világhoz és más egyházakhoz hasonló. Csaknem minden egyház a fenevad szerkezete szerint épül fel. Évtizedekkel ezelőtt megírta már Paolo Ricca valdens teológus, hogy a protestáns közösségekben is „törpepápák” vannak. Isten egyházában azonban nem honosodhat meg ilyesmi. Ezt a közösséget maga Jézus vezeti, hiszen „vérével szerezte” (Ap csel 20,28). A gerlicék, a galambok, a juhok olyan vezetést igényelnek, amilyen Krisztusé, a jó Pásztoré. Csakis Vele való kapcsolatuk tudja megtartani őket ebben a világban. Ő pedig nem csupán megtartja őket, de égi erővel is felruházza ahhoz, hogy a fenevad ellenében is képviseljék Isten végidő emberiségének szóló üzenetét.
„Ne adjad a fenevadnak a te gerlicéd lelkét…” (Zsolt. 74,19)
Reisinger János
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése