3. szám - 2014. március - Köszöntő

Kedves Testvérek!

A Kürtszó harmadik számát tarthatjátok a kezetekben. Az elmúlt hetekben örömmel fogadtuk leveleiteket és szóbeli nyilatkozataitokat, amelyekkel eddigi számainkat értékeltétek. Nagy örömünk az is, hogy tapasztalataitokat szintén megírtátok – ezek közül néhány meg is jelenik ebben a számban. Továbbra is várjuk az ilyen beszámolókat, éppúgy, mint javaslataitokat, gondolataitokat.

A 2014-es év kezdetén szeretnénk újra olyan írásokkal jelentkezni, amelyek rámutatnak az egyre sokasodó „idők jeleire”, az újabb eseményekre, amelyek Jézus eljövetele közelségének a komolyan vételére késztetnek, megemlékezve kijelentéséről: „A fügefáról vegyétek pedig a példát: mikor az ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár: Azonképpen ti is, mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt.” (Mt 24,32–33)

Annak tudata, hogy az isteni dicsőségben megjelenő Megváltó „az ajtó előtt áll”, mély önvizsgálatra serkent, hogy felfedezzük a „sötét foltokat” jellemünkben, s mi magunk könyörögjünk Isten megtisztításáért és a Szentlélek korai esőjében való részesülésért. Egyedül csak a Szentlélek segítségével végezhetjük be a magvetés munkáját, amely olyannyira sürgős, hiszen a késői eső kiárasztásának is a küszöbön kell állnia.

Isten sok figyelmeztetése, szeretetteljes kérlelése értünk van, hiszen nem elég csak várnunk a Vőlegényt, hanem tartalék olajról is gondoskodnunk kell, hogy valamiképpen „váratlanul reánk ne jöjjön az a nap”. Pál apostol buzdítása így hangzik: 

„Ti, atyámfiai, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módra lephetne meg titeket. Ti mindnyájan világosság fiai, a nappal fiai vagytok, nem vagytok az éjszakáé, sem a sötétségé! Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok! … Legyünk éberek, felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe.” (1Thess 5,4–8)

Kívánjuk, hogy a lap mostani számában közölt írások mindenkit segítsenek a felkészülésben, a fentiek szerint.

A szerkesztők

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Petőfi Sándor: Rabság

Töredék

Milyen vig a világ! folyvást miként vigad!
Örök énekszóval s zenével van tele!
E tombolók között a legzajosbikat
Kérdezzétek meg csak: ha vajon boldog-e?
Én nem hiszem, hogy az; dehogy boldog, dehogy!

Csak a kétségb’esés, mi bennünket vidít, 

Azért kelünk csak e rivalgó zajra, hogy
Ne halljuk láncaink csörömpöléseit.
Rab a világ, igen, kezén-lábán bilincs...
Az volna lelkén is, hanem már lelke nincs - -

(Pest, 1846. június–augusztus)