A Bizonyságtételeket olvasva
Ne nézzünk emberre!
Talán még gyülekezetünk hozzánk közel álló tagjai is mondanak és tesznek olyat, ami megszomorít. De te csak haladj előre, nyugodtan és békességgel, mindig Jézusban bízva. Ne feledd, hogy nem a magadé, hanem Krisztusé vagy. Isten szeretett Fiának vére által váltott meg, s az ő munkáját végzed. Igyekezzél az emberek áldására élni. Nagyszerű munka ez. Ne hagyd, hogy az emberek romlottsága eltávolítson Isten ígéreteibe vetett szilárd bizalmadtól és tántoríthatatlan hitedtől.
Fájdalmasan érint, ha azok közül lesz valaki ellenséged, akikért sokat tettél, mert egy veled szemben álló nézet befolyása alá került. De te nem ugyanezt teszed, mikor hátat fordítasz Jézusnak? Legjobb barátod Ő, aki mindent megtett, hogy kivívja szeretetedet. Már előzőleg megnyerte bizalmadat. Magához hívott minden terheddel, minden bánatoddal. Szavát adta, hogy nyugalmat, békét ad, ha viseled igáját, és hordozod terhét. Az Úr kijelenti, hogy az ő igája édes, terhe pedig könnyű. Bizonyítsd be, hogy hiszel ebben. Fogd szaván Istent. Soha sem állhatnál ott, ahol állsz, azokat a felelősségeket hordozva, melyeket hordozol, ha Jézus nem segített volna különleges módon. Ezt el kell ismerned. Köszönd meg a kapott segítséget, és bízzál benne továbbra is.
Fogadd be életedbe Krisztust. Ne képzeld, hogy te vagy felelős mások helytelen útjáért, még ha a gyülekezet tagjai is. Vannak a gyülekezetben hűtlen tagok, akik sokkal rosszabbul bánnak Jézussal, mint veled. Ha Urunk ma a földön járna, bántalmaznák, szidalmaznák, rágalmaznák őt. „Mert szükség ugyan, hogy botránkozások essenek, de jaj annak az embernek, aki által a botránkozás esik… Jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger mélységébe vessék.” (Mt 18,7.6)
Súlyos terhet hordozol. Szeretném, ha mindenki úgy átérezné ezt, mint én. Bárcsak minden testvér igaz és hű lenne hozzád, nem hátráltatna, nem tömjénezne vagy dicsőítene téged, hanem úgy tekintene rád, mint akit Isten eszközül használ egy adott munka elvégzésére, ha nem felejtenék, hogy nem szabad követ tenniük a kocsi kerekei elé, akadályozva azt, hanem vállukat nekivetve, segíteniük kellene.
(Ellen White: Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 8. kötet,
Ne nézzünk emberre c. fej., eredeti lapszám: 129–130.)
Menjetek a fügefa alá!
Nátánael hallotta, amint János a Megváltóra mutatott, és így szólt: „Íme Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűneit.” (Jn 1,29) Nátánael Jézusra tekintett, de csalódott a világ Megváltójának megjelenésében. Lehetséges, hogy ez a szegény és a nehéz munka nyomait magán viselő ember lenne a Messiás? Jézus egyszerű emberekkel együtt dolgozó munkás volt.
Nátánael elment, de nem alkotott határozott véleményt Jézus kilétéről. Letérdelt a fügefa alatt, és megkérdezte Istent, hogy valóban ez az ember-e a Messiás. Amíg a fa alatt volt, Filep odajött hozzá, és így szólt: „Aki felől írt Mózes a törvényben, és a próféták, megtaláltuk a názáreti Jézust, Józsefnek fiát.” De a szó, „Názáret”, újra kétségeket támasztott Nátánaelben, aki ekként válaszolt: „Názáretből támadhat-e valami jó?” Tele volt előítéletekkel, de Fülöp nem akart ezekkel küzdeni. Egyszerűen csak ennyit mondott: „Jer, és lásd meg!” Amikor Nátánael Jézushoz ment, Ő ezt mondta: „Íme, egy igazán izraelita, akiben hamisság nincsen!” Nátánael megdöbbenve kérdezte: „Honnan ismersz engem? Felelt Jézus, és monda néki: Mielőtt hívott téged Filep, láttalak téged, amint a fügefa alatt voltál.” (Jn 1,46–49)
Nem tennénk-e jól, ha mi is a fügefa alá mennénk, és esedezve kérnénk Istent, hogy tárja fel számunkra az igazságot? Nem kísérne-e Isten szeme minket éppúgy, mint ahogy figyelte Nátánaelt? Ő hitt az Úrban, és így kiáltott fel: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy az Izrael Királya! Felelt Jézus, és monda néki: Hogy azt mondám neked: láttalak a fügefa alatt, hiszel? Nagyobbakat látsz majd ezeknél. És monda néki: Bizony, bizony mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok a megnyílt eget, és az Isten angyalait, amint felszállnak és leszállnak az ember Fiára.” (Jn 1,50–52)
Nekünk is részünk lehet ebben a tapasztalatban, ha kapcsolatban vagyunk Istennel. Isten elvárja tőlünk, hogy ne emberre, hanem Őrá hagyatkozzunk. Arra vágyik, hogy új szívet adjon nekünk és az Isten trónjától származó világosság kijelentéseiben részesítsen. Minden nehézséggel meg kell birkóznunk, de amikor valamilyen vitaponttal szembesültök, vajon emberekhez kell-e fordulnotok, hogy megkérdezzétek véleményüket, és azok szerint alakítsátok ki a tiéteket? Nem! Menjetek Istenhez! Mondjatok el neki mindent, vegyétek a Bibliát, és kutassátok az elrejtett kincseket!
(Szemelvények I. kötet, 65. fejezet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése