18. szám – Az Úr vacsorája előtt való könyörgés – Hit általi megigazulás rovat

Az Úr vacsorája előtt való könyörgés

A hit általi megigazulás megértéséről tanúskodó imádság a székely katonák számára kiadott imádságoskönyvből (Kolozsvár, 1790)

Én Uram, én Istenem és könyörülő jó Atyám, elismerem töredelmes szívvel, hogy én a Te legkisebb kegyelmedre is méltatlan vagyok, de vonj magad után engemet a Te kegyelmed által. Bátorkodom közelgetni a Te szent asztalodhoz, amelynél közlöd a Te szeretetednek bőséges gazdagságát. Ne engedjed, én Istenem, hogy a méltatlanul való élés által kárhozatomra légyen nékem. Űzz el az én szívemből minden földhöz ragadó gondolatokat, melyek az én buzgóságomat és hozzád való háládatos szeretetemet megháboríthatnák. Töltsd be minden érzékenységeimet hozzád való belső és valóságos, buzgó tisztelettel. Adj nékem valóságos megtérést, és a Te irgalmasságodnak, melyet ebben az órában az én szegény lelkemmel közleni méltóztatsz, belső háládatossággal való tiszteletét. 

Nem ragaszkodom én, ó Istenem, az én tulajdon igazságomhoz. Nem fuvalkodom fel az én érdemem felől való haszontalan vélekedéssel, hanem úgy járulok tehozzád, mint egy szegény bűnös az irgalmasságnak Istenéhez, mint egy éhező a megelégedéshez, mint egy bujdosó a csendes nyugodalomra, mint egy minden tisztátalanságokkal megfertőztetett az igazságnak tiszta kútfejéhez. Járulok tehozzád, mint egy szűkölködő a világnak Urához, mint egy lelki setétségben vakoskodó e világnak világosságához, mint egy mezítelen, egy könyörülő szívű édes atyához, mint egy igazságot éhező és szomjazó, ahhoz, akinél vagyon az életnek kenyere és a Dávid házában fakadott kútfőnek kellemetes vize, melyek által az örök életre tápláltatunk.

Ó, én Istenem, aki kedvesen fogadtad a szent Dávidnak igaz megtérését, a Manassénak szívet megillető nyögését, a bűnös asszonynak könnyhullatással egybeköttetett kesergését, a publikánusnak alázatos könyörgését, a megtérő tolvajnak hitét, a szent Péternek zokogó siralmát. Vegyed kedvesen éntőlem is az én szívemnek hozzád gerjedező kívánságát, amidőn Teelőtted megaláztam magamat. Jól tudom, hogy nem vagyok arra méltó, hogy az én szemeimet felemeljem az égre, de Te légy kegyelmes énnékem, szegény bűnösnek, pecsételd el szent asztalodnál az én szívemben drága véred által lett megváltatásomat, tisztítsd el minden undokságimat, világosítsad meg elmémnek homályosságát, fedezzed el lelkemnek mezítelenségét. Segéljed fel a lelkiekben való gyengeséget. Ne bocsáss el üresen engemet Teelőled, mert elfogyatkozom az én világi bujdosásomnak hosszas útjában. Sőt elégíts meg engemet a Te házadnak kövérségével, vidámíts meg a Te vizeidnek gyönyörűséges folyamával. 

És minthogy a Jézus Krisztus élet és váltság, idvesség és világosság, a választottaknak eledele és itala, adj azért oly kegyelmet énnékem, hogy fogadhassam illendőképpen az én szívemben a királyoknak Királyát, a boldogságnak kútfejét, hogy azt megkedvelvén állandóképpen abban lakozzék, és kóstoltassa meg énvelem még ebben az életben a mennyei boldogságnak első zsengéjét. 

Ó, én édes Jézusom! Aki az én váltságomért adtad Te magadat, adjad mostan is az én lelkemnek a változhatatlan életnek eledelét. Uram, Jézus! Aki a magas egekben lakozol, jövel, és lakozzál az én szegény lelkemben is, amellyel földön való bujdosási között óhajtva keres Tégedet. 

Tudom ugyan, hogy az én sok bűneim és hitetlenségem bezárják Teelőtted az én szívemnek ajtaját, de hiszem, a Te hatalmas erőd által ajtóbezárulás után is be tudsz Te menni a Te megfélemlett tanítványaidnak vigasztalására. Vedd el hát ezt a szakadást, amely vagyon énközöttem és Teközötted, nyissad meg Szentlelkednek munkája által az én szívemnek bezárt ajtaját, indíts igaz töredelmességet az én szívemben, és a Te kegyelmednek harmatja által tegyed azt jó cselekedetekkel gyümölcsözővé. 

Látom óh, én Uram Jézus, hogy a Te irgalmasságod által közelítesz énhozzám, betölt örömmel az én lelkem, megindultanak az én belső részeim, ég bennem az én szívem, mivelhogy a tiszta ajkak áldozati között egy megtérni igyekező buzgó lélekkel kívánlak téged befogadni, hogy Te énnálam lakozván, a Te hit által énbennem való lakozásod által erősíts, vigasztalj engemet, és az én szívemet a Te szent szeretetedre gerjeszd fel. Mindaddig, míg nem végezetre amaz hatalmas lelkeket, a szent angyalokat elküldöd az egekből, hogy vigyenek be engemet a mennyei paradicsomba, ahol tégedet, kegyelmes Megváltómat színről színre megláthassalak, és az én Istenem orcájának szemlélésével megelégíttessem. Ámen.