Az Ige mellett
„ELVÉGEZTETETT!”
„Mikor azért elvette Jézus az ecetet, mondta: Elvégeztetett!
És lehajtván fejét, kibocsátotta lelkét.” (Jn 19,30)
És lehajtván fejét, kibocsátotta lelkét.” (Jn 19,30)
Az evangéliumi beszámolók szerint Jézus összesen hét alkalommal szólalt meg a kereszten. Ezeket a rövid mondatokat „Jézus hét szavának” is nevezzük. Bár ilyen állapotban lélegezni is alig lehetett, és rendkívüli erőfeszítést igényelt minden egyes szó kiejtése, Jézus – küldetéséhez hűen – a kereszten is „az örök élet beszédét” (Jn 6,68) szólta. Jézus hét szava közül az utolsó előtti, az „Elvégeztetett!”, különösen nagy jelentőségű. A János evangélista által megörökített egyszavas mondat közvetlenül Jézus halála előtt hangzott el, egy másik Lukács által lejegyzett mondattal együtt: „Atyám, a Te kezeidbe teszem le az én lelkemet.” (Lk 23,46) A Jézus élete c. könyv (756. o.) figyelemre méltó részleteket tár fel a két utolsó „szó” elhangzásának körülményeiről: „A sötét homály hirtelen felemelkedett a keresztről, és tiszta trombitaszóhoz hasonló hangon, amely mintha az egész teremtett világmindenségen áthangzott volna, Jézus így kiáltott fel: »Elvégeztetett!« (Jn 19,30) »Atyám, a Te kezeidbe teszem le az én lelkemet.« (Lk 23,46) Fényesség vette körül a keresztet, és a Megváltó arca a nap fényéhez hasonló dicsőséggel ragyogott fel. Azután lehajtotta fejét a mellére, és meghalt.”
Mi az „elvégeztetett” szó jelentése?
A görög teleó ige szenvedő (passzív) alakját használja János evangélista, aminek jelentése: beteljesedik, megvalósul, befejeződik, célba ér. A hozzá hasonló alakú telos főnév jelentése: vég, cél, tökéletesség. Noha a legtöbb fordítás az „elvégeztetett” kifejezést használja, a „beteljesedett” jobban visszaadja a szó eredeti jelentését. Jézus szava tehát nem a vereség, a feladás kifejezése volt, hanem sokkal inkább a győzelemé. E szó kimondása tulajdonképpen Jézus győzelmi kiáltása volt, ami a megváltás tervének beteljesedését, célba érkezését jelezte.
Ebben a tanulmányban ennek az egy szónak a jelentőségét tekintjük át a továbbiakban. Először azt vizsgáljuk meg, mi mindenről mondhatjuk el, hogy beteljesedett, célba ért Jézus kereszthalálával, utána pedig e győzelem kihatásait, következményeit, gyümölcseit vesszük számba.
Mi minden teljesedett be Jézus Krisztus kereszthalálával?
A megváltási terv győzelme
Bár látszólag vereség volt, Jézus a kereszthalál elszenvedésével a megváltás történetének legdöntőbb győzelmét vívta ki. Hogy ez milyen hatást váltott ki a mennyei lényekből, azt Jelenések könyve így örökít meg: „És hallottam nagy szózatot az égben, amely ezt mondta: Most lett meg az üdvösség és az erő, és a mi Istenünknek országa, és az ő Krisztusának hatalma, mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolta őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt.” (Jel 12,10) Ez a győzelem tehát az üdvösséget (gör. szótéria = szabadulás) tette lehetővé az ember számára, egyúttal Isten hatalmának, országának helyreállítása is volt. Mindez Sátán számára viszont a legnagyobb vereséget jelentette, aki a „nagy küzdelem” döntő csatáját vesztette el. Bizonyos értelemben Sátán birodalma, földi uralma is elveszett: nem mondhatta többé, hogy ő a „világ fejedelme”.
Az élet jogának visszavásárlása az ember számára
Az ember a „bűn zsoldja a halál” elv következtében elvesztette az élethez való jogát. Ennek alapján az ember földi életének fenntartása, majd az örök élet visszadása csak a „megváltás” (gör. lutron) által válik lehetővé. A megváltás eredetileg váltságdíj kifizetését, rabszolgák felszabadítását jelentette. Jézus mérhetetlen áron, saját életével „vásárolta vissza” az emberiséget és a Földet a nagy „rabszolgatartótól”, Sátántól: „Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből, hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén: Aki eleve el volt ugyan rendelve, a világ megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén tiérettetek.” (1Pt 1,18–20) A megváltás lényegét tanította jelképek formájában a zsidó áldozati rendszer is, ami Isten Bárányának feláldozásával betöltötte szerepét. Ezt jelezte a papok számára a templomi kárpit kettéhasadása Jézus halálának pillanatában. „A jelkép és a valóság találkozott Isten Fia halálában. A nagy áldozat megtörtént.” (Jézus élete, 665. o.)
Jézus földi életének a győzelme, „életművének” beteljesedése
Jézus kereszthalála földi életének és szolgálatának a lezárása is volt. Érdemes elgondolkodnunk, milyen örökséget hagyott hátra. Jézus élete minden tekintetben teljes volt, ő valóban mondhatta: „Elvégeztem a munkát, amelyet reám bíztál, hogy végezzem azt.” (Jn 17,4) Jézus erkölcsi tisztaságára és tökéletességére Péter apostol a „hibátlan és szeplőtlen bárány” kifejezéssel utalt, Pál szerint pedig Jézus „mindenben megkísértetett, anélkül, hogy vétkezett volna...” (Zsid 4,15) Földi élete világosan szemléltette, hogy lehetséges bűn nélkül élni. Sátán érve, hogy a törvényt emberként lehetetlen megtartani, nem áll meg többé. Jézus földi győzelme pótolhatatlan segítség számunkra: gyakorlati példát ad arra nézve, hogyan élhetünk hasonló életet. Gondoljunk Jézus imaéletére, beszélgetéseire, emberekért végzett szolgálatára. Bár a földi életet minden ember megkapja kegyelemből, örök életben csak azoknak lesz részük, akik Jézus életét mintának tekintik a maguk számára, és a gyakorlatban is „követik a Bárányt, valahova megy” (Jel 14,4).
Sátán szabad bejárása és vádolóként való működése a mennyben
Jób könyvének 1–2. fejezete szerint Sátán mennybeli lázadása és kivettetése után megmaradt a „beszélő viszony” Isten és Sátán között. Sátán egy ideig még bejáratos volt Istenhez, párbeszédet folytathatott Vele, megfogalmazhatta vádjait, kritikáit. Jézus kereszthalála azonban véget vetett ennek a „kiváltságának”: megtörténik Sátán végleges eltávolítása, kizárása a mennyből. A korábban idézett Jel 12,10 egyértelműen fogalmazza meg ezt: „Mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolta őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt.” Erre utalhatott Jézus is a hetven tanítvány örömteli beszámolóit hallgatva: „ő pedig monda nékik: Láttam a Sátánt, mint a villámlást, lehullani az égből.” (Lk 10,18)
„Gyilkosként mutatta meg magát. Isten Fia vérének kiontásával kiszakította magát a mennyei lények rokonszenvéből. Ettől kezdve korlátozták működését. Bármilyen magatartást vehetett is fel, nem várhatott tovább az angyalokra... Sátán és a mennyei világ között a meglevő kapcsolat utolsó láncszeme is elszakadt.” (Jézus élete, 669. o.)
Milyen gyümölcsei voltak Jézus győzelmének?
Isten kegyelmének, szeretetének bemutatása ■ Jézus kereszthalálával Isten irgalmát, szeretetét és jóságát láthatjuk új fényben: olyan módon, ahogy eddig nem volt tapasztalható. Noha Isten korábban is gondoskodott szemléltetőeszközökről (áldozati rendszer), és adott jövendöléseket is, ettől a ponttól kezdve még kézzelfoghatóbb bizonyíték áll rendelkezésre az isteni szeretet nagyságát illetően. Ezt ragadja meg a sokszor idézett Jn 3,16 is: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Ennek a „jóságnak” a szemlélése és megértése képes megváltoztatni a szívet: „...az Istennek jósága téged megtérésre indít” (Rm 2,4)
A törvény szentsége, változhatatlan volta
Jézus áldozata Isten törvényének felmagasztalása volt, ami új fénybe helyezte a Tízparancsolatot is. Megmutatta, milyen fontos Isten számára a törvény. Tanítás ez számunkra is: mennyire komolyan kell vennünk rendelkezéseit mindezek fényében. Istennél elválaszthatatlanul összeforr a szeretetet és a törvény, a kegyelem és az igazságosság: „Irgalmasság és hűség összetalálkoznak, igazság és békesség csókolgatják egymást.” (Zsolt 85,11) „Sátánnak az volt a szándéka, hogy elválassza az irgalmasságot az igazságtól és az igazságosságtól. Azt igyekezett bebizonyítani, hogy Isten törvényének az igazságossága egyik ellensége a békességnek. Krisztus azonban megmutatja, hogy Isten tervében ezek elválaszthatatlanul egybekötődtek egymással.” (Jézus élete, 671. o.)
Az új szövetség életbe lépése
Noha Isten már korábban is szövetséget kötött emberekkel, Jézus kereszthalála egy újfajta szövetségi kapcsolat megpecsételése is volt. Jézus az utolsó vacsora alkalmával beszélt erről: „E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik.” (Lk 20,22) Ezt szövetséget Isten már nem egy néppel, hanem kizárólag egyénekkel köti, olyan emberekkel, akik önként vállalják az ezzel járó kötelezettségeket. Az is elmondható, hogy ebben a kapcsolatban mindig Isten vállalja a nagyobb részt: minden lehetséges segítséget megad a győzelemhez. A mi részünk a folyamatos „vigyázás” és „benne maradás”.
Jézus közbenjáró szolgálata
Jézus kereszthalála a közbenjáró szolgálat kezdetét is jelentette. Jézus a feltámadása után „az ő tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve.” (Zsid 9,12) „A szentek szentjébe vezető út megnyílt. Isten egy új és élő utat készített minden ember számára. Többé nem kell a bűnös és szomorkodó emberi nemzetségnek a főpap érkezésére várnia. Mostantól fogva maga az Üdvözítő szolgál a mennyekben főpapként és az emberek közbenjárójaként.” (Jézus élete, 665. o.) Merítsünk erőt és bátorítást abból, hogy olyan valaki jár közben értünk, aki közöttünk élt, s hozzánk hasonlóan küzdött: „Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt.” (Zsid 4,15)
A „Beteljesedett!” kimondása a kereszten a megváltási terv győzelmét hirdette, de a küzdelem Isten és Sátán között tovább folytatódik, sőt új szintre lép. Mondhatjuk azt is, hogy a történelem utolsó felvonása, „végjátéka” kezdődik el. Sátán, ahelyett, hogy vereségét elismerné, elkeseredett harcot indít Isten népe, egyháza ellen: „Megharagudott azért a sárkány az asszonyra, és elment, hogy hadakozzék egyebekkel, az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél volt a Jézus Krisztus bizonyságtétele.” (Jel 12,17) Ennek tudatában mennyire komolyan kell vennünk egyenként e küzdelmet! Imádkozzunk állhatatosságért és kitartásért, s azért, hogy a mi életünkben is győzelemre jusson a megváltás terve. Bárcsak mi is elmondhatnánk Jézussal együtt, hogy „elvégeztem a munkát, amelyet reám bíztál, hogy végezzem azt”.
Somogyi Lehel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése