Gyermeknevelés 2. rész
Milyen dolgokat ne hagyjunk rá a kisgyermekekre?
Sok családban a gyermek jól neveltnek látszik a szigorú fegyelmezés hatására, de amikor kikerül az irányítás alól, képtelen lesz önállóan gondolkodni, határozni vagy cselekedni. Ezek a gyermekek olyan sokáig éltek vasszabályok között, hogy nincs önbizalmuk az önálló cselekvéshez vagy saját vélemény alkotásához. Nem engedték nekik, hogy maguktól gondolkozzanak és cselekedjenek, pedig erre lett volna szükség. Amikor elkerülnek szüleiktől, és egyedül kell megállniuk, könnyen befolyásolják őket mások a rossz irányba. Jellemük nem lesz igazán szilárd. Sohasem voltak olyan helyzetben, hogy csak magukra támaszkodva, azonnal kellett volna cselekedniük, ezért gondolkodóképességük nem fejlődött ki kellőképpen. Olyan sokáig voltak szüleik abszolút irányítása alatt, hogy teljesen rajtuk csüggnek: szüleik gondolkoznak és döntenek helyettük. (...)
A szigorú nevelés mindig szellemileg és erkölcsileg gyenge embereket szül, ha nem társul hozzá kellő ösztönzés az önálló gondolkodásra és cselekvésre, s ha a fiataloknak nem alakul ki ezáltal a biztonságérzetük, megismerve saját képességeiket. Annak következménye, hogy nem nevelést, hanem csak „idomítást” kaptak, az állatok fegyelmezéséhez hasonlóan, majd akkor lesz látható, amikor egyedül kell megállniuk a világban. Szüleik és tanítóik akaratukat nem irányították, hanem durva fegyelmezéssel és erőszakkal leigázták. (Gyermeknevelés, A fegyelmezés c. fejezetből – 41.)
(...) Nem szabad hagyni, hogy a gyermekek kinyilvánítsák dühüket, nem szabad megengedni nekik, hogy a padlóra vessék magukat, csapkodjanak, sírjanak, csak azért, mert valamit megtagadtak tőlük, ami nem lett volna jó számukra. Szomorú voltam, amikor láttam, milyen sok szülő elkényezteti gyermekeit ilyen téren. Az anyák elnézik gyermekeiknek a dühkitöréseket, úgy tekintik, hogy el kell szenvedniük ezt, és nem tulajdonítanak neki nagy jelentőséget. Pedig ha egy rossz dolog egyszer megengedett, annak ismétlése is lesz, az ismétlések eredménye pedig a megszokás, amely által torzul a gyermek jelleme. (...)
Mikor kell megdorgálni a gonosz lelket? – Sokszor láttam kicsi gyermekeket magukat dobálni, sikítozni, ha akaratukat valamilyen módon keresztezték. Ez az az alkalom, amikor a gonosz lelket meg kell dorgálni. Az ellenség meg fogja próbálni, hogy uralkodjon gyermekeink elméje felett, s mi talán engedjük neki, hogy akarata szerint formálja őket? Ezek a kicsinyek nem képesek felismerni, milyen lélek befolyásolja őket, ezért a szülők kötelessége, hogy igazságot és ítéletet gyakoroljanak helyettük. Szokásaikat gondosan kell figyelni, a gonosz hajlamokat megfékezni, s lelküket a jó szeretetére sarkallni. Minden erőfeszítésünkkel ösztönözzük arra a gyermekeket, hogy csiszolják személyiségüket. (Gyermeknevelés, az Alapvető tanítások c. fejezetből – 13.)
Csendesség uralkodjék az otthonban! – Tanítsátok meg gyermekeiteknek, hogy alá kell vetniük magukat a törvénynek! Ne engedjétek, hogy azt gondolják: mint gyerekeknek, joguk van akkora lármát csapni a házban, amekkorát csak akarnak. (...)
Ha a gyermekeknek megengedik, hogy otthonukban tiszteletlenek, engedetlenek, hálátlanok és durcásak legyenek, akkor az ő bűnükért szüleik lesznek a felelősek. (...)
Addig hagytátok, hogy mindenért sírjon, amit meg akart szerezni, hogy végül ez teljesen szokásává vált. Engedtétek, hogy az apja után sírjon, sőt füle hallatára emlegették többször is, hogy „szegény, hogy sír az apja után”, míg végül szándékosan kezdte az ilyen jeleneteket. Csak lenne nálam három hétig, meglátnád, hogy megváltozna! Megértetném vele, hogy az én szavam törvény, és kedvesen, de határozottan elérném célomat. Semmiképpen nem vetném alá magamat a gyermek akaratának. Bizony, sok teendőd van még ezen a téren, és sokat veszítettél azzal, hogy e dolgot már előbb nem vetted kézbe. (Gyermeknevelés, az Alapvető tanítások c. fejezetből – 14.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése