21. szám – A Didakhé tanúskodik a szombatról, a felnőttkeresztségről és az egyházi szolgálattevők választásáról

A Didakhé tanúskodik a szombatról, a felnőttkeresztségről és az egyházi szolgálattevők választásáról

A Didakhé jelentése „tanítás”. Ez egy olyan iratnak a címe, amely a katolikus „szenthagyomány” része, sőt annak is az egyik legkorábbi forrása. 
Mi, akik a „sola Scriptura”, egyedül a Szentírás elvét következetesen valljuk, nem tekintjük a hagyományt a hit mércéjének, sem a kinyilatkoztatás forrásának, mégis, ez a korai, nem sugalmazott irat több mint érdekesség, és felkeltheti az érdeklődést a Biblia igazságai iránt az „egyedül az Írás” elvét nem vallók számára is.

Philotheosz Brüenniosz, az
egyháztörténeti lelet felfedezője

Keletkezésének ideje, helye és az irat jelentősége

Valószínűleg „150 előtt keletkezett, de már az apostoli kor lezáródása után... legvalószínűbb, hogy a 2. század második negyedéből való, keletkezési helyéül pedig a legtöbb kutató Szíriát jelöli meg.”1 

A Didakhé 16 rövid fejezetből áll, és 10-11 nyomtatott oldalon elfér annak egész terjedelme. Hosszabb címe A tizenkét apostol tanítása, alcíme pedig: Az Úr tanítása a tizenkét apostol által a nemzeteknek. Philotheosz Brüenniosz nikomédiai metropolita jeruzsálemi zarándoklata alatt találta meg ezt a kis iratot, 1873-ban. A Szent István Társulat kiadásában a hozzá fűzött kommentár így foglalja össze az irat tartalmát: „A Didakhé a második század egyházának szertartásait és a közösségi élet szabályait rögzíti, olyan szövegemlék, amely a keresztség és az eucharisztia2 megtartásának rendjét foglalja össze, és ezeknek kapcsán beszél az imádságról, a böjti fegyelemről, a próféták és a vándortanítók szerepéről.”3

„A keresztény ókor igen nagyra értékelte a Didakhét, a későbbi liturgikus és egyházfegyelmi iratokhoz alapul szolgált, több egyházban4  a kezdeti korokban kánoni könyvnek tartották, de Euszebiosz,5  jelentősége elismerése mellett, az apokrifok közé sorolta... Megtalálása kétségtelen a 19. század legjelentősebb felfedezése.”6

21. szám – Az „igaz vallás” meghatározása Jézus tanításában – Kitekintő rovat

Rembrandt: Krisztus-fej (1648–1656 között)

Elhangzott a Wesley János Lelkészképző Főiskola konferenciáján (2017. május 1.), és megjelent „Az igaz vallás” című kötetben (kiadó: Wesley János Lelkészképző Főiskola, Budapest, 2018).

Bevezetés

Az „igaz vallás” cím hallatán azonnal seregnyi kérdés rajzik agyunkban, és mások fejében is: Mit értsünk az igaz vallás fogalmán? Valamely vallást vagy keresztény felekezetet, és ugyan melyiket? Egyáltalán létezik olyan, hogy igaz vallás? Továbbá, ha van igaz vallás, akkor van hamis is? Létezik valamilyen objektív mérce a különbségtételhez? Korszerű-e egyáltalán igaz vallásról beszélni a tolerancia és az ökumenizmus korában?

A berlini Humboldt Egyetem evangélikus teológiai karának professzora, Klaus-Peter Jörns jellegzetesen mai felfogást terjeszt elő „Ha a kereszténység hiteles, akar lenni...” c. cikkében. (Így is hangozhatna a cím: „Ha a kereszténység igaz vallás akar lenni...”)

„Ha a kereszténység hiteles akar lenni, a kinyilatkoztatásnak – mint Isten önközlésének – fogalmát többé nem vonatkoztatja kizárólag a Bibliában dokumentált zsidó–keresztény emléknyomra. Más vallások esetében is elismeri, hogy Isten valódi önközléseit észlelték és észlelik, még ha e vallások a keresztény önértelmezésnek mint vallásnak nem felelnek is meg. Nem cáfolható az a pozitív föltevés, hogy Isten nemcsak a kereszténységet akarta, hanem a többi vallást is. Ezért a kereszténységnek, ha hiteles, több mondanialója van más vallások számára annál, minthogy a létezésük fölött sajnálkozik. Mivel a zsidók és a keresztények előtt és mellett más vallások is voltak és vannak, az Isten Isten voltába és egységébe vetett hit pozitív kijelentéseket kíván meg a vallások és kultúrák sokszínűségéről.”1

21. szám – A Szentlélek szerepe „a hit általi megigazulás tapasztalatában – Hit általi megigazulás rovat

A Szentlélek szerepe a hit általi megigazulás tapasztalatában

„Történt pedig azonközben, míg Apollós Korinthusban volt, hogy Pál, eljárván a felsőbb tartományokat, Efézusba érkezett: és mikor némely tanítványokra talált, mondta nékik: Vajon vettetek-e Szentlelket, minekutána hívőkké lettetek? Azok pedig mondták néki: Sőt, inkább azt sem hallottuk, hogy van-e Szentlélek." (Ap. Csel. 19,1-2)

Szentlélek munkájáról, a Vele való kapcsolatunkról szükséges elgondolkodnunk, mivel az idők jeleit látva a „késői eső” mielőbbi kiáradására készülünk. Nehogy úgy járjunk, mint az első efézusi tanítványok: Apollós hirdette az igét Efézusban, de tanítványai csak „János keresztségében” részesültek. 

Miért fontos, hogy a Szentlélek munkájáról, személyéről valódi, életszerű, és ne csak teológiai ismeretünk legyen? Nem azt kérdezte Pál apostol az efézusi hívőktől, hogy „vajon hallottatok-e a Szentlélekről”. Mi is sokat tanultunk a Szentlélek személyéről, már keresztségünk előtt is, majd a szombatiskolákban. Elméletben sok mindent el tudunk mondani Róla. De Pál apostol azt kérdezte tőlük: „Vettetek-e Szentlelket, minekutána hívőkké lettetek?” Ez a nagy kérdés: vajon vettünk-e Szentlelket, élő közösségben élünk-e Vele, tudjuk-e, hogy miben áll munkája, titka az életünkben? Nehogy így kelljen nekünk is válaszolni: „Sőt, inkább azt sem tudtuk, hogy van Szentlélek.” 

Azt már tudhatjuk, hogy létezik az isteni harmadik személy, de az én személyes életemben hogyan munkálkodik, hogyan ragadhatom meg a lényét? Mások felé ezt hogyan közvetítem?

Az Ige tükrében vizsgáljuk meg, vajon mi „vettünk-e Szentlelket"? Vessünk fel néhány gondolatot arról, milyen is az ő munkája a mi személyes életünkben? Azért is elengedhetetlen ennek a kérdésnek a megválaszolása, mivel Jézus a tíz szűz példázatában (Mt. 25,1-10) a Szentlélekkel való közösség meglétét, illetve hiányát a végidő egyházában az üdvösség feltételeként mutatja be.

21. szám – Ki az én felebarátom? – Az Ige mellett rovat

Ki az én felebarátom?

Vajon miért tette fel ezt a kérdést Jézusnak egy írástudó? (Aki egyébként helyesen válaszolta meg azt a kérdést, hogy mit kell cselekedni az örök élet elnyeréséhez: Lk 10,25–29.)
Mi volt az általános felfogás a felebaráti szeretet parancsának értelmezését illetően a zsidó nép körében Jézus földi szolgálata idején?

Jézus idézte Hegyi beszédében: „Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet!” (Mt 5,43) A felebarát körét tehát leszűkítették, és az ellenséget, mintegy magától értetődően, nem tekintették ebbe a körbe tartozónak.

Mire alapozták ezt? 3Móz 19,18 félreértelmezésére. Ez az ige így hangzik: „Bosszúálló ne légy, haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeresd felebarátodat, mint magadat! Én vagyok az Úr.” Úgy értelmezték, hogy a felebarát csak „az én népem fiai”, és akik ezen a körön kívül vannak, azok már nem számítanak felebarátnak, az ellenség pedig végképpen nem.
Csak egy kicsit kell továbbolvasnunk azonban Mózes III. könyve 19. fejezetében, és máris ott találjuk a következőket: „Hogyha jövevény tartózkodik nálad, a ti földeteken, ne nyomorgassátok őt! Olyan legyen néktek a jövevény, aki nálatok tartózkodik, mintha közületek való bennszülött volna, és szeresd őt, mint magadat, mert jövevények voltatok Egyiptom földjén. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.” (33–34. vers)
Tehát egyértelműen a jövevényekre is vonatkoztatta Jézus előző felhívását: „Szeresd, mint magadat!” Továbbá ezúttal is hozzátette nyomatékul: „Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.”

Jézus korában létezett csak ilyen felfogás, hogy „szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet”? Nem találkozunk-e a második nagy parancsolat hasonlóan kirekesztő értelmezésével a mai kereszténység körében is?
Szomorú, hogy keresztények sokasága gondolkozik ma is úgy, mint a Jézus korabeli zsidó nép jó része. Normálisnak és megengedhetőnek tartják a gyűlöletet azokkal szemben, akikre rákerült az „ellenség” címke. Az ilyen kereszténységre is érvényes Pál apostol kijelentése: „Akiknél megvan a kegyesség látszata, de megta- gadják annak erejét. És ezeket kerüld!” (2Tim 3,5)

Ferenczy Károly: Az irgalmas szamaritánus

Jézus így helyesbítette a szóban forgó felfogást a Hegyi beszédben: „Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket!” (Mt 5,44)

A törvénytudó kérdésére az irgalmas szamaritánus példázatának az elmondásával válaszolt. Találóan összegezte e példázat mondanivalóját Thomas Jefferson, az USA egyik alapító atyja, a következőképpen: Jézus úgy válaszolt a Ki a az én felebarátom? kérdésre, hogy az ellenség és az eretnek is az!
Az irgalmas szamaritánusnak a sebesült zsidó ember nemzeti szempontból ellenség volt, vallási szempontból pedig eretnek, mégis könyörült rajta, betöltötte a szeresd felebarátodat, mint magadat parancsolatot rá vonatkozóan. A példázat azt a mondanivalót is magában foglalja, hogy bár minden embertársadat, az egész világot a gyakorlatban nyilvánvalóan nem szeretheted úgy, mint magadat, érvényesítheted, és érvényesítened is kell ezt a parancsolatot mindazokkal szemben, akik utadba kerülnek, és a segítségedre szorulnak, bárkik legyenek is.
Azt is bemutatta Jézus e példázattal, hogy mit jelent, ha valaki úgy szereti a felebarátját, mint önmagát, azaz azt teszi vele, amit szeretne, hogy hasonló esetben vele tegyenek (Mt 7,12). Nem lehet messzebb elmenni, annál többet tenni a felebarátért, mint amit a példázatbeli szamaritánus tett (Lk 10,33–37).

Vankó Zsuzsa

21. szám – Köszöntő

Ahogy látjuk az események előrehaladását, egyre inkább szembesülnünk kell azzal, hogy emberileg lehetetlen megállnunk, nemcsak a ma elhordozhatatlannak tűnő próbái között, hanem az előttünk álló, még hevesebb küzdelemben. Az idők jeleit látva és a magunk kiszolgáltatottságát átérezve még komolyabban szükséges szívünkre venni az alábbi igei és bizonyságtételi figyelmeztetéseket és bátorításokat.

„Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében. Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben.” (Eféz 6,10–11)

„A szomorúság és próbák napjaiban igen szükséges, hogy egymást erősítsük és bátorítsuk. Sátán kísértései ma sokkal nagyobbak, mint valaha, mivel tudja, hogy ideje kevés, és nemsokára minden egyes lélek ügyében végleg döntenek: vagy az életre, vagy a halálra. Ma nem szabad kísértések, csalódások és megpróbáltatások súlya alatt összeroskadnunk, hanem minden szenvedésben ki kell tartanunk, és bíznunk kell Jákob hatalmas Istenében. A Jóisten megmutatta nekem, hogy kegyelme elegendő minden kísértésünkben; és bár ezek a kísér- tések sokkal nagyobbak lesznek, mint valaha, mégis legyőzhetjük őket, ha kitartóan bízunk Benne.

Ha az akadályokkal megbirkózunk, ha Sátán kísértéseit legyőzzük, akkor kiálljuk hitünknek az aranynál is értékesebb próbáját, megerősödünk, és felkészülünk a további küzdelmek megvívására. Ám ha leroskadunk, ha engedünk Sátán kísértéseinek, akkor mindinkább elgyengülünk, megpróbáltatásainkért jutalmat nem nyerünk, és nem leszünk felvértezve a további küzdelmekre. Ily módon lassanként annyira elgyengülünk, hogy végén Sátán akaratának foglyai leszünk.

Fel kell öltenünk Istenünk minden fegyverét, és minden pillanatban felkészülten kell állnunk a harcra a sötétség hatalmasságaival. Ha kísértések és megpróbáltatások jönnek ránk, járuljunk Istenhez, és küzdjünk Ővele imában. Isten nem enged minket üresen távozni, hanem kegyelmet és erőt ad, hogy győzhessünk, és az ellenség hatalmát megtörjük. Ó, bárcsak mindenki a helyes világításban láthatná ezeket a dolgokat, s mint Jézus jó katonája, mindvégig kitartana! Akkor Izrael állandóan előrehaladna Isten erejében, nagy hatalmától támogatva.” (Ellen G. White: Tapasztalatok és látomások, Hitünk próbája c. fej.)

Kívánjuk, hogy ezek a kijelentések mielőbb valósággá váljanak mind egyéni, mind közösségi életünkben!

Harmati Gyöngyi: A perc boldog emberei

Kérdezhetnéd, mi egy perc értéke, hisz

Csupán hatvan másodperc, ami gyorsan elillan. 

Az idő roppant kerekét sem megállítani, sem 

Visszafordítani nem áll hatalmunkban.

Ha elmúlik az alkalmas idő, mi mindenről 

Lemaradunk. Az élet vonata az orrunk előtt 

Robog el. S mi ott maradunk a peronon árván, 

Kifosztottan és némán bámuljuk egymást.

Vannak akik éberen várják Isten hívását és 

habozás nélkül elindulnak, talán teljesen 

ismeretlen vidékre, ahová szólítja őket az 

égi hang. Ők a perc boldog emberei.

Mondd el a világnak! Magyar felirattal (ráégetett)

20. szám – Az Eleki Életmódközpont 2018-ban végzett munkájáról

Az Eleki Életmódközpont 2018-ban végzett munkájáról

„…és bejárta Jézus egész Galileát, tanítva azok zsinagógáiban,
és hirdetve az Isten országának evangéliumát,
és gyógyítva a nép között minden betegséget és minden erőtlenséget.”
(Mt 4,23) 

Egy újabb év telt el, így a korábbi esztendőkhöz hasonlóan ismét szeretnénk benneteket tájékoztatni az elmúlt év eseményeiről. Az Eleki Életmódközpont működése a 9. évébe lépett, ez alatt az idő alatt már több mint 130 turnust tartottunk. Hálásak vagyunk a jó Istennek, hogy fenntartotta szolgálatunkat az elmúlt években. Noha voltak kisebb-nagyobb nehézségeink, sok tapasztalatot és áldást nyertünk munkánk során. Meggyőződésünk, hogy Isten különleges módon gondoskodik intézményünkről. Bízunk benne, hogy olvasva számotokra is bátorítást jelentenek az elmúlt évben szerzett tapasztalataink.

Programjainkról ■ 2018-ban összesen 14 tíznapos betegturnust tartottunk, emellett volt két képzésünk, egyik a természetes gyógymódokkal kapcsolatos, a másik témája pedig a depresszió kezelése volt. Július első hetében Celldömölkön életmódtábort rendeztünk, illetve augusztus elején Biblia-tábort Eleken. Az elmúlt évben összesen 215 vendég vett részt programjainkon. Külföldről is érkeztek hozzánk vendégek: Angliából, Svédországból, Szlovákiából, Szerbiából és Romániából. A betegségek között továbbra is a szív- és érrendszeri betegségek, a mozgásszervi és emésztőrendszeri panaszok voltak a leggyakoribbak, illetve magas volt a lelki eredetű betegségek száma is. 

Az elmúlt évben reggeli áhítatainkat Jézus életéről tartottuk. Ebből a célból vázlatokat készítettünk, amelyek segítségével a vendégek nyomon követhetik Jézus életének jelentősebb eseményeit a születésétől a feltámadásáig, melyből megismerhetik Isten szeretetét, a megváltási terv beteljesedését. A témák között szerepel Jézus születésének története, pusztai megkísértése, a Nikodémussal való beszélgetés, néhány gyógyítás és példázat áttekintése, az utolsó vacsora, a Getsemáne-kerti lelki küzdelem, majd a keresztáldozat és a feltámadás. Számtalanszor tapasztaltuk, milyen pozitív hatást vált ki betegeinkben Jézus életének megismerése. Nagyon sok személyes lelki beszélgetés volt ezeknek az áhítatoknak a gyümölcse. 

Háziorvosi továbbképzés ■ A tavalyi év egyik legnagyobb meglepetése egy meghívás volt, amelyet dr. Garai Erzsébettől kaptunk az általa szervezett családorvosi szinten tartó tanfolyamra, márciusra, a gyulai megyei kórházba. Itt bemutatkozásra, valamint előadásokra is felkérést kaptunk.

20. szám – Családról családra (Adeia Biblia-történeti kiállítás) – Tapasztalatok rovat

Családról családra

Idén lesz hatodik éve annak, hogy megrendeztük első Biblia-történeti kiállításunkat egy vidéki kisvárosban. Akkor eszembe sem jutott, hogy évekkel később egy komoly Biblia- és bibliai régészeti gyűjteménnyel fogok dolgozni. Az Adeia Biblia-történeti gyűjtemény mára nem csupán kiállításokon látható. Munkánk, amelyet azóta tízfős csapattal végzünk – az előadások, a magunk készítette filmek, a speciális iskolai történelemórák és a múzeumpedagógiai foglalkozások mindennapjaiban – igazi örömmel tölt el bennünket.

Ami miatt tollat ragadtam, most nem az, hogy leírjam nektek, hány helyen jártunk, mennyi emberrel beszéltünk, és hány feliratkozó van levelezőlistánkon. Abban az időszakban keresztelkedtünk meg férjemmel, amikor a közösség, ahová tartozni kívántunk, éppen széthullófélben volt. Mind érzelmileg, mind emberi kapcsolataimat tekintve kilábaltam abból a fájdalomból, hogy elszakadtam attól a felekezettől, közösségtől, ahol felnőttem, ahová nagyon szerettem tartozni, ahová minden fontos kapcsolatom kötött, és még nem volt idő arra, hogy új kapcsolatokat építsek, így – ahogy szokták mondani – két szék között a pad alá estünk, amikor megtörtént a közösségszakadása. 

Itt álltunk a férjemmel gyülekezet nélkül, barátok nélkül. Elkeserítő időszak volt, azonban az az öröm, amelyet a Biblia tanulmányozásában és egyre mélyebb megértésében találtunk, nem tudott elmúlni. Sokat imádkoztam azért, hogy találjak valami olyan területet, ahol igazi örömmel tudom az emberek közé vinni az evangéliumot. Nem azért, hogy a gyülekezetnek megmutassam, hogy mennyire ügyes és jó hívő vagyok. Még ha így lett volna, sem tudtam volna senkinek megmutatni. Nem akartam a kitaposott ösvényen járni, valami újat kerestem. 

20. szám – Imatapasztalatok

Imatapasztalatok

„Az úr tevékeny kapcsolatban áll birodalmának minden részével. Figyel minden kimondott szóra. Hall minden sóhajt, meghall minden imát, figyeli mindenkinek a mozdulatait is. Igaz, hogy csalódások jönnek, és számítanunk kell a megpróbáltatásokra, azonban minden ügyünket, akár kicsi, akár nagy, rá kell bíznunk Istenre. őt nem ejti zavarba panaszaink sokasága, és nem kell félnünk attól, hogy terheink súlya túlterheli őt. Figyelő gondoskodása kiterjed minden otthonra és minden egyénre. érdekli minden ügyünk, és együtt érez velünk minden bánatunkban. Számon tart minden könnyet, és megindul erőtlenségünkön.” (Ellen G. White: Az én életem ma, 294. o.) 

December 20-án Hévízen egy magas fiatalemberrel ismerkedtem meg a könyvespultunknál. Végigtekintette a könyveket, majd felhívtam figyelmét az mp3-as hanganyagokra is. Elkérte a hanganyagok elérhetőségét, hogy később megtekinthesse a listát, és közben elindult egy beszélgetés. Többek között ezt kérdezte: ön keresztény? És olvassa ezeket a könyveket? Majd azt kérdezte, tapasztaltam-e már, hogy Isten meghallgatta az imámat, és válaszolt is rá.
Elmondtam neki, hogy életem során sok ilyen tapasztalatban volt részem. A következőt mondtam el neki: A férjem szemét Szombathelyen műtötték, és a szemműtét után pár nappal szerettem volna a főorvossal beszélni, aki őt műtötte. Délután 3 óra volt, és a rendelő előtt nagyon sokan vártak rá. Csak délután négyig rendelt, ezért így fohászkodtam magamban: „Uram, ha most kinyílna az ajtó, és kijönne a főorvos egy időre, akkor talán tudnék vele beszélni.” Nagy meglepetésemre rögtön kinyílt az ajtó. Egy beteg jött ki a főorvos kíséretében. Egy másik folyosóra mentek át szemvizsgálatra. Azonnal utánuk siettem, és megvártam a vizsgálat végét. Amikor kijöttek, megszólítottam a főorvost, aki határozottam elutasított, és azt mondta: „Asszonyom látja milyen sokan várnak rám!” „Elnézést főorvos úr, én csak egy időpontot szeretnék kérni” – válaszoltam, mire azt mondta, hogy négy órára jöjjek vissza. öröm és hála volt a szívemben, és kisiettem a kórház területéről. 

20. szám – „Más evangélium" – Kitekintő c. rovat

„Más evangélium” 

Tanulságos volt átolvasni a szokásos év eleji ökumenikus imahét anyagát. Január 20-tól 27-ig tartott az imahét ebben az évben. Az Evangélikus Élet 2019. január 13-ai száma közli a nyolc napra szóló vezérfonalat. Indonézia keresztény közösségei készítették az alapszöveget, felekezetközi munkacsoportban, amit a Keresztény Egységet Előmozdító Pápai Tanács és az Egyházak Világtanácsa által közösen kijelölt bizottság véglegesített. Az imahét vezérgondolata 5Móz 16,20, amely Károli Gáspár fordításában így hangzik: „Igazságot, igazságot kövess, hogy élhess!” 

Az alábbiakban idézem, hogy a nyolcadik napra szóló anyag miként foglalja össze, mi mindenről volt szó előzőleg az egyes napokon: „Az imahét a Krisztus-hívők egységéért nyolc napjának magyarázatain keresztül felidézett számos nehéz élethelyzetet, amelyekkel foglalkoznia kell a világnak: így a kapzsisággal, az erőszakkal, a kirekesztéssel, a kizsákmányolással,
a szegénységgel, a környezetszennyezéssel, az éhséggel, az emberkereskedelemmel. Ezek olyan kihívást jelentenek, amellyel minden kereszténynek szembe kell néznie.” 

20. szám – Gyermeknevelés/Milyen dolgokat ne hagyjunk rá a kisgyermekekre? – A Bizonyságtételeket olvasva c. rovat

Gyermeknevelés 2. rész 

Milyen dolgokat ne hagyjunk rá a kisgyermekekre?  

Sok családban a gyermek jól neveltnek látszik a szigorú fegyelmezés hatására, de amikor kikerül az irányítás alól, képtelen lesz önállóan gondolkodni, határozni vagy cselekedni. Ezek a gyermekek olyan sokáig éltek vasszabályok között, hogy nincs önbizalmuk az önálló cselekvéshez vagy saját vélemény alkotásához. Nem engedték nekik, hogy maguktól gondolkozzanak és cselekedjenek, pedig erre lett volna szükség. Amikor elkerülnek szüleiktől, és egyedül kell megállniuk, könnyen befolyásolják őket mások a rossz irányba. Jellemük nem lesz igazán szilárd. Sohasem voltak olyan helyzetben, hogy csak magukra támaszkodva, azonnal kellett volna cselekedniük, ezért gondolkodóképességük nem fejlődött ki kellőképpen. Olyan sokáig voltak szüleik abszolút irányítása alatt, hogy teljesen rajtuk csüggnek: szüleik gondolkoznak és döntenek helyettük. (...) 

A szigorú nevelés mindig szellemileg és erkölcsileg gyenge embereket szül, ha nem társul hozzá kellő ösztönzés az önálló gondolkodásra és cselekvésre, s ha a fiataloknak nem alakul ki ezáltal a biztonságérzetük, megismerve saját képességeiket. Annak következménye, hogy nem nevelést, hanem csak „idomítást” kaptak, az állatok fegyelmezéséhez hasonlóan, majd akkor lesz látható, amikor egyedül kell megállniuk a világban. Szüleik és tanítóik akaratukat nem irányították, hanem durva fegyelmezéssel és erőszakkal leigázták. (Gyermeknevelés, A fegyelmezés c. fejezetből – 41.)

(...) Nem szabad hagyni, hogy a gyermekek kinyilvánítsák dühüket, nem szabad megengedni nekik, hogy a padlóra vessék magukat, csapkodjanak, sírjanak, csak azért, mert valamit megtagadtak tőlük, ami nem lett volna jó számukra. Szomorú voltam, amikor láttam, milyen sok szülő elkényezteti gyermekeit ilyen téren. Az anyák elnézik gyermekeiknek a dühkitöréseket, úgy tekintik, hogy el kell szenvedniük ezt, és nem tulajdonítanak neki nagy jelentőséget. Pedig ha egy rossz dolog egyszer megengedett, annak ismétlése is lesz, az ismétlések eredménye pedig a megszokás, amely által torzul a gyermek jelleme. (...) 

Mikor kell megdorgálni a gonosz lelket? – Sokszor láttam kicsi gyermekeket magukat dobálni, sikítozni, ha akaratukat valamilyen módon keresztezték. Ez az az alkalom, amikor a gonosz lelket meg kell dorgálni. Az ellenség meg fogja próbálni, hogy uralkodjon gyermekeink elméje felett, s mi talán engedjük neki, hogy akarata szerint formálja őket? Ezek a kicsinyek nem képesek felismerni, milyen lélek befolyásolja őket, ezért a szülők kötelessége, hogy igazságot és ítéletet gyakoroljanak helyettük. Szokásaikat gondosan kell figyelni, a gonosz hajlamokat megfékezni, s lelküket a jó szeretetére sarkallni. Minden erőfeszítésünkkel ösztönözzük arra a gyermekeket, hogy csiszolják személyiségüket. (Gyermeknevelés, az Alapvető tanítások c. fejezetből – 13.) 

Csendesség uralkodjék az otthonban! – Tanítsátok meg gyermekeiteknek, hogy alá kell vetniük magukat a törvénynek! Ne engedjétek, hogy azt gondolják: mint gyerekeknek, joguk van akkora lármát csapni a házban, amekkorát csak akarnak. (...) 

Ha a gyermekeknek megengedik, hogy otthonukban tiszteletlenek, engedetlenek, hálátlanok és durcásak legyenek, akkor az ő bűnükért szüleik lesznek a felelősek. (...) 

Addig hagytátok, hogy mindenért sírjon, amit meg akart szerezni, hogy végül ez teljesen szokásává vált. Engedtétek, hogy az apja után sírjon, sőt füle hallatára emlegették többször is, hogy „szegény, hogy sír az apja után”, míg végül szándékosan kezdte az ilyen jeleneteket. Csak lenne nálam három hétig, meglátnád, hogy megváltozna! Megértetném vele, hogy az én szavam törvény, és kedvesen, de határozottan elérném célomat. Semmiképpen nem vetném alá magamat a gyermek akaratának. Bizony, sok teendőd van még ezen a téren, és sokat veszítettél azzal, hogy e dolgot már előbb nem vetted kézbe. (Gyermeknevelés, az Alapvető tanítások c. fejezetből – 14.) 

20. szám – Az 1888-as üzenet szíve 1. rész – Hit általi megigazulás rovat

Az 1888-as üzenet szíve (I. rész) 

Az elmúlt években (évtizedekben) – pontosabban 1985 óta – közösségünkben különös hangsúlyt kapott a hit általi megigazulás üzenete. Hálásak lehetünk, hogy a jó Isten nagy kegyelmét ismerhettük meg e tanítás felfedezésével. Azóta gyakran szóltunk róla szószékekről, értekezleteken, testvéri beszélgetésekben. Robert J. Wieland Az 1888-as üzenet c. könyvét is bizonyára sokan olvasták, Bibliakörökön elemezhettük, s ez mindig megelevenítő örömhírként hathatott ránk. Azonban a ’88-as üzenet kezdeti különös lelki áldásait ma már gyakran csak nosztalgiával emlegetjük. Azóta inkább csak „felelevenítjük” a korábban felrázó, őszinte megtéréseket eredményező felismeréseket, úgymint a testtélétel, a főpapi szolgálat, a megszentelődés, az igazzá válás mély bibliai összefüggéseit. Ne vegyük tiszteletlenségnek, ha egy műszaki hasonlattal szeretném megvilágítani, hogy a ’88-as üzenetről szóló evangéliumot miként lehet „ortodoxiává” csontosítani, ahogy a reformáció „forradalmi” felismeréseit is azzá tette a „szárdiszi gyülekezet”. 

„A szárdisbeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az, akinél van az isteni hét lélek és a hét csillag: Tudom a te dolgaidat, hogy az a neved, hogy élsz, és halott vagy. Vigyázz, és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak; mert nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek. Megemlékezzél azért, hogyan vetted és hallottad; és tartsd meg, és térj meg. Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek hozzád.” (Jel 3,1–3) 

A ’88-as üzenet minden elemét egy tökéletes „szerkezetként” építettük fel. Minden „csavart” a helyére illesztettünk. A szerkezet működési elvét, „mechanikáját” is jól megértettük, és „a használati utasítást” is fejből el tudjuk mondani. Azt is felismertük, hogy ha a szerkezet egyik eleme nem odavaló, illetve nem „eredeti anyagból van”, az nem illeszkedik helyesen az „egészhez”, így működésképtelen a gépezet. Az utóbbi időben gyakran elővettük, újra és újra megcsodáltuk egy-egy fő elemét ennek a csodálatos „rendszernek”. Azonban a tapasztalat mintha azt mutatná, hogy e „gépezet” minden tökéletessége ellenére sem működik – sem személyes, sem közösségi életünkben. Mi hiányozhat belőle? Hiszen minden „alkatrész” a helyén van! Talán csak egy „apróság”? Az üzemanyag, ami a szerkezetet mozgásba hozza, életet „lehel” belé? Mi az az „üzemanyag”, ami erre képes? 

Isten szeretete? 

„Az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szentlélek által, aki adatott nékünk.” (Rm 5,5)

20. szám – „Elvégeztetett!" – Az Ige mellett rovat

Az Ige mellett

„ELVÉGEZTETETT!”

„Mikor azért elvette Jézus az ecetet, mondta: Elvégeztetett!
És lehajtván fejét, kibocsátotta lelkét.” (Jn 19,30) 

Az evangéliumi beszámolók szerint Jézus összesen hét alkalommal szólalt meg a kereszten. Ezeket a rövid mondatokat „Jézus hét szavának” is nevezzük. Bár ilyen állapotban lélegezni is alig lehetett, és rendkívüli erőfeszítést igényelt minden egyes szó kiejtése, Jézus – küldetéséhez hűen – a kereszten is „az örök élet beszédét” (Jn 6,68) szólta. Jézus hét szava közül az utolsó előtti, az „Elvégeztetett!”, különösen nagy jelentőségű. A János evangélista által megörökített egyszavas mondat közvetlenül Jézus halála előtt hangzott el, egy másik Lukács által lejegyzett mondattal együtt: „Atyám, a Te kezeidbe teszem le az én lelkemet.” (Lk 23,46) A Jézus élete c. könyv (756. o.) figyelemre méltó részleteket tár fel a két utolsó „szó” elhangzásának körülményeiről: „A sötét homály hirtelen felemelkedett a keresztről, és tiszta trombitaszóhoz hasonló hangon, amely mintha az egész teremtett világmindenségen áthangzott volna, Jézus így kiáltott fel: »Elvégeztetett!« (Jn 19,30) »Atyám, a Te kezeidbe teszem le az én lelkemet.« (Lk 23,46) Fényesség vette körül a keresztet, és a Megváltó arca a nap fényéhez hasonló dicsőséggel ragyogott fel. Azután lehajtotta fejét a mellére, és meghalt.” 

Mi az „elvégeztetett” szó jelentése? 

A görög teleó ige szenvedő (passzív) alakját használja János evangélista, aminek jelentése: beteljesedik, megvalósul, befejeződik, célba ér. A hozzá hasonló alakú telos főnév jelentése: vég, cél, tökéletesség. Noha a legtöbb fordítás az „elvégeztetett” kifejezést használja, a „beteljesedett” jobban visszaadja a szó eredeti jelentését. Jézus szava tehát nem a vereség, a feladás kifejezése volt, hanem sokkal inkább a győzelemé. E szó kimondása tulajdonképpen Jézus győzelmi kiáltása volt, ami a megváltás tervének beteljesedését, célba érkezését jelezte. 

Ebben a tanulmányban ennek az egy szónak a jelentőségét tekintjük át a továbbiakban. Először azt vizsgáljuk meg, mi mindenről mondhatjuk el, hogy beteljesedett, célba ért Jézus kereszthalálával, utána pedig e győzelem kihatásait, következményeit, gyümölcseit vesszük számba. 

Mi minden teljesedett be Jézus Krisztus kereszthalálával? 

20. szám – Az Ige mellett – Messiási prófécia-e az Aggeus 2:6-7?

Messiási prófécia-e az Aggeus 2,6–7-ben foglalt kijelentés? 

Az igeszakasz értelmezése erősen vitatott, különösképpen a mai magyarázók részéről. Amikor az alábbiakban kifejtjük Aggeus könyve 2,6–7 tényleges üzenetét, egyben bepillantást nyújtunk a Sola Scriptura Teológiai Főiskola keretében működő Biblia-fordító revíziós műhely munkájába. Érzékelhetővé válik, hogy milyen alapos körültekintésre van szükség e munka során, és milyen nagy felelősség állást foglalni a vitatott kérdésekben a revízió során. 

 A Biblia-versek szövege a ma közkézen forgó magyar fordításokban 

A Károli-fordítás 1908-as revíziójában – amely ma a leginkább ismert és használt, elsősorban a protestánsok között – ez olvasható: „Mert ezt mondja a Seregek Ura: Egy kevés idő van még, és én megindítom az eget és a földet, a tengert és a szárazt. És megindítok minden népet, és eljön, akit minden nép óhajt, és megtöltöm e házat dicsőséggel – azt mondja a Seregek Ura.” 

A Kecskeméthy István által 1890–1940 között készített fordításban, amit az erdélyi Koinónia Kiadó 2009-ben újra kiadott, a szöveg a következő: „Mert így mondta a Seregek Ura: Még egy kicsi, és én megrázom az eget és a földet, és a tengert és a szárazat. És megrázok minden nemzeteket, és eljön minden nemzetek gyönyörűsége; és megtöltöm ezt a házat dicsőséggel, azt mondja a Seregek Ura.” 

Az úgynevezett IMIT-Biblia, az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat által 1897 és 1906 között készített, részenként kiadott, héber–magyar nyelvű Biblia szerint: „Mert így szól az Örökkévaló, a Seregek Ura: Még egy keveset, és én megrendítem az eget és a földet, a tengert és a szárazföldet. Megrendítem mind a nemzeteket, és ide jönnek drágaságai mind a nemzeteknek; megtöltöm e házat dicsőséggel, mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura.” (Ezt az IMIT által készített fordítást újból kiadta a Makkabi Kiadói Kft. 2008-ban.) 

Az új fordítású (először 1973-ban kiadott) katolikus Bibliában így szól ez az igeszakasz: „Igen, ezt mondja a Seregek Ura. Még egy kis idő, és megrendítem az eget és a földet, a tengert és a szárazföldet. Megrendítem mind a népeket, és ideáramlik minden népnek a kincse. Betöltöm ezt a templomot dicsőséggel – mondja a Seregek Ura.” 

A Magyar Bibliatársulat által először 1975-ben kiadott, majd 1995-ben és 2014-ben revideált új fordítású Bibliában (az úgynevezett ökumenikus Bibliában) ez olvasható: „Így szól a Seregek Ura: Még egy kevés idő, és megrendítem az eget és a földet, a tengert és a szárazföldet. Megrendítek minden népet, és elhozzák kincseiket a népek, ezt a házat pedig megtöltöm dicsőséggel – mondja a Seregek Ura.” 

20. szám – Köszöntő

Már-már megszokott megállapítás: „az idők jelei egyre sokkolóbban hathatnak ránk”.
Jelen számunk híreit, a világ eseményeit szemlélve tényleg szinte megrémülhetnénk, milyen közel kerültünk az „utolsó felvonáshoz”. Mielőtt azonban – természetes reakciónk alapján – megrémülnénk a világban zajló események láttán, és egyfajta „pánikszerű” állapotba kerülnénk készültségünket látva, érdemes felidéznünk a negyedévi tanulmányunkban megszólaló 7. kürtszót, melyhez a megjegyzés felszabadító magyarázatot fűz.
Miként is tekintsünk a végidő próféciáinak ilyen mértékű, gyors és szinte „számlálhatatlanul” történő beteljesedésére?
„A hetedik angyal szavának napjaiban, amikor kürtölni fog, akkor bevégeztetik [célba ér] Isten titka, úgy, amint [előre] tudtul adta ezt az örvendetes hírt szolgái, a próféták által.” (Jel 10,7)

„Most már csak a hetedik angyal kürtölésének napjai vannak hátra, amikor diadalmasan lezárul, célba érkezik Isten megváltási terve! Ezt a hatalmas örömhírt, ezt a változhatatlan isteni végzést erősíti meg Krisztus az esküjével (Jel 10,6). A megváltás tervének befejezése a 7. angyal kürtölésének napjaiban történik meg. A »hetedik angyal szavának napjai« (Jel 10,7) kifejezés arra utal, hogy a hetedik angyal kürtölése nem egyetlen esemény, hanem egy korszakot ölel fel. Fontos mondanivalót hordoz az eskü szövegének utolsó része is: »Úgy, amint [előre] tudtul adta [Isten] ezt az örvendeteshírt szolgái, a próféták által.« Egyrészt arra utal ez, hogy a végidőben megsokasodik és felgyorsul a próféciák beteljesedése, csakúgy, mint Jézus első eljövetelének az időszakában. Minden pontosan úgy fog történni, ahogyan az Úr előre megmondta a próféták által. Jelentőségteljes, hogy az euangelizzo (jó hírt, örömhírt mondani) ige szerepel az eredeti szövegben. Nem félelmetes, hanem örvendetes hír tehát, hogy a végidő határvonalához érkezett a történelem! Az örökkévaló evangélium része az erre vonatkozó híradás. Örülni kell annak, hogy elvégzett dolog: Isten hamarosan véget vet a bűn uralmának, beteljesíti megígért, végső, diadalmas, teljes szabadítását.”

Mindezeket látva és megértve, bizonyára egy még mélyebb személyes és közösségi önvizsgálatra is „megszólítást” kaptunk!

Túrmezei Erzsébet: Újévi kérés

„Isten erejével a mázsás teher könnyű, 

mint a szalmaszál – nélküle mázsás súly a szalmaszál is.”

 (Luther)

Láttam, Uram!

Egyik béna volt, a másik aszott, sárga...

vagy nem volt lába...

De a Te fényed hullt a betegágyra!

Hitükkel elrejtőztek Nálad,

és úgy hordozták mázsás terhüket

a Te erőddel, mint a szalmaszálat.

És láttam szalmaszál alatt roskadókat,

Mert mázsás teher

könnyű, mint a kis szalmaszál, Veled.

De nélküled

a szalmaszál is mázsás súly lehet.

Új évbe indulok,

és nem tudom, mi vár rám.

Csak azt tudom: velem vagy, nem hagysz árván.

Csak azt tudom: utam már kijelölted

Mint bízó gyermek, járhatok előtted.

Te mérsz ki bút, örömöt, munkát, terhet,

s irgalmad mindegyikbe áldást rejtett.

Csak egyet adj: hogy cél iránt haladjak,

hogy szalmaszálak alatt ne roskadjak!

És ha szereteted mázsás teherrel

tenné próbára ezt a gyenge vállat –

segíts úgy vinni mázsás terhemet

a Te erőddel – mint a szalmaszálat.

20. szám – Adventi hangverseny Csepregen – Tapasztalatok c. rovat

Adventi hangverseny Csepregen

„Nem nékünk,Uram, nem nékünk, hanem a Te nevednek adj dicsőséget,
a Te kegyelmedért és hűségedért.”

(Zsoltárok könyve 115,1) 

Az idén lesz tíz éve, hogy a szombathelyi gyülekezetből kiválva helyi szinten, Csepregen éli hitéletét és végzi munkáit gyülekezetünk. Az első években a gyülekezeti házunkban tartott előadások alkalmain kezdetleges kis kórusunkkal sikerült színesíteni az igei gondolatokat. Erdész Gábort kértük fel, hogy fogja össze és fejlessze lelkes kis énekkarunkat. Titokban arra vágytunk, hogy legalább egyszer mi is énekelhessünk az általunk oly színvonalasnak tartott Győri Advent Kórusban. Vágyódásunk rövid időn belül meghallgatásra talált. Mondhatnám, azért, mert Istennél semmi sem lehetetlen, de ennek érzékeltetésére más isteni jóakarat megjelenítése illik, méghozzá az, hogy maga az Úr is ezt szerette volna. Meggyőződésem, hogy a nekünk adott képességeket nem véletlenül kaptuk. 

Amint lehetővé vált a Győri Advent Kórussal való munka, máris igényeltük, hogy a településünkön élő embereknek is szervezzünk műsorokat. Így indult el 2011-ben – az azóta már hagyománnyá vált – karácsonyi fellépésünk a Csepregi Művelődési Központban.

Mivel viszonylag kicsi a településünk, eleinte rengeteg előítélettel kellett megküzdenünk. A személyes meghívásainknak kezdetben alig páran mertek eleget tenni, s akik eljöttek, azokon is látszott az előítélettől való félelem. A közönség száma, összetétele idővel változott. Egyet viszont elmondhatunk: akik meghallgatták az évek során műsorainkat, mindig belső megelégedéssel tértek haza. 

Idővel egy másik jelenség is kibontakozott, ami sokkal szomorúbb volt, mint a külső nehézségek. Közösségünk belső válságai nem kímélték kórusunkat sem, és a Jelenések könyvében olvasható első szeretet elhagyása is veszélyeztette az általunk megnyilvánulható áldások lehetőségét. A munkát viszont nem lehetett abbahagyni, mivel a város kulturális vezetése részéről természetes igény alakult ki az advent első vasárnapjára eső koncertjeinkkel kapcsolatban. A városi rendezvénytervbe már jó előre beírták a Győri Advent Kórus fellépéseit. Így érkeztünk el 2018. év végéhez, amikor újból meg kellett szerveznünk a műsort.

Ahogyan növekedtem Megváltóm ismeretében, úgy növekedett lelkemben a reális valóságok fájdalmának elviselése. Ezért volt az, hogy nem csüggedtem a hosszú és bonyolult szervezés alatt, ami jócskán vegyítve volt a saját figyelmetlenségeimmel is. Kórusunk kicsi, megtépázott csoportja kissé hasonlított a pásztor nélkül való juhokhoz, és mentő ötletként jött a gondolat, kikkel lehetne színesíteni-gazdagítani a fellépést. Így esett a választás kedves és lelkes ifjainkra, akik felkérésünkre mindent bevállalva, készségesen jöttek. Köszönet és hála illeti a távolról érkezett kórustagok segítőkészségét is. Eszembe jutott az a szombathelyi fuvolatanár is, aki két éve családjával el tudott jönni zenei táborunkba. őt is meghívtam. Testvéreimmel együtt esedeztünk a mindenség Urához, hogy részünkről meglegyen az a lelkesedés, hit, máshol nem tapasztalható öröm, igaz élet, ami a legtermészetesebb módon, mégis áttörő erővel szólhat a hallgatósághoz. „Nem nékünk, Uram, nem nékünk, hanem a Te nevednek adj dicsőséget, a Te kegyelmedért és hűségedért.” (Zsoltárok könyve 115,1) Mindemellett pedig – egymást lelkesítve – hívtuk és hívtuk az embereket. 

Esedezéseink meghallgattattak. A koncert előtt csak jöttek és jöttek az emberek. Már nem félve, mint az első években, hanem örömmel, emelt fővel, felvállalva, hogy a mi műsorunkat látogatják. Megtelt a terem. Mi pedig énekeltünk, zenéltünk, és valami hihetetlen közösségben voltunk velük. Úgy, mint azok, akik egyek Isten szemében. Isten Igéje áthasította a korlátokat, felszínre hozta az egyén legtitkosabb kínjait, és választ adott a mások előtt fel nem vállalt kérdésekre. Az ottani légkör lehozta a mennyet. Úgy voltunk együtt, hogy közben mégis minden egyes ember azt élhette át, hogy ott állhat a kegyelem királyi széke előtt. Ott, ahol nem kell félni, ott, ahol hihetetlen őszinteséggel lehet gondolatokat megfogalmazni, ahol nem kell szerepet játszani. Ott állhattunk Isten előtt, és senki nem érezte magát többnek, jobbnak másnál, de kisebbnek és kevesebbnek sem, hiszen, ha valahol, akkor a Magasságos előtt igazán, valóban és félreérthetetlenül tisztává válhat az ember. Krisztusunk ott és akkor megmutathatta kedvességét és jóságát. 

Ami aztán történt, az pedig a menny határtalan utómunkája: Csepreg város utcáin, egészségházában, gyógyszertárában, iskoláiban, középületeiben és családi házaiban az emberek egymás között hirdették azt, amit ott tapasztaltak: Isten felé való bizalmukat. 

Ugye, nem baj, ha a másik, talán ennél is nagyobb, de szemmel és füllel alig érzékelhető hatást is leírom a történtekről? A kórustagok és a zenészek szívében rég nem látott új fények gyúltak, melyekre építhet már az isteni Lélek. Olyan aprócska átgondolások, amelyeknek megteremtésével jogalapot szerzett a menny a megváltás munkájának bevégzésére. Bennünk és általunk. 

Molnárné H. Jutka (Csepreg, 2019. január 16.) 

Az Eleki Életmódközpont 2019-es turnusai

A 2019-es év turnusainak időpontjai

DÁTUM 2019.	TURNUS
Január 14–24.	Betegturnus
Január 27. – február 1.	Képzés (betelt)
Február 11–21.	Betegturnus
Március 4–14.	Betegturnus
Április 1–11.	Betegturnus
Április 14–19.	Képzés
Április 29. – május 9.	Betegturnus
Május 20–30.	Betegturnus
Június 10–20.	Betegturnus
Június 30. – július 7.	Életmódtábor
Július 15–21.	Biblia-tábor
Július 29. – augusztus 8.	Betegturnus
Augusztus 19–29.	Betegturnus
Szeptember 9–19.	Betegturnus
Szeptember 30. – október 10.	Betegturnus
Október 21–31.	Betegturnus
November 11–21.	Betegturnus
December 2–12.	Betegturnus